Másodjára javított a Guyana, bronzérmes a Barbados

2024. október 5. – Szerző: Krikettgalaxis

Az első elődöntőben még vesztes Guyana Amazon Warriors kihasználta a lehetőséget, hogy ott volt még nekik a második elődöntő, és igen simán legázolták a Barbados Royalst. Utóbbiak így a harmadik helyen zárták az évet, a döntőben pedig a házigazdák lesznek a Saint Lucia ellenfelei.

A guyanai Kaieteur-vízesés (illusztráció)

A kép szerzője: Bill Cameron (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Az ilyen lebonyolítási formátumban, mint ami a CPL-ben is van, mindig különleges a második elődöntő: hiszen az egyik csapat, aki ide érkezik, az alapszakaszban jobb volt, mint a másik, mégis ők jönnek ide vereség után, ellenfelük pedig egy győzelem után, így a lélektani előny a gyengébbik mellett van. Jelen esetben az alapszakaszban első helyen végzett Warriors jutott ide egy Saint Lucia elleni vereség következtében, míg a csoportkör negyedik helyezettje, a Barbados egy Trinidad elleni sikerrel vívta ki helyét ebben az elődöntőben.

A két csapat az alapszakaszban 1–1-re végzett egymással, és mindkét alkalommal az elsőként ütő nyert közülük. Ennek ellenére a Guyana a pénzfeldobáskor a dobással való kezdést választotta. Valószínűleg ismerték annyira a saját pályájukat, hogy bölcs döntésnek tartották egy gyors dobó, Shamar Joseph helyére a pörgető Kevin Sinclairt behozni – ezen kívül egyébként más változás nem volt. Sem náluk, sem a Royalsnál.

És valóban: a meccset mindjárt két lassú dobóval is indította a hazai csapat Gudakesh Motie és Moeen Ali személyében. Ez a taktika pedig be is jött: Ali majdnem egy szűz játszmával kezdte a maga adagját (egyetlen futás csúszott be a 6. labdájából), Motie pedig a saját második játszmájában kiejtette Quinton de Kockot. Az 5. játszma viszont egy gyors dobóé lett, Romario Shepherdé, és úgy tűnt, ez most rossz ötlet volt: Rahkeem Cornwall mindjárt 3 négyest is ütött ellene, ráadásul az egyiket rossz dobásból. De mégis szépen fejeződött be a játszma a dobó szempontjából, ugyanis ezek után meg LKE-t érően találta el Cornwall lábát – igaz, csak videózás után adta meg a bíró. Cornwall 19 futással esett ki, ami az egész szenvedős szezonjában a második legjobb eredménye volt... Az erőfölény ezúttal 41/2-re végződött, és a következő ütősök sem tudtak érdemben javítani a pontarányon. Alick Athanaze például, aki végül 26 futásig eljutott (ami ebben a félidőben igen jónak számít!), is csak 24 dobásból tudta ezt megtenni. És még a 10. játszmában Ali is szerzett egy kaput – bár a fő érdem itt talán az elkapó Shimron Hetmyeré volt, aki egész távolról futott oda, és elvetődve tudta megszerezni a labdát. A félidő felénél így 74/3 volt az állás, és nem érződött, hogy a Barbados ebből valami magas pontszámot tud még összehozni. Ráadásul a következő két játszmában is elveszett egy-egy újabb kapu, és a 138 fölötti aránnyal haladó David Milleren kívül nem volt senki, aki lényeges javulást hozott volna a csapatnak. Az utolsó játszmában pedig, amikor a legnagyobb sebességre szokás kapcsolni, valódi katasztrófasorozat zúdult a Barbadosra: a játszma utolsó 4 szabályos dobásából 4 ütős esett ki! A második kettő csak kifutásból, így Shepherd nem hogy mesternégyest, de mesterhármast sem ünnepelhetett – de a lényeg nem is ez volt, hanem az, hogy így a Royals nem tudott még csak 150-ig sem felkapaszkodni.

Arról viszont nagyon megoszlottak a vélemények, hogy vajon mire lehet elég ez a 149-es cél, ami végül kialakult. De a kérdés hamar eldőlni látszott: Moeen Ali sem kezdett nagyon rosszul nyitó ütősként, de társa, Rahmánulláh Gurbáz igazán elsöprő volt: a 3. és 4. játszmában volt egy szakasz, amikor 10 dobáson át mindig ő volt az aktív, és ez alatt a szakasz alatt 31 futást hozott össze, sőt, nem sokkal később még egy hatosa is volt – igaz, a következő labdát már túl magasra ütötte fel, és volt lehetősége a mezőnyjátékosnak aláhelyezkedni. A helyére beálló Shai Hope viszont nem adta alább: a 6. játszma végén neki is volt három egymás utáni határja (köztük egy széles extrával), így az erőfölény 72/1-gyel zárult: már most majdnem megvolt a fele cél! A határok folyama pedig, ha picit ritkult is, de nem szűnt meg: Ali és Hope a 10. játszma végére már 113/1-re hozta föl a csapatot, így a végeredmény már szinte el is dőlt. Hope már a 13. játszmában elérte az 50-et, és talán már azt sem bánta, hogy a 15. játszma elején kiesett: ekkor ugyanis már csak 2 futás hiányzott a csapat győzelméhez. Az pedig természetesen mindjárt meg is lett, így 33 megmaradó dobással a Guyanáé lett a győzelem.

A döntő tehát a Saint Lucia és a Guyana küzdelmét hozza majd: a meccs vasárnap este lesz, ami magyar idő szerint hétfő hajnalt jelent.