Kiábrándítóan izgalommentes lett az A csoport utolsó találkozójának vége
2024. október 14. – Szerző: Krikettgalaxis
Háromféle kimenetel is elképzelhető volt még a női világbajnokság A csoportjának második továbbjutóját illetően, így egy igazi klasszikusra számítottunk ma este – ehelyett, mivel Pakisztán a második félidőben szinte semmi ellenállásra nem volt képes, nagyon sima új-zélandi sikert láttunk. Ez az ő továbbjutásukat is eredményezte, valamint India kiesését.
Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5
Pakisztán eddigi 11 próbálkozásából mindössze 2-szer tudta legyőzni Új-Zélandot ebben a formátumban – viszont ez a két győzelem éppen a legutóbbi alkalommal, tavaly év végén született. Most, ha az ázsiaiak tovább akartak jutni, egy akármilyen győzelem sem lett volna elég: hatalmas arányúra lett volna szükségük. Akkorára, hogy ha például 150 futást szereznek az első játékrészben, akkor Új-Zélandot valahogyan nagyjából 96 futásra kellett korlátozniuk, vagy ha ellenfeleik kezdenek ütéssel, és sikerül mondjuk 100 futással kiejteniük őket, akkor a célt kevesebb mint 11 játszma alatt kellene lekergetniük... Egy ennél kisebb győzelem érdekes módon Új-Zéland búcsúját, egyben viszont nem Pakisztán, hanem éppen India továbbjutását jelentette volna – vagyis Pakisztán a legősibb ellenfeleit segíthetné továbbjutáshoz! Új-Zéland számára viszont egyszerű volt a képlet: kudarc esetén kiesés, siker esetén elődöntő.
Az előző meccsén Pakisztán Fátimá Szaná, a rendes kapitány nélkül játszott, aki apja halála miatt hazautazott, de mostanra már visszatért, ezúttal Tuba Hasszant szorítva ki a csapatból. De a különféle érzelmek még mindig nem csillapodtak le benne: a kezdés előtt, a himnusz végén láthatóan elérzékenyült... Szintén egyet változtatott Új-Zéland is (mint mondták, taktikai okokból): Leigh Kasperek helyét Fran Jonas vette át. A pénzfeldobást a déli félgömbiek nyerték, és az ütést választották.
Bár, mint a címben írtuk, az egész mérkőzés nem sikerült izgalmasra, de azért részjelenetek szép számmal hoztak benne érdekességeket. Ilyen pedig már mindjárt az első játszmában volt egy: a negyedik dobásból (éppen Szaná dobta) a pakisztániak apelláltak, bár az nem volt világos, pontosan miért: LKE és elkapás gyanúja is fennállt. A bíró nem adta meg egyiket sem, a videózásból pedig kiderült, hogy a labda csak Suzie Bates lábáról pattant a kapushoz, azt viszont a kéz-karó vonalán kívül találta el. Végül Bates és Georgia Plimmer lehozta kiesés nélkül az erőfölényt, bár volt közben két elejtett elkapás is (az egyik nehéz), és volt egy olyan jelenet is, ami azért mutatta, Pakisztán mennyire elszánt: egy, az extra fedezet és a nyílt közép közé érkező labdára két mezőnyjátékos is olyan lendülettel mozdult rá, hogy csúnyán egymásnak ütköztek, még az ápolóknak is be kellett jönniük a pályára. Az első kapu végül a 7. játszmában jött el, amit még egy elejtett elkapás, majd még egy kapu követett – viszont amiről eddig nem szóltunk, pedig fontos: közben Új-Zéland meglepően lassan gyűjtögette a pontokat, és a félidő felénél még csak 54/2-nél tartott. A félidő második fele pedig nagyon hasonlóan telt: a legérdekesebb statisztikai adat az, hogy a második 10 játszma során mindössze 2 határ született, azok is egyébként a 15. játszmában, Brooke Halliday ütéseiből. De volt megint több kapu, volt még legalább négy (!) elejtett elkapás – és volt összesítve a játékrészben 4 Szaná-elkapás, ami amúgy új pakisztáni rekord lett. Új-Zéland eredménye pedig 110 pont lett: ekkor a győzelmivalószínűség-mutató Pakisztán irányába mutatott!
Ez az eredmény azt jelentette, hogy ha esetleg Pakisztán valahogy körülbelül 11 játszma alatt le tudná kergetni a célt, még tovább is juthatnának! Ha lassabb lesz a kergetés, de sikeres, akkor pedig India jut tovább. (Megjegyzés: azért írtuk, hogy körülbelül
11 játszma alatt, mert a pontos szám attól is függ, hogy mennyivel lépik túl a célt. Ha például 111 futásuk lesz, amikor nyernek, akkor 10.4 játszma kell a megfelelő NFA-hoz, de ha 110-en állva beütnek egy hatost, akkor akár 11.3 játszma is megfelel nekik. Szép, ugye? Nettó futási arány: mi így szeretünk!)
A kergetés első játszmája még hozott izgalmakat. Rosemary Mair egyik labdája például szinte súrolta Muníba Alí láb-karóját, két dobással később pedig az új-zélandiaknak is sikerült elejteniük egy elkapást (igaz, ez nehéz esély volt). De az izgalmak körülbelül eddig tartottak ma: ezek után ugyanis a 2. és a 3. játszma is hozott egy kapuvesztést, a negyedik szűz lett (ezt Eden Carson dobta), az ötödikben még két ütős kiesett, a hatodikban pedig még egy és még egy majdnem: az erőfölény 28/5-tel zárult, és a kérdések eldőltek. Kisebb csoda volt ezek után, hogy három olyan játszma is következett, amikor nem esett ki senki – csakhogy ezek után meg jött három olyan játszma, amikor meg öten búcsúztak, azaz el is fogyott a pakisztáni csapat. Szaná valahogyan 22 futásig is eljutott közben, de a 4 kacsa és további négy 10 pont alatti kiesés azt jelentette, hogy Pakisztánnak csupán 56 pontra futotta: nem hogy az ő továbbjutásuk nem volt lőtávolban, de még a győzelmük sem. Így aztán Új-Zéland megkönnyebbülhet, és készülhet az elődöntőre: talán Anglia ellen? Még nem biztos, holnap kiderül!
