Megint nem hibátlanul, de az angolok nyerték a női sorozatot Új-Zéland ellen
2024. április 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Néhány napja NH20-ban is angol győzelem született, de akkor sem az összes meccset nyerték meg: és most is a három ENN-ből csak kettő végződött az ő győzelmükkel, az utolsót sikerült elvinniük a vendégeknek. Így mindkét válogatott jól áll a világbajnoki kijutás esélyeit tekintve.
A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első meccsen az angol játékosok két rekordot is felállítottak, a csapat mégis majdnem kikapott: csak egyetlen jó társulás volt az, ami megmentette őket a kinéző vereségtől. Pedig nem kezdtek rosszul: bár az elsőként ütő Új-Zéladnnál Suzie Bates 50-essel nyitott, és párja, Bernadine Bezuidenhout is elért 35 futást, végül az angol dobók belejöttek a játékba, és mindössze 207-tel elfogyasztották az összes ütőst. Charlotte Dean ráadásul elérte pályafutása 50. (és egyébként 51.) ENN-kapuját is, méghozzá mindössze 26. mérkőzésén: ilyen gyors még senki nem volt a világon a nőknél. De aztán ezzel az alacsony céllal is meggyűlt az angolok baja: elsősorban a Kerr nővérek miatt: Jess és Amelia Kerr két-két ütősüket ejtette ki 17 játszma alatt, így az állás ekkor 79/6 volt. Viszont most jött a második rekord: innentől kezdve a 7. és 8. rendű Amy Jones és Charlotte Dean egy 130 futásos társulást alkotva megnyerte nekik a mérkőzést – hetedik vagy magasabb kapus pár női ENN-ben még soha nem szerzett ennyi pontot. Egyébként Jones egyéniben 92-ig jutott, ami a második legmagasabb pontszám egy legalább 7. rendű ütős részéről ebben a formátumban.
A második összecsapás már könnyebb angol győzelmet hozott. Ezt mindjárt az első félidő egyik nyitó ütőse, Tammy Beaumont megalapozta, aki 81 futást gyűjtött, és hiába volt egy kisebb összeomlás később a közepes rendben (amikor 6 kapu elvesztése alatt csak 59 pontot szereztek), de ott volt még ismét Amy Jones, aki ma is majdnem eljutott 50-ig, így végül a csapat 252-ig jutott el. A 36. játszmában az új-zélandi Bezuidenhout, miközben egy labdáért futott a külső pályán, combsérülést szenvedett, így a második félidőre csak 10 ütőssel álltak ki a hazaiak. Azt nem tudni, hogy mi lett volna, ha
, de így bizony az eredmény egy jó közepes méretű vereség lett. A magas rend és a sorvég is gyengén teljesített náluk, csak középen volt két ütős, aki 50 körül járt: Brooke Halliday egy kicsit meg is haladta azt, míg Isabella Gaze egy kicsit lemaradt róla. Az együttes így 196-tal végzett, ami 56 futásos angol győzelmet jelentett.
A harmadik mérkőzésen sikerült a szépítés Új-Zéladnak. Ezúttal egyébként a sérült Bezuidenhout kimaradt a csapatból: őt a 22 éves, eléggé tapasztalatlan Eden Carsonnal pótolták. De a győzelem a legkevésbé sem neki volt köszönhető, hanem először is ismét a Kerr nővéreknek, akik két-két kapuval ritkították meg az angolokat az első félidőben, amihez még Hannah Rowe is hozzátett hármat: az angoloknál csak Amy Jones tudott ötvenest szerezni, a teljes csapat pedig elfogyott 194-nél. Aztán, bár a két új-zélandi nyitó ütős is hamar kipottyant, hamarosan színre lépett Sophie Devine, és százasával igen hamar, már a 39. játszma végén bevitte csapatát a célba. Az eredmény a végefelé már egyáltalán nem volt kérdés, csak az, hogy meglesz-e Devine százasa: amikor 12 futás hiányzott a győzelemhez, és neki is 12 hiányzott a százashoz, azért izgulhattunk leginkább, hogy vajon meg tudják-e csinálni úgy párjával, Maddy Greennel a végén, hogy minden pont Devine-nek jusson? Végül ez a kérdés nem sokáig volt kérdés, mert három dobásból sikerült két hatost ütnie, így egyszerre meglett a szépítés és meglett a 100 pont is.
A világbajnoki selejtezőül is szolgáló 2022–2025-ös ICC-bajnokság tabelláján ezek után Anglia a harmadik, Új-Zéland pedig a negyedik, és nehezen lenne elképzelhető, hogy végül bármelyikük is lecsúszik a közvetlen kijutásról... Az egymás elleni örökmérlegük pedig női ENN-ben úgy áll, hogy 82 találkozóból 43-at nyertek az angolok, 37-et Új-Zéland, egy holtverseny volt, egy pedig eredmény nélkül végződött.