Döntetlen lett az angol–ausztrál párharc NH20-as ága
2024. szeptember 15. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem csak nálunk esik az eső, hanem például Manchesterben is, így aztán a harmadik mérkőzés a mai napon elmaradt Anglia és Ausztrália között, így a sorozat eredménye az első két találkozón kialakult 1–1 maradt. Folytatás hamarosan ENN-ben.
A híres angol eső... (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Már megint – sokadszor – új korszakba lépett az angol krikett, mondják. Leginkább a fehér labdás válogatottat tekintve, ugyanis itt maradtak el leginkább a sikerek a közelmúltban, emiatt is nevezték ki a tesztben már régóta velük dolgozó Brendon McCullumot a korlátozott játszmaszámú formátumokban is edzőnek. Igaz, most ezen a sorozaton ideiglenesen még Marcus Trescothick töltötte be a pozíciót, így egyelőre nem kaphattunk képet arról, milyen stílus várható tőlük a jövőben. De új játékosokkal már próbálkoztak: kérdés, ki ragad meg majd véglegesen is a keretben.
Az első meccsen három új játékos is megjelent. Közülük Jamie Overton tesztet már játszott korábban, viszont Jordan Cox és Jacob Bethell más formátumban sem volt még válogatott. Na, de eleget foglalkoztunk eddig az angolokkal, térjünk át az ausztrálokra, ugyanis a mérkőzés eleje róluk szólt: elsősorban Travis Headről, aki például az 5. játszmában egy 4–4–6–6–6–4-et ütött Sam Curran ellen, aminek köszönhetően csak idén már a 7. (!) alkalommal ért el 50-est egy Húsz20-as meccs erőfölényében! Rajta kívül még Matthew Short is jól indult, így akár egy 250 is kinézett a csapatnak, de aztán a Head 59-cel kiesett, és Josh Inglis 37 pontjától eltekintve a többiek már nem muzsikáltak ilyen jól, és a félidő összességében mindössze 179-et eredményezett a vendégeknek. Érdekesség, hogy kétszer is előfordult, hogy egy-egy dobó (Jofra Archer és Saqib Mahmood) mesterhármas kapujában állt, mivel két ütőst ejtett ki egymás után, és mindkét alkalommal ugyanaz a játékos, Josh Hazlewood nézett szembe a harmadik dobásukkal. Mindkettőt megúszta. Ami a kergetést illeti: az eléggé hullámzóra sikerült. Rövid időszakokra nagyon belelendültek az angolok, máskor viszont visszaestek, így a győzelmi valószínűség igencsak hullámzott. Végül egyre jobban eltolódott az ausztrálok felé, mert az ütősök szép sorban hullottak ki, és a lejjebbi rendűek nem tudtak nagy aránnyal ütni – igaz, azért a magas rendben sem láttunk nagyon kiemelkedő számokat. Még Liam Livingstone ért el 37-et, de mások még csak 20-nál többet sem, így a végén 28 futással Ausztrália bizonyult jobbnak. Érdekesség, hogy ez lett az első olyan NH20 angol földön, amikor mindkét csapatban 10 ütős esett ki.
A második összecsapáson Mitchell Marsh betegsége miatt Travis Head volt az ausztrál kapitány – életében először bármilyen nemzetközi formátumban. És az új kapitány ma sem kezdett rosszul ütésben, de addig nem vitte, mint múltkor: 14 dobásból gyűjtött 31 futása viszont így is igen hasznos volt. De ami még nagyobb öröm lehetett a vendégek számára: végre Jake Fraser-McGurknek is összejött egy 50-es, hiszen eddig korábban hiába próbálták ki a nagy reménységű fiatalt, a válogatottban nem mutatott sokat – ma először igen. Ehhez még hozzávesszük Inglis 26-ból elért 42-jét, és már meg is értjük, hogyan lett az ausztrálok eredménye 193 futás. Az angol kergetés lassan indult, de a 3. játszmában Phil Salt három egymás utáni hatosa megadta nekik a lökést, amit ideiglenesen ugyan visszavetett még Sean Abbott két gyors kapuja, de elsősorban Liam Livingstone (aki amúgy két kaput is dobott az első játékrészben) és Bethell segítségével nem sokkal a félidő fele után már egyértelmű esélyessé léptek elő. Livingstone-nak talán az adott plusz lökést erre az egész sorozatra, hogy kihagyták az ENN-válogatottból: NH20-ban most kiválóan teljesített, ütésben most 47 labdából szerzett 87 pontot. Érdekesség, hogy az ausztráloknál a részidős dobó, Matthew Short 5-ös zsákmánnyal végzett: de mivel főként a végén szerezte a kapukat, amikor már késő volt, Anglia egy teljes megmaradó játszmával megnyerte a mérkőzést, és kiegyenlített a sorozatban.
Így aztán a harmadik meccs lett volna a legizgalmasabb – de éppen ez maradt el. Manchesterben ugyanis esett az eső, így még a pénzfeldobásra sem kerülhetett sor.
A két válogatott örökmérlege így ebben a formátumban maradt teljesen kiegyenlített: 26 mérkőzésből 2 végződött eredmény nélkül, a többit pedig fele-fele arányban nyerte egyik vagy másik csapat.
