Taroltak az angol dobók, és még a továbbjátszást sem kérték ki a második napon
2024. augusztus 30. – Szerző: Krikettgalaxis
Már a Srí Lanka elleni teszt második napján lett volna lehetősége Angliának továbbjátszást kérni, miután több mint 200 futásos előnnyel leradírozták az egész ellenfelet a második játékrészben, de úgy döntöttek, inkább bejönnek még egyszer ütni. A harmadik játékrész elején az állás 25/1, összesítésben 256/1.
London látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A tegnapi, első napon Srí Lanka 7 megszerzett kapujának köszönhetően már belegázolt az angol alsó rendbe: csak Gus Atkinsonnal és Matthew Pottsszal kellett ma délelőttől kezdve szembenézniük. Rálegyinteni persze senki nem legyinthet rá egy ilyen helyzetre, de azért úgy általában annyira meg sem ijed tőle: mégiscsak két dobóról van szó. Csakhogy Atkinson tegnap valami olyat mutatott, ami átgondolásra késztethette a Srí Lanka-iakat: többek között 5 négyessel és 4 hatossal már 74 futáson állt, amikor befejeződött a nap!
Amikor pedig elkezdődött a mai játék, rögtön három ajándékot kapott három dobás alatt. Az első kettő két könnyű labda volt Lahiru Kumárától, amiket 4-esre ütött, a harmadik ajándék pedig a sorstól jött: bár a bíró megadott ellene egy LKE-kiesést, a videózásból kiderült, hogy a labda mellément volna, így megmenekült a búcsúzástól. Ezek után már nem is meglepő, hogy igen rövid idő múlva meglett neki a 100-as, sőt, a 93. játszmában 95-ről egy (na jó, három) csapásra 107-re jött föl: ez lett egyébként a Lord’s pálya hosszú-hosszú teszttörténetének 6. leggyorsabb százasa, ami egy 8. rendű ütőstől igazán kiemelkedő dolog! Társa, Potts azonban nem osztozott ezekben az örömökben: a következő játszmában a ma először dobó Aszita Pranándu labdáját a kapushoz élezte. És a 100. játszmában Pranándu lett az is, akinek sikerült megtörnie Atkinson ellenállását is, igaz, ekkor az ütős már 118-nál tartott: de még mindig jobb későn, mint soha. Atkinson egy újabb rövid labdát ezúttal nem tökéletesen talált el, és bár elszállt jó messzire, de még a mélységben, a pályán belül érkezett le, ahova Milán Ratnájaka odafutott, elvetődött, és repülés közben két kézzel elkapta azt. Utána már több sorvégi hőstettre nem futotta az angoloktól, Pranándu az ötös zsákmányát is összehozta rövidesen, de így is 427 lett a hazai csapat eredménye – ami elég sok.
Ebéd előtt még volt vagy háromnegyed óra belekezdeni a második játékrészbe: ez az idő pedig bizony nem sok jót hozott a vendégeknek. Első ránézésre már az is egy kicsit furcsa volt, hogy miért pont Nisán Maduskával kezdik az ütést, amikor ő több mint 100 játszmán át kapuskodott, és bizonyára jól elfáradt – bár ennek nagy részét azért éjjel kipihenhette már, és valószínű, ha nem nyitnak vele, hanem pár renddel alacsonyabbra sorolják, akkor az a kis idő, amivel emiatt többet pihenhet, már nem sokat számít. Nem tudni, hogy valóban a fáradtság okozta-e, de már a 3. játszmában majdnem elkapták őt egy élezés után: csakhogy ekkor még szerencséje volt, és az angol kapus és az első katona között a labdája négyesre jutott. A 7. játszmában viszont már a szerencse is elpártolt tőle, és Chris Woakes egy labdájába csak úgy tudott beleérni, hogy az utána a saját kapuját találta el. 9 játszma után még volt egy perc a szünet előtt, ezért belekezdtek a 10-edikbe is – de nem fejezték azt be, mert az első dobásból (a nagy visszatérő Olly Stone dobta) a másik nyitó ütős, Dimut Karunáratna is ugyanúgy végezte, mint az első: ő is ráütötte a labdát a kapujára. Így aztán az állás 32/2-re változott, és rögtön megtartották az ebédet is.
Ebéd után a vendégek úgy gondolhatták: na majd akkor Petum Nisszanka megmutatja, miért került be a csapatba erre a meccsre. De nem mutatta, mert még az ebéd előtt elkezdett, majd utána befejezett játszma végén Stone már a második kapuját szerezte meg ellene. A várt stabilitást csak ez után a 3. kapu után hozta el egy időre Anydzseló Mattijúsz és Dinés Csandimál: a 20. játszma végére már mindketten 20 pont fölött jártak. Ekkor viszont megint egy két kaput hozó játszma következett: most Matthew Potts részéről, akinél végre beérett a kapuk vonalának támadása, amit már egy ideje próbált. Előbb Mattijúsz kéz-karójának tetejét vitte le egy labdája, majd az újként bejövő kapitány, Dhanandzsaja da Szilvá lett elkapás áldozata, így az állás 83/5-re módosult. Na jó, de mi az, hogy Atkinson ma még nem szerzett kaput? Ez így nem maradhat! – gondolta a sors, az isten, vagy ki miben hisz. A 24. játszma így aztán meghozta az ő első áldozatát is: Csandimál esett ki 23-mal, így most már Kamindu Mendiszre és Milán Ratnájakára várt a nagy feladat. Ratnájaka még ebben a játszmában három négyessel ajándékozta meg Atkinsont, aki így most átélhette, amit őellene éreztek a Srí Lanka-i dobók az első negyedben. Az ütős azonban nem sokkal később valahogyan belehajolt egy felpattanó labdába, ami így a sisakját találta el: bár az ilyenkor kötelező vizsgálat szerint szerencsére nem lett agyrázkódása, és szinte azonnal egy újabb 4-essel folytatta, de a következő játszmában Woakes labdáját már a kapushoz élezte: 118/7. Innentől már egyértelmű volt a vendégtaktika: Mendisz megpróbál pontokat gyűjteni, amikor csak lehet, sorvégi társai pedig védekeznek ezerrel. Teára így 129 futásra jöttek föl, amiből már 26 fűződött Mendisz nevéhez, miközben Prabhát Dzsajaszúrija 7 labdából 0-n állt.
Tea után, a 38. játszmában végre kapott egy kis lehetőséget az angoloknál Shoaib Bashir is, aki korábban már lejátszott egy teljes tesztet itt a Lord’sban úgy, hogy nem jutott szóhoz, és most is elég sokat kellett várnia. Ezúttal a Pavilon vég felől próbálkozott, jobbra csapódó labdái így a kissé lefelé lejtő talajon változtattak irányt. És ő lett az, akinek sikerült elbánnia a foggal-körömmel védekező Dzsajaszúrijával: 46 labda és 8 megszerzett futás után eltalálta a láb-karóját – de ha nem is találta volna el, akkor meg egy könnyű leverés lehetett volna a vége. A 10. rendű Lahiru Kumára, ha lehet, még védekezőbben játszott, miközben Mendisz elérte a 47 futást (ezzel 100-ra (!) hozva föl összesített ütési átlagát), majd hamarosan az 50-et is. Kumára végül az 55. játszmában, 22 labda és nulla pont után esett ki, de úgy, hogy azért nagyon dühös lehet saját magára: Mendisz egy ütése után az aktív ütős nem indult el futni, míg Kumára igen, és mire visszafordult, hiába vetődött el, már késő volt, és Ollie Pope egy szép közvetlen rádobással levitte a kapuját. Néhány dobással később végül Mendisz is kiesett, 74 futással, így átlaga megint 100 alá csökkent, de még így is rendkívül magas, közel 90-es! Mivel Srí Lanka azonban csak 196-ot ért most el, ami 231-es hátrány, Anglia akár továbbjátszást is kérhetett volna, de végülis minek, hiszen még csak a második napon járunk, ezért fölösleges a dobóikat ilyen hosszú megterhelésnek kitenni, amit egy továbbjátszás okozna. Nem is kérték ki.
Még egy kis idő volt a nap végén belekezdeni a 3. játékrészbe is, és ez azért hozott egy kis sikerélményt is a vendégeknek. Ben Duckett és Dan Lawrence még lehozott 5 játszmát 22/0-val, de utána amikor Lawrence megpróbálta kivédeni Kumára egy picit hosszabb labdáját, belepiszkált az ütővel és elkapták. Igaz, a bíró elsőre ezt észre sem vette, de a dobók kikérték a videózást, és az UltraÉl ki is mutatott egy apró rezdülést, bár azt nehéz volt megállapítani, hogy a labda valóban az ütővel érintkezett-e vagy csak a lábszárvédővel. De a lényeg, hogy utólag megítélték a kiesést, így a hamarosan befejeződő nap 25/1-gyel zárult. Ez lényegében olyan, mintha Anglia egy két félidős meccsen 256/1-re állna.
