Srí Lanka nagyon jó helyzetben a teszt harmadik, eseménydús napja után
2024. szeptember 8. – Szerző: Krikettgalaxis
Igen érdekes napon vagyunk túl a londoni tesztmeccsen: az elején és a végén is Srí Lanka ütött, de közben 16 kapuvesztés történt, és lepörgött az angolok teljes játékrésze is – egy fincsi kis összeomlással. Srí Lankának már csak 126 futás kell a győzelemhez, és még 9 kapujuk megvan!
A kép szerzője: Rovin Shanila (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Az előző nap úgy fejeződött be, hogy miután Anglia elég gyorsan végzett 5 Srí Lanka-i ütőssel a második játékrészben, Dhanandzsaja da Szilvá és Kamindu Mendisz építkezésbe kezdett, és már mindketten 50 fölött jártak, amikor gyenge fény miatt véget ért a nap. Sokan gondolhatták: a társulás jó eredményében jócskán benne van az is, hogy már a lefújás előtti időszakban is elég sötét volt, így a játékvezetők csak lassú dobásokat engedélyeztek – azok pedig hatástalannak bizonyultak. Anglia aztán nem is akarta folytatni a pörgetést, ezért vége lett a napnak – hogy aztán a sebes dobók ma újult lendülettel támadhassanak neki Da Szilvának és Mendisznek.
Bár Londont ma délelőtt is szépen körbevették a csapadékot adó fellegek, itt és most, a kezdéskor száraz volt az idő. A dobásokon kezdetben a fiatal debütáns, Josh Hull és a rutinos Chris Woakes osztozott meg. Aki nem ismerte eddig Hullt (nyilván sokan), érdekes lehetett megfigyelnie, milyen rendkívül hosszú nekifutás után hajítja el a labdát: nem biztos, hogy ez annyira hasznos így, amikor lassú játékütem miatti büntetést kockáztatnak! Igaz, ahhoz, hogy egy ilyen büntetés érvénybe lépjen, legalább 80 játszma hosszúságú negyedre van szükség, és arra bőven volt esély, hogy nem lesz meg annyi. Főként azok után, hogy Hull most délelőtt nagyon hamar meghozta az áttörést Da Szilvá kiejtésével! De aztán alig telt el 20 perc a napból, hirtelen lecsapott egy zápor a pályára, ami rövid volt ugyan, de így is fél órás kényszerszünetet okozott. A folytatásban Woakes hozta a következő kaput: az 51. játszma elején Mendisz esett ki, és Srí Lanka még mindig majdnem 100 futásos hátrányban volt: a tegnapi reménykeltő helyzetük elég gyorsan megváltozott. Innentől ugyanis már csak a sorvég következett, ahol ugyan benne volt a lehetősége, hogy Milán Ratnájaka megismétli a nemrégi teljesítményét, de ez a lehetőség benne is maradt, ahogy mondani szokás. Az utolsó néhány ütős már csak pár pontocskát adott hozzá, így a csapat eredménye 263 lett: ez 62-es hátrányt jelentett számukra.
Pihenésképpen egy kis érdekességet említünk meg, mielőtt belevágnánk a 3. játékrész leírásába. Josh Hull ugyanis 3 kaput szerzett élete első tesztjátékrészében Srí Lanka ellen – ugyanúgy, ahogy Phil Newport is 1988-ban. Na de mi ebben az érdekes? – kérdezheti, aki nem annyira jártas a Brit-szigetek földrajzában. Hull és Newport ugyanis egy-egy angol kikötőváros neve is egyben! Sőt... Dominic Corknak is volt olyan tesztje, még ha nem is az első, amikor 3 kaput szerzett Srí Lanka ellen – Cork pedig egy ír kikötőváros (írül: Corcaigh)!
Aztán tehát elkezdődött a 3. negyed. Múltkor írtuk, hogy Ollie Pope-ra nagyon ráfért a bizonyítás, mert addig nem játszott valami jól. Ugyanez igaz persze egy kevésbé fontos
(elnézést tőle) emberre, Dan Lawrence-ra is, akitől szintén nem sokat láttunk ebben a sorozatban eddig, és őt igazán fenyegeti, hogy végleg kikerül a jövőben a csapatból: van elég tehetséges jelölt a nyitó pozícióra. Így talán magában még egy kicsit örült is neki, hogy ma Ben Duckett lett az első kieső, aki egyébként Aszita Pranándu labdájára időzített rá elég csúnyán, és a másik Pranánduhoz, Visvához ütötte azt a zárt középre. Sőt, Lawrence még ebédig is kihúzta, ugyanis a 8. játszmában, amikor Lahiru Kumára először dobott a játékrészben, Pope véletlenül a saját kapujára élezett rá egy labdát, és az így kialakult 35/2-nél megkezdődött az ebédszünet.
14:22-kor véget ért a szünet, megtörtént egy dobás – aztán eleredt az eső. Ekkor Kumára még egy labdát megeresztett, hogy legalább a játszmának vége legyen, majd egy olyan negyed órára megállt a játék. Utána Lawrence bizonyítása folytatódott egy ideig – de nem sokáig, mert az amúgy igen szép, 100-as aránnyal elért 35 pontja végállomást jelentett számára: egy Kumára-labdát élezett ekkor a kapushoz. Már ez sem nézett ki túl szépen Anglia számára, de itt még nem volt megállás: Joe Root is csak 12 futással esett ki – igaz, eközben a teszt formátum futásvilágranglistáján följött a 6. helyre, kettővel megelőzve a 12 400 futást gyűjtött Kumár Szangakkárát! Az összeomlás pedig a 17. és a 18. játszmában jutott csúcsra, amikor Harry Brook és Chris Woakes is kiesett: 70/6. Üröm volt az örömben viszont Srí Lanka-i részről, hogy egy dobással ez után a 6. kapu után Dinés Csandimál egy vetődés közben megsérült, és le kellett mennie a pályáról. Helyettesítőként Nisán Maduska állt be ezek után a kapu mögé. De még mindig nem volt minden veszve angol részről sem: Jamie Smith már többször bizonyította, milyen jó ütős – és mostani társa, Gus Atkinson is hozott már le a vártnál fényévekkel jobb játékrészt. Atkinsontól azonban ma nem hogy fényévekkel, de fénymásodpercekkel jobb játékrész sem jött a vártnál: egyetlen futás után LKE-vel búcsúzott Ratnájaka dobásából a 24. játszmában. Smithnek viszont összejött a jó játék: mialatt a sorvégi ütősök főként védekezéssel múlatták az időt, ő időnként elképesztő agresszivitással ütött, és például a 27. játszmában 20 (!) futást szerzett Ratnájaka ellen, a 29-edikben pedig 16-ot Visva Pranándu dobásaiból. A 31. játszma végefelé már 50 dobásból 67 futásnál járt, a csapat pedig 140 pontra szépített – de ekkor Visva Pranándu megbosszulta azt a játszmát meg az azóta ellene ütött többi határt is, és végül kiejtette Smitht – aki a saját fegyverének lett az áldozata, hiszen megint egy újabb nagy ütéssel próbálkozott, ami viszont nem lett elég nagy, és elkapták. Ezzel, 140/8-as állásnál elérkezett a teaszünet.
Tea után a megmaradt két ütőst már igen gyorsan, három játszma alatt lerendezték a dobók, de azért közben mindhárom angliai, Olly Stone, Shoaib Bashir és Josh Hull is beütött egy-egy határt, így az eredmény 156 lett, ami 218-as előnyt jelentett számukra. Nem egy életbiztosítás, de a negyedik negyed elején pár gyors kapu esetén bízhattak a sikerben.
Erre a negyedik negyedre pedig Woakes és Atkinson jött ki dobni, ami azért érdekes, mert Atkinsonnak a nap elején még ápolni kellett a combját, és nem volt biztos, hogy tud majd dobni. Ezek szerint nem volt súlyos az eset. Viszont hiába jött ő vagy bárki, a mai Petum Nisszankával nem bírtak. Nisszanka ráadásul nem csak eredményesen és jó aránnyal ütött, de időnként szemre is gyönyörű ütéseket, például klasszikus hajtásokat mutatott be, az ínyenc krikettrajongók nagy örömére. Mindeközben nyitó társa, Dimut Karunáratna a tőle megszokott, jóval inkább biztonságra törekvő lassú játékát hozta – ám hiába, mert egy igen ritkán látható módon a 7. játszma végén kiesett: Woakes labdáját ráélezte a saját lábszárvédőjére, onnan pedig úgy pattant vissza, hogy a dobás után a lendülettől továbbfutó Woakes egy vetődéssel még el tudta érni! Látványos volt, és igen fontos az angolok számára. De hiába ez az egy kapu, Nisszanka maradt, és kiegészült a ma szintén agresszivitást mutató Kuszal Mendisszel. A 10. játszmában egy újabb Nisszanka-hajtást láttunk, ami után Woakesnak sikerült elérnie a labdát a határ előtt, így megmenekültek a 4-estől – vagyis mégsem, mert közben az ütősök 4-et futottak! Ez azért túldobás nélkül ritkán fordul elő. És aztán jöttek újabb és újabb rendes négyesek is: a 14. játszmában Nisszanka már 50-nél tartott, a csapat pedig 87/1-nél – amikor ismerős helyzet állt elő: a sötétség miatt a bíró úgy rendelkezett, hogy innentől vagy pörgetés, vagy semmi. Az angolok így megpróbálkoztak még egy játszmányi pörgetéssel (Bashir dobta), de utána úgy döntöttek, inkább a másik ágat, a vagy semmit
választják. 94/1-nél így vége lett a napnak: ez csupán 125 futásos vendéghátrányt jelent, ami már szép esélyeket ad nekik a győzelemre. De azért még nincs lefutva, és ne feledjük: Csandimál sérülése miatt lehet, hogy gyakorlatilag csak 10 játékosuk lesz a Srí Lanka-iaknak holnap.