Fél napnál is kevesebb játék jutott az India–Banglades teszt első napjára
2024. szeptember 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Mindössze 35 játszmát lehetett lejátszani a teszten, mivel először túlzottan besötétedett, aztán az eső is eleredt. Közben az elsőként ütő Banglades 107 futást szerzett, de India meg 3 kaput.
Eső (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A két csapat, amely legutóbb a déli Csennaiban találkozott, most átutazott az India középpontjától északra fekvő Kánpurba, de úgy látszik, a borult időjárást vitték magukkal: a meccs kezdete előtti éjjelen is esett az eső, és reggel is felhős napra virradt. Kánpurban egyébként 2021-ben rendeztek utoljára tesztet, így a helyiek körében nagy érdeklődésre lehetett számítani – még ha teltházra nem is. Már csak azért sem, mert a lelátó C szektorát előzőleg úgy ítélték meg, hogy nem biztonságos, így oda 4800 helyett legfeljebb 1750 főt engedhettek be.
A pénzfeldobás és a játék kezdése a vizes külső pálya miatt csúszott is valamennyit (pedig a pálya nagy része le volt takarva az eső alatt). Amikor végre megtörtént a pénzfeldobás, azt India nyerte, és nyilván a körülmények miatt a dobással való kezdést választotta – ez volt a világon az első alkalom, amikor Indiában két egymás utáni teszten is a dobást választották a kapitányok! Mindeközben Nádzsmul Hoszen Sánta, a bengáli kapitány is elmondta: ők úgyis ütni szerettek volna, így tehát mindenki elégedett lehetett.
India változatlan csapatot küldött pályára, pedig sokan remélték, hogy a helyi gyerek, Kuldíp Jádav is kap szerepet – hát nem kapott. A bangladesi csapatban két csere volt: Náhid Ráná és Tászkin Áhmed helyére Kháled Áhmed és Táidzsul Iszlám érkezett, vagyis két sebes dobó helyett egy sebes és egy lassú. De a legnagyobb figyelem inkább Szákib ál-Hászánt övezte, aki épp most jelentette be, hogy az NH20-as formátumban befejezte a pályafutását, és úgy szeretné, ha az utolsó tesztje jövő hónapban lenne hazai pályán. Csakhogy, mint a nyáron megbuktatott kormánypárt országgyűlési képviselője, akit azóta már gyilkossággal is meggyanúsítottak (még ha a vád nevetséges is), egyáltalán nem lesz garantálható a biztonsága, ha hazatér Bangladesbe: ki tudja, lehet, hogy emiatt ez lesz élete utolsó tesztje?
Amikor végre rendbe jött a pálya, Dzsákir Hászán és Szádmán Iszlám érkezett ki ütni, a reflektorokat pedig mindjárt az elején bekapcsolták a rendezők. Indiai részről Dzsaszprít Bumráh három szűz játszmával kezdett (mindhárom Hászán ellen született), miközben Iszlám azért gyűjtötte a pontokat: így például 8 játszma után neki 21 futása volt, míg Hászánnak még egy sem. És később sem lett neki több, ugyanis ekkor Ákás Díp dobásából elkapták – igaz, sokáig kellett nézegetni videón, mire a bírók elfogadták, hogy a labda nem ért le a földre, mielőtt Jasaszví Dzsájszvál megkaparintotta. Aztán a 13. játszma Iszlám vesztét is elhozta: bár a játékvezető először nem adta meg az LKE-t, de végül India kikérte a DFR-t, és úgy nézett ki, mintha még maga Rohit Sarmá sem hitte volna el, amikor a kivetítőn meglátta, hogy mégis kiesett az ütős. A következő társulást Hoszen Sánta és Maminul Hak alkotta, és bár előbbi ellen nagyon hamar volt egy újabb LKE-gyanú (Mohammad Szirádzs már ünnepelt is), de akkor még maradhatott a pályán, és a pár meg is szilárdult. A 26. játszma végéig, nagyjából 12:30-ig 74/2-ig jöttek föl (meglepően magas arányban 4-esekből szerezve a pontjaikat), viszont ekkor eljött az ebéd ideje, ráadásul az eső is eleredt.
Szerencsére azonban az ebédszünetet nem sokkal kellett meghosszabbítani a rossz idő miatt. Utána pedig gyorsan láttunk egy újabb kiesést: Hoszen Sánta lett LKE áldozata egy Ravicsandran Asvin-dobásból a 29. játszmában. Maminul Hak viszont szépen folytatta, és újabb négyesekkel jelentkezett, miközben Musfikur Rahim valamivel csendesebb volt. 14:08 táján azonban, a 35. játszma után, 107/3-nál túl sötét lett, ezért megszakadt a meccs, hamarosan pedig az előrejelzett eső is megérkezett. A körülmények pedig nem javultak, így nem sokkal 15 óra előtt úgy döntöttek: a mai játék ennyi volt.
