Megjavult a providence-i pálya, vagy mi?

2024. szeptember 26. – Szerző: Krikettgalaxis

A korábbi CPL-mérkőzéseket általában a nehéz ütés és az igen kevés futás jellemezte a guyanai pályán, de most a hazai csapat bőven 200 fölött teljesített, legyőzve így a 180 alatt maradó Barbados Royalst.

A guyanai Kaieteur-vízesés (illusztráció)

A kép szerzője: Bill Cameron (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Nemrég még úgy nézett ki, idén a Barbados Royals lesz az egyik fő bajnokesélyes a CPL-ben, ám a hétvégén kétszer egymás után is kikaptak a Saint Luciától, így ezek a gondolatok máris felülvizsgálatra szorultak. Most már az sem magától értetődő, hogy az első kettőbe be tudnak kerülni az alapszakaszban, így akár még végselejtezőre is kényszerülhetnek. Főleg akkor, ha ma is kikapnak az egyre jobb formába lendülő címvédőtől, a Guyanától – akik viszont szintén az első két hely valamelyikét célozták meg.

Ahogy a bevezetőben írtuk, eddig itt, Providence-ben a kevés futás jellemezte a mérkőzéseket, de már most, a kezdés előtt Rovman Powell, a Barbados kapitánya is, miután felmérte a sáv minőségét, észrevette, hogy ezúttal jobb a talaj. Igaza is lett, mint mindjárt látni fogjuk. De ettől függetlenül a dobással való kezdést választotta, mondván, később fűharmatosodásra számít.

A hazai csapatnál a múltkori összeállításból kihagyták Raymon Reifert és Shamar Josephet, helyükre pedig az afgán válogatottból frissen visszatért Rahmánulláh Gurbáz, valamint Junior Sinclair érkezett. A Barbados is kettőt cserélt: náluk Nyeem Young és a sorozatban már sokadszor rosszul teljesítő Rahkeem Cornwall maradt ki, a két új ember pedig Rivaldo Clarke és Navín ul-Hak volt.

Az egyik nyitó ütős éppen Gurbáz volt, aki a válogatottal nagy sikert ért el az elmúlt napokban, ráadásul az egész Dél-Afrika elleni sorozat legjobb játékosának őt választották meg. És most is megpróbált villámrajtot venni, de ez csak félig (sőt, félnél kevesebbig) sikerült: az első játszmában egy hatos után Mahís Tíksana a következő dobásból kiejtette (bár az elkapást végző katona bizonytalankodott egy kicsit...). Ha már az ellenfélnél említettük, hogy Cornwall nem teljesített jól mostanában, hát ugyanez igaz a Guyanánál Ázam Hánra is, bár ő az utolsó meccsén azért már legalább mutatott valamit. És most is: az első 13 vele szembeni dobásból 5 négyest szerzett. Aztán az 5. játszmában Shai Hope is beindult, és egymaga 22 futást gyűjtött ebből a 6 dobásból, így hiába esett ki utána Ázam Hán, az erőfölény mégis sikeresnek volt mondható guyanai szempontból, hiszen 60/2 lett a vége. A folytatás pedig még jobb lett, ugyanis Hope és a 4. rendű Shimron Hetmyer megállíthatatlan volt: a félidő felére már 107 pontra hozták föl a csapatot, 14.3-ra pedig már 165/2-nél tartottak! De sejthető, miért pont a 14.3-at emeltük ki: azért, mert a következő dobásból mégis megállították az általunk az előbb még megállíthatatlannak titulált párost: kellett hozzá Keshav Maharaj jó dobása is, de elsősorban Powell kapitányé volt az érdem a vetődéses elkapása miatt. A folytatásban ugyan jött még több újabb kapu is, de Hope így is 71 futásig jutott, majd Romario Shepherdnek is volt egy 13-ból 23-ja, így a Warriors egészen 219 pontig száguldott el! Hozzá tartozik a történethez, hogy lassú játékütem miatt a Royalst piros lappal büntették az utolsó játszmában: egy játékosuknak (Tíksanát választották) el kellett hagynia a mezőnyt erre a játszmára. (Amúgy érdekes játszma lett: volt benne három négyes és két kifutás.)

Ahogy az 1., úgy a 2. félidőben is kaput hozott az első játszma: már a 3. dobásból majdnem sikerült egy elkapás Kadeem Alleyne ellen, de azt még megúszta – nem úgy az 5. dobást, amikor már tényleg elkapták. A 4. játszma végéig folytatódott a szenvedős ütőjáték: alig jött határ, sőt, Alick Athanaze is kiesett közben, csak ezek után jött egy fellélegzést hozó játszma a Barbados számára: ekkor Quinton de Kock két négyest és két hatost is ütött. De az erőfölény így is csak 46/2-re sikerült, a játékrész feléig pedig csak 79-re tudtak följönni, ráadásul közben két egymás utáni dobásból De Kock és Clarke is búcsúzni kényszerült. Az esélyek ekkor már lényegében teljesen elúsztak a vendégek számára, de azért volt még egy harcosuk ma este: David Miller, aki egyébként az 500. Húsz20-as mérkőzését játszotta ma – ő innentől kezdve már végigvitte a játékrész végéig, hiába esett ki közben mellőle 5 társa is. Miller így 34 dobásból elért 71-neskivel zárt, viszont a többiek támogatásának hiányában ez messze nem volt elég a győzelemhez. Egészen 47 futás megmaradt a különbség, amikor véget ért a meccs.

Ezzel az eredménnyel a pillanatnyi állás nem változott a tabellán: a GAW továbbra is második, a Royals pedig harmadik.