Brook: 317, Anglia: 823!
2024. október 10. – Szerző: Krikettgalaxis
Elképesztő eredmények születtek a multáni teszt 4. napján: elég, ha csak a címben említett két számot nézzük. Anglia a világ negyedik legmagasabb pontszámát érte el, sőt, ha nem zárta volna le a játékrészt, még tovább is haladhattak volna. Pakisztán ráadásul, és ez már nem rekord, gyorsan elkezdett összeomlani a végén, így holnap angol győzelem várható.
Tűzijáték (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Három nap elteltével egyre érdekesebb kérdés volt, hogy vajon döntetlen lesz-e ez a mérkőzés. Nem is olyan régen India példájából láttuk, hogy akár igen rövid idő alatt is ki lehet hozni eredményt egy tesztből – bár azért ott más volt a pálya és elég nagy volt a különbség a két csapat tudása között. Itt most jóval nehezebben volt elképzelhető, hogy a 3. vagy a 4. játékrészben valamelyik csapat gyorsan kidobja a másikat – márpedig enélkül egyre jobban fenyegetett a döntetlen. Fenyegetett? Hát, nem biztos, hogy ez a jó szó, hiszen a döntetlen is ugyanolyan jogos
és rendes eredmény, mint bármi más, semmivel sem rosszabb, mint egy győzelem. Legalábbis a semleges szurkolóknak. És a tesztvébén ugyan csak 4 pont jár érte (míg a győzelemért 12), de ennek a két válogatottnak már eléggé mindegy...
Tegnap a második játékrész a 101. játszma után zárult, Anglia 64 futásos hátrányában, úgy, hogy a 3. rendű Joe Root 176, az 5. rendű Harry Brook pedig 141 futásnál járt... ami amellett, hogy el kell ismerni, hogy mindketten kiváló ütősök, azért a talaj tulajdonságairól is sokat elmond. Root a teljes (!) tegnapi napot végigütötte, és főként tea előtt már a fáradtság kívülről is érzékelhető jeleit mutatta – most azonban frissült erővel érkezett meg, amit az őt kérdező tévéseknek is megerősített a kezdés előtt. Nem úgy, mint a pakisztániaknál Abrár Ahmed, aki mára belázasodott, ezért nem jött ki dobni és a mezőnybe. A játék rögtön néhány mérföldkővel kezdődött: a 103. játszmában meglett a társulás 250-e és Anglia 500-a is, a 104-edikben pedig Root a három nemzetközi formátumban összesítve elérte a 20 000 futást. Pár dobás múlva azonban még az is veszélybe került, hogy a mai egyéni 200-asa meglegyen: Naszím Sáh dobását ugyanis egyenesen Bábar Ázamhoz ütötte, de ő elhibázta a nem túl nehéznek ígérkező elkapást! Ezen a mérkőzésen ez kétszeresen is nagy hiba... A 107. játszma Brook számára is adott egy kis ünneplési lehetőséget, amikor elért 150-ig, a 110-edikben pedig meglett a Root-féle 200 is. A 113. játszma végére az angolok elérték az 556 pontot, vagyis 0-ra csökkentették a hátrányukat – és még mindig 7 kapujuk megvolt! Izgalmas kérdés volt, vajon mikor zárják le a játékrészt, mert hogy egyszer le fogják, az elég nyilvánvaló volt. Talán Root 300-asára vártak? Mindenesetre ebédig még két újabb mérföldkő érkezett el: a 126. játszmában Brook is elérte a 200-at, Root pedig a 250-et. Utoljára ilyen, hogy Angliának egy játékrészen belül két 200-ast elérő embere is legyen, 1985-ben történt! Az ebéd pedig 130 játszma után, 658/3-nál telt.
Alig telt el pár dobás ebéd után, és máris újabb rekord született: a Brook–Root pár megdöntötte a legnagyobb, akárhányadik kapus angol társulás pontszámát, ami eddig 411 volt, még 1957-ből! Majd amikor Anglia átlépte a 675-öt, azt is elmondhattuk, hogy Pakisztán ellen a hazai pályájukon még senki sem ért el ilyen sokat. Amikor a társulás elérte a 452-t, a világ legeredményesebb idegenbeli akárhányadik kapus párjává váltak – és itt a vége, fuss el véle! A 137. játszma elején Root kiesett!!! A 262-n álló ütős Szalmán Ága egy pörgő, de ki nem térülő labdáját nem találta el, így LKE lett a vége. Brook viszont nem állt meg, sőt, még agresszívabb módba kapcsolt, és már hatosokat is elkezdett zúdítani, a 144. játszmában pedig átlépte a 300 futást! Ilyenre Anglia eddigi több mint 1000 tesztjén még csak 5 alkalommal volt példa! Jamie Smith epizódszerepe (24-ből 31), meg még néhány lejjebbi rendű ütős tevékenysége ezek után már szót sem érdemel – már csak az, hogy Brook végül a 148. játszmában, 317 futásnál esett ki: vele Szaím Ajúb, az ütős dobása végzett, mivel elrontott ellene egy söprést, csak a felső élével tudott beleérni, így pedig elkapták. Ebben a játszmában viszont még összegyűlt a 800 futás is Anglia számára (éppenséggel egy Brydon Carse-féle hatosból) – majd két játszmával később, 823/7-nél a kapitány úgy döntött: lezárja a játékrészt. Hűha, ez nem semmi negyed volt, a világon csak háromszor láthattunk ennél több pontot a teszt formátumban!
Teáig még volt egy kis idő: a legérdekesebb kérdés volt, hogy vajon a talaj mennyit romlott több mint 3 és fél napnyi játék után? Továbbra is olyan sima és kemény, hogy Pakisztánnak is lesz esélye sokszáz futást elérni? Most először is 267-es hátrányukat kellett ledolgozni, amihez Abdulláh Safík és Szaím Ajúb látott hozzá. Nézzük, hogyan: első dobás, Chris Woakes Safíknak. Jótávos labda, Safík melléüt, bele a kapuba. 0/1. Hmm. Jöhetett Sán Maszúd. Akit a második játszmában majdnem elkaptak a nyílt középen, csak Gus Atkinson dobásából Woakes elejtette. És akit a harmadik játszmában is elejtettek – éppenséggel Woakes dobásából Atkinson. Nagyon jól jöhetett ezek után a tea Pakisztánnak a 6. játszma végén, amikor egyébként az állás 23/1 volt.
De hiába próbálták magukat rendbe szedni a szünetben, nem sikerült. És úgy tűnik, az angol igazság is három (legalábbis néha, például most): két elejtett elkapás után a 8. játszma végén már nem hibáztak Maszúd ellen, aki egy viszonylag ártatlan helyzetből találta meg a középpálya térségében a mezőnyjátékost. Utána Bábar Ázam jött, de ő sem sok mély nyomot hagyott ma: négy játszma után élezett egy labdát a kapushoz – látszott, hogy az új labda elég szépen térül és az is, hogy az angol dobóknak rengeteg ideje volt pihenni... Ez után a kapu után a játékrészben először próbálkozott Brydon Carse, és ahogy Woakes, úgy ő is kapuval kezdett: Ajúb magasra, a levegőbe ütötte fel a labdáját, ami alá Ben Duckett odafutott, és egy szép mozdulattal elkapta. Ami tegnap és ma is sokáig hiányzott, a kapuvesztések, hát most bőven megkaptuk: az állás már 41/4 volt, így Pakisztánt hirtelen a játékrészes vereség lehetősége kezdte rémisztgetni. Most Szaúd Sakílon és Mohammad Rizvánon volt a sor, hogy tegyen ennek elkerüléséért, és egy rövid ideig úgy nézett ki, talán sikerül is nekik valami, de a 19. játszmában Carse eltalálta Rizván kapuját, majd a 25. játszmában Jack Leach is lecsapott: ő ugyan nem a mai első, de a mai második dobásából ejtette ki Sakílt. Az állás 82/6-ra változott, és közben egy újabb rossz hír is érkezett Pakisztán számára: a már reggel is lázas Abrár Ahmedről kiderült, hogy kórházba kellett szállítani, így igen valószínű, hogy holnap nem fog tudni bejönni ütni, azaz lényegében mondhattuk, hogy 82/7-en álltak... A mai napot a Szalmán Ága–Ámir Dzsamál társulás fejezte be, méghozzá az eddig látott pakisztáni játékhoz viszonyítva egész szépen: a 27. játszmában Ága például 3 négyest is ütött, és összességében is 80 fölötti aránnyal zárt ma 41-neskivel, és Dzsamál is, bár egyszer elejtették a mezőnyben, eljutott 48 dobásból 27 pontig. A csapat így 152/6-tal zárta a napot, ami még mindig 115-ös hátrányt jelentett: holnap valami nagy csoda kellene, ha el akarják kerülni a vereséget!
