Atkinson elhomályosította Andersont a teszt első napján
2024. július 10. – Szerző: Krikettgalaxis
Több hónap után egy érdekes összecsapással folytatódik a tesztvébé: az Anglia–Karib-térség-meccs ugyanis James Anderson búcsúmeccse – ám a nap mégsem róla szólt, hanem a debütánsként 7-es zsákmányt szerző Gus Atkinsonról! Ez persze már sejteti, hogy bőven Anglia előnyével zárult ez a nap.
Piros krikettlabda (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Itt hemzseg a nyakunkon a rengeteg Húsz20-as liga, nemrég volt a Húsz20-as vébé is: emlékszik még valaki eközben, mi az a teszt krikett? Ha csak dereng valakinek, akkor most itt a lehetőség felfrissíteni az emlékeit, ugyanis végre elkezdődött Anglia hazai nyara, ami egyúttal jópár tesztet is jelent számukra – de hamarosan más csapatok is tesztelhetik a tudásukat ebben a formátumban. Most mindenesetre Anglia a Karib-térséget fogadta – és bár sokmindenről lehetett volna beszélni előzetesen a mérkőzéssel kapcsolatban, mégis mindenki a hamarosan 42. születésnapját ünneplő James (Jimmy) Andersonról beszélt: a legendás gyors dobónak ugyanis ez az utolsó tesztje, aztán visszavonul. Az emberek sokszor túlzásokba esnek, amikor a legendás
szót kell használni, de azért van néhány eset, amikor nem túlzás: és Anderson esete ilyen. 22 év aktív pályafutás ebben a formátumban, 700 szerzett kapu... ez a két szám valószínűleg rögtön megmagyarázza, hogy miért. Kedves olvasók, milyen érzés visszagondolni arra, milyen volt az életünk 2003-ban, amikor Anderson bemutatkozott a tesztválogatottban? Egyáltalán: megszülettünk már akkor?
Anglia természetesen készült a dobó pótlására. Most is bevetettek már egy tesztújonc sebes dobót, Gus Atkinsont, aki a meccs előtt Surrey-beli csapattársától, Ollie Pope-tól kapta meg a válogatottságot jelképező sapkáját, de még nagyobb megtiszteltetés érte a szintén újonc Jamie Smitht, aki magától Andersontól kapta meg a sapkát.
De hogy ejtsünk egy mondatot az ellenfélről is: náluk is volt egy debütáns, méghozzá Mikyle Louis, a 23 éves ütős, aki történelmet írt, mivel ő lett az első Saint Kitts-ről származó tesztjátékos!
A hűvös, felhős idő a kezdésre kicsit megjavult, a Nap is kezdett már kikandikálni. Anglia a dobást választotta, de a karibi kapitány, Kraigg Brathwaite is elmondta: ő is azt szerette volna. A híres Lord’s pálya kis harangját, amellyel azt jelzik, hogy 5 perc múlva kezdődik a játék, ezúttal Anderson két kislánya, Lola és Ruby szólaltatta meg, de jelen voltak a stadionban a dobó szülei, Michael és Catherine, valamint felesége, Daniella is.
Az első játszmát természetesen Ő dobta – ám kissé belecsúfított az ünnepélyes hangulatba, hogy az újonc Louis mindjárt két négyessel is megajándékozta: az összesen 9 hagyott futás 2007 óta a legrosszabb első játszma lett ezen a pályán egy dobó részéről! A folytatás azonban már nem róla szólt, sokkal inkább Atkinsonról, aki a 11. játszmában mutatkozott be, és mindjárt tesztpályafutása második dobásából kiejtette Brathwaite-et: igaz, valószínűleg nem álmai dobása volt ez, hiszen csak az ütős ütötte rá a saját kapujára – de most az eredmény a lényeg. Aztán ez a játszma szűz is lett, ahogy Atkinson két következője is, ráadásul a harmadikban, amikor már egy kis eső is szitált, Kirk McKenzie-t is búcsúztatta – csak a 4. játszmájában szereztek ellene futást, és mindjárt kettőt is: Atkinson dobási átlaga máris 0-ról 1-re nőtt, micsoda botrány! A harmadik kaput aztán Ben Stokes szerezte, aki térdműtétje miatt sokáig egyáltalán nem dobott, tavaly nyár óta csak egy tesztkapuja volt, és most jött a második: a fő érdem azonban Harry Brooké, a harmadik katonáé, aki kiváló reflexszel kapta el egy kézzel a labdát, pár centivel a föld fölött. Ebédig 61/3-ig jutottak a csapatok: Alick Athanaze és Kavem Hodge magabiztosan állt a lábán.
A szünet után bátrabb játékkal rukkolt elő az előtte inkább csak védekező páros: ekkor már sorra ütötték a négyeseket, de becsúszott egy hatos is: 34 játszma után 88/3-ra álltak, ami még egész elfogadható volt. Innen azonban hirtelen összeomlás indult meg, és nem másnak, mint az eddigi hős Atkinsonnak köszönhetően: a 35. játszmában három (!) újabb ütőst ejtett ki: kettőt a katonák, egyet a kapus kapott el, ahogy az tesztben gyakori látvány. Érdekesség, hogy angol dobó utoljára több mint 10 éve szerzett egy tesztjátszmán belül 3 kaput: akkor ez Ben Stokesnak sikerült. Akkor az a játékrész három utolsó kapuja volt, most viszont ettől messze voltunk – hihettük volna, de ez a játszma egy mélyebb összeomlást is elindított, aminek köszönhetően egyáltalán nem lett messzi a negyed vége. Előbb Chris Woakes ejtette ki Hodge-ot, majd, miután Alzarri Joseph 5 labdából elért 4 négyessel mutatta meg Atkinsonnak, milyen az antiguai virtus (ezt egyébként a jelenlevő Viv Richards is állva tapsolta meg), újra Atkinson-kapuk jöttek: most a 39. játszmában kettő egymás után! Ezzel tehát 7-es zsákmányig jutott az első játékrészében: ilyenre ebben a stadionban még csak 3-szor volt példa, az angol dobók közül (bármelyik helyszínen) pedig ő lett a hatodik – egyébként az előző Tom Hartley volt éppen idén januárban! A végén még azért Anderson pillanata is elérkezett: az utolsó kaput ő szerezte, és bár a nézősereg éljenzésébe egy pillanatra belezavart, hogy videóbírót kértek ki rá, de végül a kapu érvényes lett. Így a Karib-térség mindössze 41.4 játszma alatt 121 futást elérve elfogyott.
A második játékrész, még tea előtt, egy veszélyes jelenettel indult Zak Crawley számára: csak hajszálon múlt, hogy egy Alzarri Joseph-dobás nem szivárgott át az ütője alatt LKE-t okozva, majd ugyanebben a labdamenetben majdnem ki is futották, mert elindult, és későn fordult vissza, csak szerencséjére nem érkezett közvetlen rádobás a kapujára. Utána, bár volt több kis bizonytalankodás is, már jobban megszilárdult az angol ütőjáték – viszont még éppen azelőtt, hogy beköszöntött volna a tea, Ben Duckett kiesése újra elcsendesítette a közönséget. A szünet így 30/1-gyel telt.
Az utolsó játékmenetben az eddig szokatlanul óvatos ütőjátékot végre felváltotta a mostanában gyakori, teszthez képest igen agresszív angol stílus: ez pedig eredményes is volt. Crawley és Ollie Pope a 17. játszmában már 50-es társulásnál járt, a 19. játszma végére pedig már 88/1-ig emelték a csapatot. A bírók egy ideje már nézegették a fénymérőt, mert igencsak kezdett besötétedni a felhők miatt, és most meg is állították a játékot (hiába világítottak a reflektorok): ilyenkor ugyanis csak pörgető dobók dobhatnának, de a karibi kapitány úgy döntött, ő nem szeretne most lassú dobókkal próbálkozni, inkább legyen akkor szünet. Szerencsére nagyjából 20 perc múlva lehetett folytatni a játékot. A 26. játszmában mindkét ütős elérte a maga 50-esét, de aztán nem olyan túl nagy, körülbelül 4 játszmányi különbséggel mindketten búcsúztak is. A nap utolsó társulását Joe Root és Harry Brook alkotta: ők ketten a kevesebb mint 10 hátralevő játszmát már szép kényelmesen végigvitték. A nap első pörgető dobója egyébként most, a nap legvégén mutatkozott be, de Gudakesh Motie sem ért el semmi látványos sikert. Anglia így 189/3-mal, azaz 68 futásos előnnyel zárta a napot.
