Írország először győzte le Dél-Afrikát, így a sorozat 1–1 lett
2024. szeptember 29. – Szerző: Krikettgalaxis
Az Egyesült Arab Emírségekben rendezett rövid, mindössze két mérkőzésből álló NH20-as sorozat első találkozóját még Dél-Afrika nyerte, de a másodikat már Írország, akik korábban ebben a formátumban még sosem arattak diadalt velük szemben.
A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Régen elmúlt a 2024-es világbajnokság, amelyen Dél-Afrika a döntőig menetelt, míg Írország egyetlen mérkőzést sem nyert meg – közeledik viszont a 2026-os, így érdemes már most elkezdeni a csapatépítést addigra. Ennek egyik első lépése volt mindkét csapat számára ez a sorozat, amelyet furcsa módon az Arab Emírségekben rendeztek: ennek oka az volt, hogy az ír szövetség, amely papíron a sorozat házigazdája, így találta a leggazdaságosabbnak a szervezést! Írországnak ugyanis jelenleg nincs is egy saját nemzeti krikettstadionja: az csak 2028-ra fog fölépülni! Addig pedig igen drága pénzért lehet csak bérelni maguknak pályát – és érdekes módon úgy tűnik, egy gazdag arab országban olcsóbb. Dél-Afrika egyébként már korábban megérkezett ide, hiszen itt játszották le az Afganisztán győzelmét hozó ENN-sorozatukat is, így már legalább a hőséghez jobban hozzászokhattak, mint a házigazda
írek...
Az első találkozón Dél-Afrika a dobást választotta, Írország pedig meglepő módon Andy Balbirnie nélkül állt ki ütni: ő erről az egész sorozatról hiányzott, és Lorcan Tucker sem játszott (valószínűleg edzés közben megsérült). Az így nyitónak bekerült Ross Adair bátran kezdett, de csak 18 futásig jutott, míg a legjobb eredményt a 4. rendű Curtis Campher tudta felmutatni 49 futással, illetve az utána következő Neil Rock 37-tel. Az utolsó két játszma előtt már 163 ponttal álltak az írek, és egy egész nagy pontszámot is megcélozhattak volna, de Lizaad Williams, majd nála is inkább Patrick Kruger szépen visszafogta őket a végén: Kruger például 3 ütőst ejtett ki az utolsó játszmában, így csak 171 lett a végeredmény. A két dél-afrikai nyitó, Ryan Rickelton és Reeza Hendricks pedig ezt majdnem egyedül lekergette: előbbi 76, utóbbi pedig 51 futás után esett ki, nem sok különbséggel egymás után, így az utánuk következőknek már könnyű dolga volt, és 17.4 alatt megnyerték a meccset.
A második összecsapáson történelmi ír győzelem született, aminek két főszereplője a két Adair-fivér volt. Bár az első játékrészben Paul Stirling is elért egy 50-est (méghozzá jó nagy aránnyal ütve), de rajta is bőven túltett Ross Adair, aki pedig 58 dobás után esett ki 100 futással! (Igaz, hozzá tartozik az összképhez, hogy jópár esetben csak szerencsével menekült meg a kieséstől.) Így a nyitó társulás (amit ez a két ütős alkotott) a 13. játszma végéig bent volt, ami alatt 137 pontot gyűjtöttek, és igaz, hogy később a lejjebbi rendű játékosok már igen keveset tettek hozzá, a csapat eredménye így is 195 lett, ami sokkal jobb, mint múltkor! Adair ráadásul azzal is rekordot állított fel, hogy 9 hatost ütött: eddig az írek közül Stirlingé volt a csúcs 8-cal. Csakhogy a dél-afrikaiak magas rendű ütősei ezúttal is felvették a versenyt, és ha nem is pont a nyitók voltak ma a legjobbak, mint múltkor, de azért Rickelton 36 futása sem volt rossz – viszont utána Hendricks és Matthew Breetzke egyaránt éppen 51 pontig jutott, mire kiesett. Így 16–17 játszma után már Dél-Afrika volt a mérkőzés esélyese – de a 19. játszmában Mark Adair három ütőst is kiejtett, a 20-adikban pedig Graham Hume újabb kettőt, és így meg tudták akadályozni, hogy az afrikaiak beérjenek a célba.
A két együttes közti örökmérleg így 6–1-re változott Dél-Afrika javára. Folytatás hamarosan három ENN-meccsen!