Történelmi bengáli győzelem Pakisztán ellen

2024. augusztus 25. – Szerző: Krikettgalaxis

Amíg Bangladesben politikai felfordulás zajlik, addig az ország krikettválogatottja a krikett világát forgatta fel egy kissé: történetük során először megnyertek egy tesztet Pakisztán ellen! Utólag okoskodva kijelenthetjük, hogy Pakisztán nagyon eltaktikázta magát dobófronton már a csapat összeállításánál.

Bangladesi zászlócskák (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Tegnapi hírünk címében már utaltunk arra, hogy Banglades győzelme már esélyesebb, mint Pakisztáné, de azért inkább arra gondoltunk, a legvalószínűbb eredmény a döntetlen. Hiszen a házigazdák közel 100 futásnyi hátrányban voltak még, de az eddigi tapasztalatok alapján a kapuszerzés nehezen ment ezen a talajon, így bőven elképzelhető volt, hogy az utolsó (mai) napon is sokáig bent lesznek ütni, így pedig döntetlenre végződik a meccs. De azért arra is megvolt az esély, hogy Banglades esetleg egy viszonylag alacsony pontszámmal le tudja tarolni ellenfelét, és akkor még lesz idejük ma a kergetésre.

Tegnap a 3. játékrészből, ahol Pakisztán ütött, 10 játszma ment le, ami alatt 23/1-es állás alakult ki, ami 94 futásnyi bangladesi előnyt jelentett. A talaj annak ellenére most is jónak tűnt, hogy 5. napról beszélünk, de azért voltak már egyenetlen foltok és felnyílt repedések, így várható volt, hogy majd jelentős szerep juthat a pörgetőknek. Egyelőre azonban nem ők jöttek, hanem például Hászán Máhmud, akinek a labdájába a már tegnap este is többször majdnem kiesett Sán Maszúd beleélezett, a kapus, Litan Dász pedig elkapta. Igaz, a bíró elsőre nem látta, így kellett hozzá a videózás: tehát tegnap kevésen múlt, hogy Maszúd nem esett ki, most meg kevésen, hogy igen... Két labdával később (ezt már Sariful Iszlám dobta) Bábar Ázammal is majdnem megtörtént valami hasonló, csak most Dász elejtette az elkapást! Amint közelben álló katona csapattársainak az arckifejezése sugallta: nem lett volna valami nehéz elkapás... A 22. játszmában Abdulláh Safík is majdnem kiesett, de neki még a korábbiaknál is nagyobb szerencséje volt, mert elhibázott ütése úgy szállt át a kapus fölött, hogy még határ is lett belőle. Ez a pár eset már nem sok jót jövendölt Pakisztánnak, és bizony a jövendölés gyorsan be is teljesedett. A bangladesi csapat leggyorsabb dobója, Náhid Ráná ellen Ázam későn mozdult rá egy ferde hajtásra, így az lett a vége, hogy a saját kapujára ütötte rá a labdát: 66/3. Viszont a gyors dobók korszaka ezennel véget ért, innentől kezdve minden a lassúakról szólt. Először is Szákib ál-Hászánról, akit amúgy elég nevetséges módon a napokban gyilkosságban való közreműködéssel is megvádoltak otthon (erről hamarosan írunk egy cikket): ő most a 27. játszmában elhozta Szaúd Sakíl nemzetközi pályafutásának első kacsáját. Viszont a most beérkező Mohammad Rizvánnak már máshogy sikerült a folytatás: ő hirtelen több négyest is ütött egymás után, így csapata egyre közeledett legalább ahhoz, hogy a hátrányuk lenullázódjon. De még mielőtt ez elérkezett volna, három dolog is történt. Először is két gyors kapu: az egyiket ismét Ál-Hászán, a másikat egy másik pörgető, Mehedí Hászán Mirádzs szerezte, amivel előbbi egyébként egy kisebb világrekordot is felállított. Ez volt ugyanis 706. nemzetközi kapuja a három formátumban összesen, amivel följött az első helyre a lassú balkezes ortodox dobók ranglistáján! A harmadik dolog, ami történt, mielőtt Pakisztán egyenlített volna, az pedig az ebédszünet volt: ekkor ugyanis még csak 108/6 volt az állás, ami még mindig 9 pontos bengáli előnyt jelentett.

Az első, lezárt játékrészben Sahín Sáh Afrídí már parádézni kezdett ütősként, amikor jött a lezárás – ma viszont ezt nem tudta folytatni, mert ebéd után nagyon hamar búcsúzott ő is, szintén egy Hászán Mirádzs-dobásból. Csak a 42. játszmában érkezett el a nullás pontmérleg, de akkor már 7 kapu elveszett: így tehát olyan volt, mintha egy két félidős mérkőzés kezdődött volna nekik 0/7-tel... A sorvég időben ugyan elég sokáig húzta (Naszím Sáh 22, Hurram Sahzád 29 labdáig volt bent), de pontot alig szereztek alatta (az imént említett két játékos összesen 8-at), csak Rizván 50-ese volt az, ami még egy kis előnyt adott számukra, de igazán nem sokat: amikor az utolsó ütős is kiesett, csupán 146 pontjuk volt, vagyis a cél mindössze 30 futás lett a negyedik játékrészre! Ez a 146 lett egyébként az eddigi legalacsonyabb pontszám, amit Pakisztán Banglades ellen elért egy teszt egy játékrészében.

És legyünk gyorsan túl a végén: ezt a 30-at Banglades Dzsákir Hászán és Szádmán Iszlám segítségével mindössze 6.3 játszma alatt lerendezte, még csak kapujuk sem veszett el. Ez volt tehát a bengáliak első tesztgyőzelme a nyugati nagy testvér ellen, és a 17. alkalom a világon, amikor egy csapat úgy kapott ki, hogy az első játékrészét önként lezárta.

A mérkőzés után Nádzsmul Hoszen Sánta, a 26. születésnapját egyébként éppen ma ünneplő bangladesi kapitány arról beszélt a csapat nevében, hogy tisztelettel adóznak az otthoni, szinte polgárháborús helyzet során elhunyt emberek iránt. A meccs legjobbjának megválasztott Musfikur Rahim pedig azt említette meg, hogy a kapott pénzdíját felajánlja a Bangladesben jelenleg is pusztító árvizek károsultjainak.