Új-Zéland majdnem behozta a teljes hátrányát a második napon
2024. szeptember 19. – Szerző: Krikettgalaxis
Egyértelműen Új-Zélandé volt a Srí Lanka elleni teszt második napja: reggel rendkívül gyorsan végeztek a három megmaradt hazai ütőssel, majd 255/4-re jöttek föl, így már csak 50 futásos hátrányban vannak.
Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5
Előző hírünket, ami a teszt első napjáról szólt, úgy fejeztük be, hogy nem igazán tudni, ki lehet elégedettebb a 302/7-es állással. Sok múlt azon, hogy ma hogyan kezdődik a nap: ha Új-Zéland gyors kapukkal nem engedi tovább duzzadni Srí Lanka pontszámát, akkor ők lesznek előnyben, de ha a hazaiak akár mondjuk 50 vagy még több futást össze tudnának hozni ma reggel, akkor nekik lehetnek nagy álmaik. Így indultunk neki a második napnak. Na meg úgy, hogy az első napon elég sok lábnyom keletkezett a talajon, amit hiába hengereltek: várható volt, hogy főként a balkezesek kéz-karóján kívüli részek sok segítséget adhatnak majd a pörgető dobóknak.
Az első két mai játszma futás nélkül (csak egy széles extrával) telt el, sőt, a harmadik is három pöttyös labdával indult, majd Prabhát Dzsajaszúrija kiesésével folytatódott! Megvolt tehát, amit Új-Zéland szeretett volna – de ekkor, 10:10-kor eleredt az eső. A játék csak háromnegyed óra múlva folytatódhatott – de nem sokáig! Ezúttal azonban nem az időjárás miatt érkezett el a következő szünet, hanem azért, mert a következő játszmában William O’Rourke (ötös zsákmányig jőve föl) máris kiejtette az utolsó két ütőst, így Srí Lanka mindössze 3 pontot tudott hozzátenni a tegnapi eredményéhez.
A vontatott előrehaladás pedig ezek után is folytatódott. Alig kezdődött el a második játékrész, egyetlen játszma után, 11:15 táján újra megérkezett az eső. Ez az eső ugyan rövid volt, de erőteljes, így azért ismét jó sokat kellett várakozni. Délben megtartották az ebédet, és csak 12:40-kor folytatódhatott a játék. Méghozzá azzal folytatódott, hogy Devon Conway és Tom Latham szépen gyűjtögette a pontokat. A dobók részéről a pörgetés már az 5. játszmában megérkezett, bár ekkor még csak a sáv egyik végéről, majd a 9–10. játszmától mindkét végről is. A 18. játszmáig igazából semmi érdekes nem történt, a két ütős néha egy-egy négyessel, de sokkal több nullással és sima futásokkal lépdelt előre, már 62 pontnál járva, míg végre a következő játszmában Ramés Mendisz meghozta az áttörést a hazaiak számára. Bár Conway ellen a bíró nem adta meg az LKE-t elsőre, de kikérték a videóbírót, és kiderült, hogy a kiesés érvényes. A következő ütős Kane Williamson volt, aki eddig 4 játékrészt játszott életében ezen a pályán, és a legmagasabb pontszáma egy 10-es volt – ma viszont sokat javított ezen. Például azzal, hogy a 23. játszmában egy 6-ost és egy 4-est is ütött egymás után. A 26. játszma két mérföldkövet hozott el: előbb Latham érte el 29. teszt-ötvenesét, majd egy dobással később a csapat 100-ra jött föl ebben a játékrészben. A dobók valahogy nem találták a megfelelő hosszakat és vonalakat, és hiába tűnt pörgetésre alkalmasnak a pálya, a lassú dobók is csak szenvedtek – ebben talán a feltámadó szélnek is volt némi szerepe. Igaz, a 33. játszma már majdnem meghozta Latham búcsúját, de végül sem elkapás nem lett Dzsajaszúrija pörgetéséből, sem LKE, mert csak a kezét találta el a labda, és azt is a kéz-karók vonalán kívül. Végül a 39. játszma lett az, ahol már kaput hozott ugyanez a párosítás: Dzsajaszúrija Latham ellen. A labda ugyanis egy kicsit nagyobbat pattant, mint ahogy az ütős számított rá, így elhibázta a ma már olyan sokszor sikerült söprést, így a labda a fölső éléről a mélységi keresztláb térségébe repült, ahol elérte egy mezőnyjátékos. És ha már így esett, hát megtartották az esedékes teát is: az állás ekkor 136/2 volt.
Az új ütős Williamson mellett Rachin Ravindra volt. A pár szép csendben haladt előre, amit a 46. játszmában egy borzalmas bírói ítélet majdnem megtört, de a videózás megmentette a játékvezetők becsületét: egy teljesen egyértelmű ütős beleérés után ítéltek ugyanis először LKE-t Ravindra ellen... A 47. játszmában Williamson már az 50-et is elérte, az 52. játszma utáni kis ivószünetben pedig már 185/2-t mutatott az eredményjelző. De úgy látszik, valami nagyon jót ihattak a szünetben a Srí Lanka-i dobók, legalábbis Dhanandzsaja da Szilvá, mert 4 labdával később sikerült kiejtenie Williamsont – igaz, a fő érdem inkább az elkapó emberé, a kapus Kuszal Mendiszé volt, aki pár centivel a földre való leérés előtt, elvetődve, egy kézzel gyűjtötte be a megélezett labdát. Két játszmával később pedig újabb Da Szilvá-kapu jött, bár ez meg inkább az ütős hibája volt: Ravindra egyszerűen magára hagyott egy egyenes labdát, valahogy azt hitte, a pörgéstől ki fog térülni és mellémegy, de ehelyett a kéz-karóját találta telibe. Látszott is, hogy mérges volt magára az ütős, de nem volt mit tenni, le kellett mennie. De most meg egy újabb erős pár alakult ki: ezt Daryl Mitchell és Tom Blundell alkotta, akik ismét kikezdhetetlennek tűntek: végig is bírták már a napot. Azt a napot, ami egyébként egy kicsit rövidebb lett, mert a 72. játszma után a bírók megmérték a fényerősséget, és a befejezés mellett döntöttek. Új-Zéland már 255/4-re jött föl, vagyis egyértelműen ők állnak jobban, hiszen hátrányuk csak 50 futás.
