Nem nagyon akarództak fogyni a dél-afrikai ütősök az első napon
2024. október 29. – Szerző: Krikettgalaxis
Mindössze két kapu veszett el a második bangladesi teszt első napján, ahol Banglades Dél-Afrikát fogadja. A vendégek két ütőse is most szerezte meg pályafutása első 100-asát, a nap végén csapatuk pedig 307/2-re áll.
Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Dél-Afrika még mindig versenyben van a tesztvilágbajnokság döntőjéért, még ha helyzetük nem is könnyű: ezzel együtt hátralevő 5 meccsükből legalább 4-et meg kellene nyerniük, bár még akkor sem lenne garantált, hogy az első kettőben végeznek az alapszakaszban. Banglades már kiszállt a versenyből, de mindenképpen szerették volna elkerülni a 0–2-es sorozateredményt, így nagy küzdést remélhettünk tőlük erre a mérkőzésre is.
Dél-Afrika kettőt változtatott az előző teszthez képest: Matthew Breetzke és Dane Piedt helyett Senuran Muthusamy és Dane Paterson került be a csapatba. Temba Bavuma továbbra sem játszhatott a sérülése miatt, de azért itt volt a helyszínen: egyszer lehetett látni, amint a meccs közben szúdokut fejt.
Ennél izgalmasabb volt a helyzet Bangladesnél: Litan Dász belázasodott, Dzsáker Álí a vasárnapi edzésen fejsérülést (talán agyrázkódást) szenvedett, így ők ketten nem játszottak ma, de rajtuk kívül kihagyták még Náím Hászánt is, a három új ember pedig Dzsákir Hászán, Náhid Ráná és Máhidul Iszlám Ankan volt. Iszlám Ankan ma debütált a válogatottban: a 25 éves kapus, ütős eddig semmilyen formátumban nem képviselte a bengáli csapatot (de mondjuk a BPL-ből már ismerős lehet). További beszédtéma volt, hogy Banglades kapitánya, Nádzsmul Hoszen Sánta kijelentette: ez után a sorozat után szeretne majd lemondani a kapitányságról. Utódja így Mehedí Hászán Mirádzs lehet majd.
A mérkőzésre a csittagongi Dzsahur Áhmed Csaudhurí stadionban került sor, ahol ezúttal egy ütősbarát sávot alakítottak ki. Eleinte dús fű borította, így a gyors dobóknak tűnt érdemesnek próbálkoznia, és szokás szerint pörgetésre később volt várható, hogy alkalmassá válik. A pénzfeldobást Dél-Afrika nyerte, és az ütést választották.
Az ütést Aiden Markram és Tony de Zorzi kezdte, a dobást pedig Hászán Máhmud és Náhid Ráná, de érdekes módon már a 6. játszmában becsatlakozott egy pörgető, Táidzsul Iszlám is. A gyakorlat azonban egy kicsit igazolta ezt a döntést, mert valóban 10 játszma elteltével már volt egy kis kitérülés a lassú labdákból, még ha nem is a legveszélyesebb: az előző meccs elejéhez képest mindenképpen kisebb volt. De Dél-Afrika egyelőre állt minden támadást, sőt, néha (főleg De Zorzi) agresszív ütéseket is bemutattak. A 17. játszmától kezdve Banglades már mindkét irányból pörgetéssel próbálkozott: Iszlám mellé beszállt Hászán Mirádzs is. És az első kaput valóban pörgetés hozta meg, még ha nem is azért, mert annyira jó dobás lett volna, inkább azért, mert Markram túl közel lépdelt a labdához, így nem tudott megfelelően alányúlni, és ütése csak a zárt közép mezőnyjátékost találta meg, aki nem sokkal a föld fölött elkapta: 69/1. Ebédig azonban újabb ütős nem esett ki, hiába próbálkoztak a pörgetők és hiába tért vissza egy idő után Máhmud is: a 28. játszma után tartott szünetben 109/1 volt az állás, miközben De Zorzi már 49-en állt, a 3. rendű Tristan Stubbs pedig már 23-on.
A második játékmenet pedig továbbra is De Zorziról és Stubbsról szólt. Bár előbbi ellen már az első játszmában volt egy LKE-gyanús eset, de a labda a láb-karók vonalán kívül pattant, így az ütős megkönnyebbülhetett – a következő dobásból meg is szerezte az 50-est. De rögtön utána meg a lábát kellett ápolni: eseménydús egy játszma volt ez számára! A következő időszakban nem mondhatjuk, hogy Banglades rosszul dobott volna, de kiejteni nem tudták az ütősöket – igaz, a pontszerzés is lassú volt, például az első határ csak a 41. játszmában esett. Két labdával e nagy esemény után majdnem jött egy más jellegű: egy elkapás, de csak majdnem, mert De Zorzi élezése valahogy átcsúszott az első katona kezei között... A társulás így csak ütött és ütött tovább, Stubbs pedig a 49. játszmában 50-ig jutott – majd a következőben őt is majdnem elkapták, igaz, itt nem az elkapással volt probléma, hanem azzal, hogy nem ért bele. Mivel Banglades erre is videózást kért, így már a második lehetőségüket vesztették el a háromból. Dél-Afrika pedig felbátorodott, az ütősök még hatosokat is zúdítottak egyet-egyet, Banglades pedig már nem tudott mit kitalálni, behozták dobni még Maminul Hakot is, de hiába, semmi eredmény. Az 55. játszmában De Zorzi már élete első 100-asát is megszerezte (majd bemutatott egy Cole Palmer-féle didergős
ünneplést). Egy játszmával később, 205/1-nél megérkezett a teaszünet.
Az utolsó mai menet pedig hasonlóan zajlott, mint az előzőek. Stubbs már a szünet utáni második játszmában egy hatossal följött 72 pontra, amivel pályafutása eddigi legjobb eredményét érte el, de itt még nem állt meg: a 73. játszmában neki is meglett a százas, természetesen neki is az első. Aztán begyűjtött még egy duplát, még egy négyest, és... Táidzsul Iszlám végül kifogott rajta. A labda egy kicsit alacsonyabban maradt, mint az ütős várta, így az ütő végét súrolva átjutott a játékoson, és eltalálta a kaput. Mérgelődésén látszott, hogy Stubbs is érezte, ezzel a kieséssel milyen lehetőséget szalaszt el egy igazán hatalmas pontszámra... Mondjuk egy olyanra, amit De Zorzi kezdett felépíteni? Ő ugyanis ekkor már 122-nél járt. De a Nap egyre lejjebb süllyedt, így a reflektorokat is üzembe kellett helyezni, és sejthető volt, hogy a sötétség miatt nem fog 90 játszmáig tartani a nap. De még mielőtt vége lett volna, láttunk további három hatost és egy újlabda-kikérést 80 játszma után, de az új labdával már csak 1 játszma zajlott le, és a bírók véget vetettek a játéknak. Dél-Afrika 307/2-vel zárt, De Zorzi 141, David Bedingham pedig 18 futáson áll.
