2. teszt: a 10 vesztett kapu ellenére is Angliáé az első nap

2024. július 18. – Szerző: Krikettgalaxis

Elkezdődött az Anglia és Karib-térség közti második teszt, az Anderson utáni korszak első meccse. Semmi meglepetés nem történt, az angolok nagy sebességgel haladtak előre, és 416/10-zel zárták a napot. A második játékrészbe ma nem volt idő belekezdeni.

A Trent Bridge stadion (illusztráció)

A kép szerzője: DncnH (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Az első teszt, amely két angol dobóról szólt, idő előtt, mindössze három nap alatt véget ért, így a tervezettnél jóval több idő állt rendelkezésére a csapatoknak, hogy átgondolják, amit át kell – persze főleg a Karib-térségnél volt min morfondírozni, hiszen a játéknak lényegében egy eleme sem volt múltkor, amivel elégedettek lehettek. Az angoloknak inkább azon kellett elgondolkodniuk, mi lesz most velük James Anderson nélkül – bár a pótlására nyilván már régóta megvoltak a különféle A-, B- és C-terveik.

Az előzetesen bejelentett (a múltkorival megegyező) karibi keretben még az utolsó pillanatban is eszközöltek egy változtatást, Gudakesh Motie ugyanis rosszul érezte magát (valószínűleg influenzás vagy valami hasonló), így Kevin Sinclair ugrott be a helyére. Az angoloknál is maradt a múltkori csapat, csak a visszavonult Anderson helyett az extra sebességéről ismert Mark Wood játszott.

A helyszín ezúttal Nottingham mellett volt, ahol szép napsütés és kellemesen langyos idő fogadta a csapatokat. A Trent Bridge eddig csak Pavilon végnek hívott sávvége a nemrég Andersonhoz hasonlóan visszavonult legendás dobó, Stuart Broad tiszteletére a mai napon felvette a Stuard Broad vég elnevezést: a kezdés előtti ünnepélyes leleplezést maga Broad hajtotta végre.

A pénzfeldobást megnyerő karibiak a dobást választották, Ben Stokes, az angol kapitány viszont csak annyit mondott el, hogy nehéz döntés lett volna, ha nekik kellett volna választani, de azt nem árulta el, hogy ő miként döntött volna.

Az első dobásokat Alzarri Joseph végezte, és mindjárt az újdonsült Stuart Broad-vég irányából. Az új név viszont nem a nemzetiség, hanem a szakma alapján hozott szerencsét: azaz az angol dobóról elnevezett vég nem az angoloknak, hanem a dobóknak – ugyanis a 4. dobásból Zak Crawley máris kihullott! A dobás is szép volt, de az elkapás a harmadik katona, Alick Athanaze részéről még szebb: úgy tűnt, mégis van keresnivalója a Karib-térségnek a teszt formátumban, hiába vonta ezt kétségbe sok szurkoló a múltkori meccs után. Ez után a kiesés után viszont elkezdtek özönleni a négyesek: Ollie Pope 3-at, Ben Duckett pedig 7-et mutatott be belőlük csak a 4.2-ig – ekkor pedig Anglia máris elérte az 50 pontot. Azokat a teszteket tekintve, amikor a statisztikusok rendelkezésére állnak ilyen jellegű adatok, ez volt a világ leggyorsabb csapat-50-ese – és mivel ilyen adatok a régi meccsekről szoktak hiányozni, régen pedig lassabb volt a játék, így valószínűleg akkor sem volt ennél gyorsabb 50-es! 6 játszma után 56/1 volt az állás, amivel majdnem elérték a júniusi Húsz20-as vébén nyújtott legjobb erőfölényük, a 60/0 eredményét is... A 10. játszmában Duckett már egyéni 50-esnél tartott, majd a 16. játszmában megszerezte 10 000-edik első osztályú futását – miközben egyébként a barátnője a kórházban várta, hogy megszülessen a gyermekük! Végül az ütős a 19. játszmában, 71 futással esett ki egy Shamar Joseph-dobásból: a januári bemutatkozó sorozatán máris sztárrá vált dobónak most még csak az volt az első kapuja ebben a tesztsorozatban. Az ebédszünet így 134/2-es állással telt, ami egyértelműen Angliának volt jó, de azért az első órához képest a karibi dobójáték is feljavult már.

Ebéd után igen hamar Pope is elérte az 50-et, de Joe Root, azok után, hogy 11 815-ödik tesztfutását begyűjtve a teszt történelmi világranglistáján a legendás Mahéla Dzsajavardhanát megelőzve följött a 9. helyre, nem sokkal gyarapította tovább a számait: bár Alzarri Joseph a zárt középen majdnem elrontotta az igen könnyű elkapást, végül csak meglett neki a labda. Nem úgy, mint a következő játszmában Jason Holdernek, aki így az akkor 54 ponton álló Pope-nak adott egy újabb életet... A 40. játszma legvégére már éppen 200 futás állt Anglia neve mellett, ám ez a gyors játék, amihez néha kockázatos ütések kellenek, azért hordoz magában veszélyt is: Harry Brook például egy ilyen ütés, egy kanalazás kísérlete miatt esett ki a 42. játszmában. A helyére érkező Ben Stokes már lassabban ugyan, de tovább haladt előre, mint elődje: Pope-pal egy hosszabban fennálló társulást is be tudtak mutatni, miközben Pope a 47. játszmában már 100-nál járt. Az 53. játszmát Shamar Joseph ismét félbe kényszerült hagyni: a múltkori teszten a bal lábának fájdalmai miatt egyszer már így járt, és most is 3 dobás után elhagyta a pályát – helyette most is Kraigg Brathwaite fejezte be a játszmát. És amint befejezte, jött is a teaszünet: az állás ekkor 259/4 volt.

A legnagyobb áttörést, Pope kapuját végül Alzarri Joseph tudta megszerezni az 58. játszma elején, amikor a katona, Kavem Hodge elkapta az ütőst. Stokes a 63. játszmában szintén begyűjtött egy 50-est, de mára ő lett az utolsó, akinek ez sikerült. Később a vesztét neki is Hodge okozta, de nem mint elkapó, hanem már mint dobó: a 31 éves dominikainak egyébként ez lett pályafutása első tesztkapuja. A sorvég értelemszerűen már kevesebb futást szerzett, de nagy kérdés volt, hogy vajon hogyan befolyásolja a sorvég ütőjátékát, hogy Anderson helyett Wood játszik: ő ugyanis nem csak dobósebességéről híres, hanem arról is, hogy ilyen helyzetekben szívesen nekilát hatosokkal kísérletezni, és azok nem is annyira ritkán sikerülnek is neki! Ma végül egyetlen hatost sem láttunk tőle, de azért 29 dobáson át bent tudott maradni a pályán. Az új labdát 86 játszma után kérték ki a dobók, és azzal az utolsó két ütőst már elég gyorsan búcsúztatták: 88.3 után azonban nem csak a játékrész, de az egész nap is véget ért. Anglia 416 futása a második világháború óta a csapat legjobb első napi hazai eredménye lett, de idegenben is csak egyszer (2022-ben) voltak ennél jobbak azóta az első napon...