Egyetlen játszma fordította a Los Angeles javára a mérkőzést
2024. július 6. – Szerző: Krikettgalaxis
Sokáig kiegyenlített játékot hozott a második idei MLC-meccs, majd a Texas Super Kings egyre nagyobb fölénybe került – végül egyetlen játszma mindent megváltoztatott, és a végén már egész könnyen nyert az LA Knight Riders.
Los Angeles látképe (illusztráció)A kép szerzője: Nserrano (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Most kezdődött az MLC, és máris dupla nappal: vagyis rögtön bemutatkozott mindkét helyszín. Az esti meccs a Dallas melletti stadionban volt, ahol a hazai Super Kings fogadta a tavalyi utolsó helyezettet, a Los Angelest. Ezen a helyszínen nemrég még esett az eső, és a tervezett kezdés idejére még a külső pálya túl nedves volt, így a pénzfeldobást és a meccs kezdését is fél órával el kellett halasztani, de aztán több gondot nem okozott az időjárás. A stadion (igaz, nem bődületesen nagy) lelátói megteltek szurkolókkal: természetesen a sárga szín uralkodott mindenfelé.
A pénzfeldobást is a hazaiak nyerték, és a kezdetben még nedves pályára való tekintettel Faf du Plessis a dobással való kezdést választotta. Tavalyhoz képest a hazai csapat többek között Marcus Soinisszel és Navín ul-Hakkal is erősödött, és avattak egy Húsz20-as újoncot is, a 23 éves mindenes, Joshua Tromp személyében. A liláknál a legnagyobb új nevek Szákib ál-Hászán és David Miller voltak: Miller tavaly éppen a Texasban játszott, míg Ál-Hászán új volt az MLC-ben.
A mai első találkozó igen kevés futást hozott az első félidőben, és ez is úgy indult: a két névrokon, Ziá ul-Hak és Navín ul-Hak kezdte a dobást, és csak 4 futást hagytak az ellenfélnek az első 2 játszmában, sőt, a harmadikban Ziá már ki is ejtette a két vendég nyitó ütőst, Jason Royt és Sunil Narine-t. Ál-Hászán és főként Unmukt Csand azonban már máshogy folytatta: nekik köszönhetően az LAKR-nek sikerült 38/2-re mentenie az erőfölényt. De míg előbbi aztán elég hamar búcsúzott, utóbbi jóval tovább bírta, ráadásul közben Nitish Kumartól is kapott egy kis (26 futásos) támogatást. Bár a félidő felénél még csak 66/3 volt az állás, de Csand a 16. játszma elején már 50-est ünnepelhetett, és bár folyamatosan fogytak mellőle a társak, ő kibírta az utolsó játszmáig, amikor is végül egy Stoinis-dobásba beleélezett, és a kapus elkapta, de így is 68 futásával kimagaslott a mezőnyből. Az utolsó négy dobásból Corné Dry még gyorsan beütött három négyest, így a Knight Riders egész elfogadható, 162-es eredménnyel zárt.
A kergetés hasonlóan lassan, három határmentes játszmával indult, de aztán Devon Conway és Faf du Plessis kezdett rátalálni a játékra. De utóbbi meg is maradt ebben a kezdeti állapotban, ugyanis az 5. játszmában kiesett – Conway viszont egész sokáig a pályán maradt. Az erőfölény itt 41/1-es eredményt hozott, aztán ahogy teltek a játszmák, lassan egyre elbillent a győzelmivalószínűség-mutató a Texas irányába: kevés kaput vesztettek, a pontokat viszont átlagos sebességgel gyűjtötték, Conway például a 13. játszmában már 50-nél járt, így ennek a 13. játszmának a végére már egész bizakodóak lehettek a hazai szurkolók. De ekkor jött a címben is említett fordulópontot hozó 14. játszma: a ma most először dobó, pakisztáni származású, de amerikai válogatott Ali Khan ugyanis először eltalálta Conway kapuját, aztán Tromp kanalazását kapta el Derone Davis (egyébként egész érdekesen: először vetődés közben kipattant a labda a kezéből, de mikor a játékos földet ért, még sikerült utánakapnia), végül pedig Milind Kumart is elkapta a katona egy élezés után. A szükséges pontarány hirtelen 10-re nőtt, a vesztett kapuk száma pedig 2-ről 5-re: teljesen megfordult a meccs! És ez már így is maradt a végéig, ugyanis a megzavarodott Super Kings innentől kezdve alig tudott határokat ütni (na jó, a 18. játszmában azért például 3 is összejött nekik), további ütőseiket pedig sorra vesztették el. Így aztán végül, bár kihúzták a 20. játszma végéig, de 12 futással alulmaradtak.
