Csapatokat rangsoroló mutatók

Ebben a bejegyzésben két fő témáról lesz szó. Az első, hogy a bajnokságokban, tornák csoportköreiben mi alapján rangsorolják a csapatokat, a második pedig az, hogy mi alapján számítják ki a válogatottak világranglista-helyezéseit.

Bajnoki és tornahelyezések: a pontszám

Talán minden sportágban, így a krikettben is az elsődleges szempont a csapatok sorba állításánál, hogy az illető csapat hány pontot szerzett. A győzelemért több, a döntetlenért vagy holtversenyért kevesebb pont jár, de hogy pontosan mennyi, az attól függ, hogy milyen bajnokságról van szó. Nézzünk néhány fontos példát!

ENN-világbajnokság: A csoportkör során a győzelemért 2 pont jár, a holtversenyért 1, illetve akkor is 1-1 pont üti a csapatok markát, ha nem hirdetnek eredményt, mert például rossz idő miatt nem lehetett elegendő számú játszmát lejátszani. Ez a szabályozás a 2007-es világbajnokság óta érvényes, előtte 4 pont járt a győzelemért és 2 a holtversenyért és az eredmény nélküli mérkőzésért.

IPL (indiai Húsz20-as bajnokság): A győzelem 2 pont, az eredmény nélkül végződő meccs 1, viszont holtverseny nem lehetséges, mivel ha az lenne, akkor szuperjátszmát játszanak, hogy mégis győztest hirdethessenek. (Régebben szuperjátszma helyett dobópárbaj is előfordult.)

BBL (ausztrál Húsz20-as bajnokság): A győzelem itt 3 pont, az eredmény nélkül végződő meccs 2 pont mindkét csapatnak. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy pluszpontot kap az a csapat, amelyik a saját félidejének felénél több ponttal áll, mint ellenfele az ő félidejének felénél. Ha le kell rövidíteni valamelyik játékrészt, akkor szükség esetén Duckworth–Lewis-eljárással számolják ki, hogy ki kapja a pluszpontot. Holtversenyre végződő játék esetén annyi szuperjátszmát játszanak, amennyi alatt győztest lehet hirdetni.

Teszt-világbajnokság: Itt teljesen más a rangsorolás, mint az eddig említettekben. Ez a bajnokság éveken át húzódik, és meg van határozva, hogy egy-egy ország egy másik ellen hány mérkőzést játszik. Lehet, hogy csak kettőt, de lehet, hogy 3-at, 4-et vagy 5-öt. A győzelemért 12 pont jár, a holtversenyért 6 és a döntetlenért 4, viszont mivel nem minden csapat ugyanannyi mérkőzést játszik az évek során, ezért a végén nem a pontszám alapján rangsorolnak, hanem az alapján, hogy az elméletileg elérhető pontszámnak mekkora részét (hány százalékát) teljesítette a csapat.

Angol-velszi megyebajnokság (első osztályú krikett): Ebben a bajnokságban igen különleges pontozási módszert alkalmaznak. Alapból a győzelemért 16, a holtversenyért 8, a döntetlenért 5 pont jár, de bármi is az eredmény (akár vereség is), mindig kaphatók bónuszpontok. Ezek az adott csapat első játékrészének első 110 játszmájában nyújtott ütő- és dobóteljesítményért járnak: ha a csapat ezalatt 200-249 futást szerez, az 1 bónuszpont, ha 250-299-et, az 2, ha 300-349-et, az 3, ha 350-399-et, az 4, végül ha 400-at vagy többet, az 5 bónuszpont, illetve ha 3-5 kaput szerez, azért 1, ha 6-8-at, azért 2, ha 9-10-et, azért pedig 3 bónuszpont jár.

Bajnoki és tornahelyezések: a nettó futási arány (NFA)

Korlátozott játszmaszámú mérkőzésekből (!) álló bajnokságokban az azonos pontszámmal álló csapatok leggyakoribb rangsoroló mutatója a nettó futási arány. Ez olyasmi, mint a fociban a gólkülönbség, csak kicsit bonyolultabb.

Alapesetben (de majd lesz kivétel!) egy csapat egyetlen mérkőzésen számított NFA-ja a következő:

Ha a futások és a játszmák arányát a csapat simán futási arányának (FA) nevezzük (nettó nélkül), akkor látható, hogy a nettó futási arány az pont a két csapat futási arányának különbsége. Így mivel a képlet a két csapatra nézve szimmetrikus, ezért ha két csapat játszik egymással, akkor az ő NFA-juk összege éppen nulla. Azaz A-val és B-vel jelölve a két csapatot:

Következésképpen ez a szám lehet pozitív és negatív is, nyilvánvalóan minél nagyobb, minél pozitívabb, annál jobb. Leggyakrabban -3,000 és +3,000 között, sőt, akár még szűkebb határok között mozog, bár elméletileg sokkal tágabbak a határai. Kis értéke miatt érdemes három tizedesjegyig megadni.

Holtverseny esetén mindkét csapat nettó futási aránya nulla, ha pedig nem nyilvánítanak eredményt, akkor nem értelmezzük az NFA-t.

Több mérkőzésen az NFA úgy számolódik, hogy az összes mérkőzésen összeadják a szerzett futások számát, elosztják a lejátszott játszmák számával, majd kivonják belőle az összes ellene szerzett futást osztva az összes ledobott játszmával. Mivel két tört összege a legritkábban egyenlő azzal a törttel, aminek számlálója a két tört számlálójának összege, nevezője pedig a két tört nevezőjének összege, ezért a több mérkőzésre számított nettó futási arány NEM számolható úgy, hogy az egyes mérkőzések külön-külön számolt NFA-it összeadjuk!

Kivételek

1. Ha egy csapat összes játékosa kiesik egy játékrészben, akkor a játszmák száma, amivel osztunk az első törtben, nem annyi lesz, ahány játszma alatt kiesett az összes ütős, hanem annyi, amennyire az egész játékrészt eredetileg tervezték! Tehát például Húsz20-ban 20, ENN-ben 50.

Ez azért fontos, mert lehet, hogy egy csapat sok 6-pontosat ütne, de gyorsan kiesnének az ütősei, a második csapat meg szépen lassan gyűjtögetné a pontokat, és végül megelőzné az első csapatot: ekkor, ha a valóban lejátszott játszmákkal számolnánk, akkor az első csapat futási aránya magasabb, a másodiké alacsonyabb lenne, így az elsőnek a nettó futási aránya lenne pozitív, a másodiké negatív, pedig a második csapat nyert.

2. Ha a játék egy időre megszakad, lecsökkentik a lejátszandó játszmák számát, és a Duckworth-Lewis-eljárással új célt számolnak a második csapat számára (legyen ez F futás J játszma alatt), akkor az első csapat futási aránya (F-1) / J lesz, a másodiké pedig annyi, amennyit valóban elér a J (vagy kevesebb) játszma lejátszása alatt.

3. Ha a második játékrészben megszakadt a játék, és nem is folytatják, de a Duckworth-Lewis-eljárással győztest hirdetnek, akkor a futási aránynál mindkét csapat esetén a második csapat által lejátszott játszmák számával osztanak, méghozzá az első csapatnál azt a pontszámot osztják el ezzel, amennyi a DL-eljárásban kiszámolt cél a második csapat számára (mínusz 1), a második csapatnál pedig azt, amennyit a második csapat valóban elért.

Példák

A következőkben bemutatunk néhány példát az NFA egy mérkőzésen való kiszámítására. Ne feledjük, hogy több mérkőzés esetén úgy kell számolni, hogy az itt megkapott számlálókat és nevezőket külön-külön összeadogatjuk, és az összeadás után osztjuk el egymással őket, és a két hányadost a végén kivonjuk.

Minden példa egynapos nemzetközi (ENN) mérkőzésre vonatkozik, ahol a maximális tervezett játszmaszám 50. Az elsőként ütő csapat az A, a második a B csapat.

1. Mindkét csapat végigjátssza az 50 játszmát, és az első nyer

Az A csapat például 242 futást szerzett az 50 játszma alatt, de a B-nek csak 210-et sikerült. Ekkor a futási arányok külön-külön:

Tehát a nettó futási arányok:

2. Az A csapat végigjátssza az 50 játszmát, de a második nyer

Az A például 193 futást szerzett az 50 játszma alatt, de a B-nek sikerült 40.1 játszma alatt 194 pontot szereznie. Ne feledjük, hogy a játszma nem tizedestört, tehát nem 40,1-del, hanem 40 egész 1/6-dal kell számolni!

Tehát a nettó futási arányok:

3. Az A csapat összes ütőse kiesik, a második nyer

Most az A csapat 148 futást szerzett az 42.4 játszma alatt, de elvesztette mind a 10 ütősét. A B-nek sikerült 38.5 játszma alatt összegyűjtenie 150 pontot, így győzött. Látható, hogy a 10 kiesés miatt a 42.4-gyel sehol sem számolunk, helyette az 50-nel.

Tehát a nettó futási arányok:

4. A B csapat összes ütőse kiesik, az első nyer

Az A csapat 221 futást szerzett az 50 játszma alatt, a B viszont csak 180-ig jutott, mert 41.3 játszma alatt kiesett mind a 10 ütőse.

Tehát a nettó futási arányok:

5. Mindkét csapat összes ütőse kiesik, az első nyer

Az A csapat 38.4 játszma alatt elvesztette az összes ütősét, és csak 149 pontig jutott, de a B sem volt sikeresebb: mindössze 140 pontot gyűjtöttek, mire 33 játszma alatt az összes ütősük kiesett.

Tehát a nettó futási arányok:

6. Játékmegszakítás miatt módosított célt kap a második csapat (Duckworth-Lewis)

Tegyük fel, hogy az A csapat éppen 200 pontot ért el, de 43.4 játszma alatt minden ütősük kisett. A B csapatnak így 201 pont lenne a célja, de eső miatt néhány játszmával kevesebb lehetőségük marad, így a Duckworth-Lewis-eljárással kiszámították, hogy például 42 játszma alatt kell elérniük 166 pontot. Ezt ők teljesítik is, de nem 42 játszma alatt, hanem 40.4 alatt. Ekkor:

Tehát a nettó futási arányok:

7. Játékmegszakítás miatt utólag hirdetnek eredményt (Duckworth-Lewis)

Legyen mondjuk az a példa, hogy az A csapat végigjátszotta az 50 játszmát, 219 futást szereztek, de a B csapat csak 38 játszmáig és 160 pontig jutott, miközben 5 ütősük kiesett. Ekkor azonban akkora eső eredt el, hogy a játéknak véglegesen vége szakadt. A DL-eljárással kiszámolták, hogy 155 futás lett volna a céljuk a győzelemhez, így őket hirdették ki győztesnek. Az arányok így alakulnak:

Tehát a nettó futási arányok:

Mi a baj az NFA-val?

Azon kívül, hogy bonyolult, még azt szokták felróni az NFA-nak, hogy nincs tekintettel arra, hogy hány kaput vesztett, hány kapuja maradt meg egy-egy csapatnak. Lehet, hogy például csak 1 kapuja marad, vagyis kevésen múlt a győzelme, de jó magas NFA jön ki neki, miközben egy másik csapatnak sok kapuja megmaradt, biztos a győzelme, de alacsony NFA-ja lesz.

Arra is volt már példa, hogy egy csapatnak az utolsó mérkőzésen a továbbjutáshoz győzelemre volt szüksége, de nem mindegy, hogy mekkora győzelemre: ha sikerül alacsonyabban tartania a saját NFA-ját, és ezzel növelnie utolsó ellenfeléét, akkor ez a bizonyos ellenfél is továbbjut, és nem jut tovább egy másik csapat. Így akár egy gyengébb ellenfél továbbjutását segíthetik elő azzal, hogy az utolsó csoportmeccsen kisebb győzelmet aratnak (remélve, hogy majd az egyenes kiesésben megint ezzel a gyengébb csapattal kerülnek össze). A gyanú szerint ez történt például az 1999-es ENN-világbajnokság B csoportjában, ahol Ausztrália szándékosan visszafogta magát a Karib-térség ellen, hogy saját maga mellett a Karib-térséget juttassa tovább, kiejtve ezzel az erősebbnek vélt Új-Zélandot (a terv végül nem jött össze). Igaz, ha nem az NFA lett volna a rangsoroló mutató, hanem valami más, valószínűleg akkor is lehetett volna hasonlóképpen taktikázni, tehát ez nem konkrétan az NFA hibája.

Bajnoki és tornahelyezések: a futás per kapu arány (FpK)

Egy másik lehetőség az azonos pontszámmal álló csapatok rangsorolására a futás per kapu, azaz az FpK. Ezt alkalmazzák például a teszt-világbajnokságon: ha két csapatnak azonos a pontszáma és azonos számú meccssorozatot nyertek meg, akkor a magasabb FpK-jú végez előrébb.

Az FpK számítási módja:

Ezt a számot is érdemes 3 tizedesjegyig megadni. Érdemes megjegyezni, hogy ha két csapat egymás ellen játszik, akkor a két csapat FpK-képletében a nagy tört számlálója és nevezője pont fel lesz cserélve, vagyis a két csapat FpK-ja egymás reciproka (szorzatuk 1).

Világranglisták

Örök vita tárgya minden sportban, hogy mennyire mutatja meg egy-egy világranglista a benne szereplő válogatottak valós egymáshoz viszonyított erejét, de ettől a vitától függetlenül létezik a ranglista, és ha másra nem jó, legalább nézegetni lehet, és örülni neki, ha kedvenc csapatunk feljebb lépked rajta.

A férfi krikettben három külön ranglistát készítenek a három fő nemzetközi játékformátumra: a tesztre, az ENN-re (egynapos nemzetközi) és az NH20-ra (nemzetközi Húsz20). A számítási módszer majdnem azonos, a tesztnél egy tényezővel többet vesz figyelembe. A következőkben részletesen a tesztlista számítása olvasható. Ezt 2003-ban vezették be, hozzá az ötletet (természetesen) egy magyar találmány adta, az Élő-pont-számítás.

A teszt-világranglistában minden válogatotthoz három szám tartozik, amelyek közül a sorrendet csak az egyik szám, a pontarány határozza meg, de a számításhoz a másik kettőre (súlyozott mérkőzésszám és pontszám) is szükség van. A pontarány nem más, mint a pontszám elosztva a súlyozott mérkőzésszámmal, majd egészre kerekítve. De hogyan kell számolni ezt a kettőt?

A számításhoz az utolsó, legalább 3, legfeljebb 4 éves időszak összes tesztmérkőzését veszik figyelembe, a fordulónap minden év május elsején van. Tehát május 2-án nagyjából az utolsó 3 év, április 30-án nagyjából az utolsó 4 év szerepel a számításban. Az utolsó előtti május 1. utáni mérkőzések 1-szeres súllyal, az az előtti 2 év mérkőzései 0,5-szörös súllyal esnek számításba.

A csapatok a tesztmérkőzéseket sorozatokban szokták játszani: egy sorozatban ugyanaz a két csapat játszik egymással néhány mérkőzést, és külön kihirdetik a sorozat győztesét: nyilván azt a csapatot, aki több mérkőzést nyert meg (lehet döntetlen is). Maguk a sorozatok is úgy számolódnak a ranglistába, mintha a sorozat egy plusz mérkőzés lenne, tehát ha az A és a B csapat egy hárommeccses sorozatot játszik egymással, és a B megnyer kettőt és elveszít egyet, akkor, mivel megnyeri a sorozatot is, három győzelmet és egy vereséget számolnak el neki, míg az A csapatnak három vereséget és egy győzelmet.

Egy győzelemért 50-nel több ranglistapont jár, mint amennyi az ellenfél pontaránya volt a sorozat megkezdésekor, egy vereségért 50-nel kevesebb, mint az ellenfél pontaránya (vagy ha ez negatív lenne, akkor 0), egy döntetlenért vagy holtversenyért pedig pont annyi. Ez azt jelenti, hogy ha egy csapat gyengébb ellenfél ellen játszik, kevésbé növelheti pontarányát (és ezáltal a listahelyezését), ha erősebbet győz le, akkor jobban. Sőt, ha olyan ellenféllel játszik, akinek a pontaránya több mint 50-nel kevesebb, mint az övé, akkor hiába nyer, még így is romlani fog a pontaránya.

A lista frissítése minden sorozat végigjátszása után történik meg.

Példa

2019. október közepén így nézett ki a világranglista:

Helyezés	Válogatott	Súly. mérk.	Pont	Pontarány
1.	India	35	4027	115
2.	Új-Zéland	26	2829	109
3.	Dél-Afrika	27	2917	108
4.	Anglia	42	4366	104
5.	Ausztrália	33	3270	99
6.	Srí Lanka	40	3795	95
7.	Pakisztán	27	2263	84
8.	Karib-térség	32	2570	80
9.	Banglades	23	1413	61
10.	Afganisztán	3	165	55
11.	Zimbabwe	9	140	16
12.	Írország	3	0	0

Ezek után India és Dél-Afrika egy 3-meccses sorozatot játszott egymással, és mindháromszor India nyert. Mivel Dél-Afrika pontaránya 108 volt előtte, ezért egy győzelemért 108 + 50 = 158 pont járt, és mivel India a három győzelem mellett a sorozatot is megnyerte, ezért 4 × 158 = 632 pontot kaptak, míg a mérkőzésszámuk 4-gyel nőtt (hiszen a sorozat is egynek számít). Eközben Dél-Afrika négy vereséget könyvelhetett el, és mivel India aránya 115 volt, így a vereségért 115 - 50 = 65 pont járt, tehát Dél-Afrika összpontszáma 260-nal nőtt. A friss táblázat tehát így nézett ki:

Helyezés	Válogatott	Súly. mérk.	Pont	Pontarány
1.	India	39	4659	119
2.	Új-Zéland	26	2829	109
3.	Anglia	42	4366	104
4.	Dél-Afrika	31	3177	102
5.	Ausztrália	33	3270	99
6.	Srí Lanka	40	3795	95
7.	Pakisztán	27	2263	84
8.	Karib-térség	32	2570	80
9.	Banglades	23	1413	61
10.	Afganisztán	3	165	55
11.	Zimbabwe	9	140	16
12.	Írország	3	0	0

Megjegyzések

Az éves fordulónapkor, májusban nem ilyen egyszerű a táblázat frissítése, mint az előző példában, hiszen egy évnyi régi mérkőzés kifut, egy évnyi pedig 1-es szorzóból feles szorzójúvá változik. Ez azt jelenti, hogy nem is elég csak a táblázatot ismernünk a frissítéshez, hanem az összes mérkőzést mind-mind ismernünk kell, ami az érintett kifutó és szorzóátsorolós időszakba esik.

Az ENN és az NH20 világranglistája ugyanígy számolódik, mint a teszt, csak ott nem számítanak a sorozatok, és minden egyes mérkőzés után frissítik a listát. Női krikettben egy ranglista van, ami a három formátum mérkőzéseit összevontan számítja.