Anglia csak időrendben volt utolsó
2024. október 5. – Szerző: Krikettgalaxis
Tizedikként, vagyis utolsóként bemutatkozott a női vébén Anglia csapata is. Ők is azok közé tartoznak, akik, ha egy picit a szerencse is melléjük áll, bizony megnyerhetik a tornát – és ezt már most, Banglades ellen is bizonyították. Igaz, voltak rosszabb időszakaik, de összességében sima, 21 futásos győzelmet arattak.
A Stonehenge, Anglia talán leghíresebb nevezetessége (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mivel Anglia elég jól összerakott csapat (és akkor még finoman fogalmaztunk), egyik legfőbb ellenfelük ezen a tornán a számukra elég szokatlan hőség lehetett – nem véletlen, hogy már szeptember közepén megérkeztek Abu-Dzabiba, hogy elkezdjenek hozzászokni a körülményekhez. Skót testvéreiknek talán pont ez hiányzott, amikor a nyitómeccsen kikaptak Bangladestől – attól a Bangladestől, amely ma Angliára várt. Ha esetleg továbbjutási álmaik voltak a bengáliaknak, tudták, hogy hasznos lehetne valahogy legyőzni Angliát, de azt is tudták: ha ez nem sikerül, még nem kell kétségbe esniük.
Az ázsiaiak egy helyen változtattak az előző összeállításukhoz képest: Mursidá Khátun helyett most Dilárá Áktár volt az egyik nyitó ütősük. Vagyis dobófronton maradtak a három specialista pörgetőnél – Anglia viszont négy ilyen játékost is alkalmazott, ami sokat elmondott a pálya típusáról is. Az angolok egyébként az ütést választották, és a bengáli kapitány is elmondta: ők is azt szerették volna.
Az ütést Maia Bouchier és Danni Wyatt kezdte, méghozzá igen szerencsésen. Előbbit már az első, utóbbit pedig a harmadik játszmában majdnem kifutották, de mindkettő esetet megúszták, ahogy az 5. játszmában Bouchier egy elkapást is, amit végül Rábejá Khán a csúcson elejtett. Így az erőfölényt sikerült 47/0-ra lehozniuk, ami, ha csak a számokat nézzük, elég szép eredmény. Utána viszont Khán jóvá tette a hibáját, és dobóként már kiejtette Bouchier-t, sőt, a 8. játszmában az új ember, Natalie Sciver is kiesett, és a pontszerzés is lelassult: a félidő felénél 62/2 volt az állás. Banglades pedig még tovább tudott ezen javítani: a 12. játszmában Ritu Mani szétdobta Heather Knight kapuját, a következő játszmában pedig leverték a már 41-nél járó Wyatt pálcáit is. Innentől kezdve egyik angol ütős sem tudott igazán megindulni, mert újabb és újabb kapuk következtek, és ha nem lett volna a végén Sophie Ecclestone, aki a félidő utolsó két dobásából egy hatost és egy duplát ütött, az úgy elért 110 pont elég rosszul nézett volna ki számukra. Nem mintha a 118 nagyon szép lett volna – bár a nyitómeccsen pont Banglades meg tudott védeni egy körülbelül ugyanekkora eredményt.
De ha egy ilyen erős csapat csak 118-at ér el, akkor ott valami gyanús dolog sejthető a talaj ütősbarátságával kapcsolatban, így Banglades nem nyugodhatott meg. És igen, bár az első pár játszmában még viszonylag szépen haladtak, de utána nagyon lelassultak ők is, sőt, két kaput is elvesztettek az erőfölényben: a másodikat, egyébként egy szűz játszma részeként az a Linsey Smith szerezte, aki 2018-ban éppen Banglades ellen debütált a válogatottban – ami egyébként azóta is az utolsó találkozó volt Anglia és Banglades között! Az erőfölény így 20/2-re végződött, és az esélyek máris Anglia oldalán álltak. Innen még elsősorban a 9. játszmának köszönhetően, amikor Nigár Szultáná két 4-ese mellett két szimpla is esett, visszakapaszkodtak a bengáliak, és amikor a félidő felénél 42/2 volt az állás, már megint úgy érződött, hogy még lehet itt keresnivalójuk. A fordulópontot viszont a 11.3-as dobás jelentette, amikor a két ütős megpróbálkozott egy duplával, de a végén Szultáná hiába vetődött a vonala felé, késő volt, és kifutották. A folytatásban az egyébként még a 3. rendben bejött Sobhaná Mosztári tudott valami viszonylag szépet alkotni: ő 44 futásig jutott el, de mivel az alacsonyabb rendből senkinek még csak a 10 sem jött össze, a cél egyre elérhetetlenebb távolságba került, ahogy telt az idő. Végül Bangladesnek esélye sem volt a 119 közelébe kerülni, csupán 97-ig jutottak el.
Anglia így máris a B csoport első helyén jelent meg, miközben Banglades a 3. helyen állomásozik – de legalább elmondhatják magukról, hogy ők már túl vannak a legnehezebben.
