Kiegyenlített csata Amerika, Nepál és Skócia között
2024. november 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Újabb, már a 7. fordulóval folytatódott a világbajnokság 2. ligája: ezúttal Dallas mellett csapott össze egymással (természetesen ENN formátumban) a házigazda USA, valamint Nepál és Skócia. Majdnem dupla körbeverés lett a vége, csak az utolsó meccs ért véget eredmény nélkül eső miatt.
Dallas látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A forduló előtt több edzőmeccset is rendeztek, amelyek a házigazdák számára igen felemásan sikerültek. Először három hivatalos NH20-at játszottak Nepállal, ahol mindháromszor az ázsiaiak győztek (igaz, egyszer csak szuperjátszmában), utána viszont két egynapos, nem hivatalos találkozóra is sor került a második számú amerikai válogatott, valamint az első számú nepáli és skót csapat között: ezeket meg mindkettőt az USA–A nyerte. Ilyen előzmények után kezdődött tehát a hat valódi ENN.
Az első mérkőzés nem sikerült valami túl hosszúra, és nem lett igazán izgalmas sem. A dobást választó skótok gyorsan letarolták az amerikai magas ütősrendet, sőt, még a közepes rendet is, így a 19. játszmában már 59/8 volt az állás. Innen még a 8. rendű Shadley van Schalkwyk egy 50-essel, illetve a 10. rendű Nosthush Kenjige 21 futással tudott még szépíteni de így is csak 144 lett az összpontszámuk, mire a 39. játszmában a 10. ember is kiesett. A dobók közül hárman is kiemelkedtek: Bradley Currie 4, Brandon McMullen pedig 3 kaput szerzett, Brad Wheal pedig igaz, hogy csak kettőt, de ő 8 meg játszmán át 1,87-tel gazdálkodott. A kergetést Charlie Tear és Andrew Umeed vitte végig: ők kapuvesztés nélkül vitték be a skótokat a célba. Csak egyénileg alakult nekik egy kicsit rosszul a dolog, ugyanis Tear kevéssel maradt le az 50, Umeed pedig még kevesebbel a 100 pontról...
A második összecsapásnak (Nepál–USA) két előzménye is volt. Az első, amit már a bevezetőben is írtunk, hogy Nepál pár nappal korábban NH20-ban lenullázta az amerikaiakat, a második pedig az, hogy a meccs előtt hirtelen, hivatalos indoklás nélkül elbocsátották az amerikai edzőt, Stuart Law-t. A játék most is jól indult Nepál számára: mindkét nyitó ütősük, Anil Száh és Ászif Sekh is 50-est szerzett, sőt, a 4. rendű Rohit Paudel később majdnem a 100-ig is eljutott. Az amerikaiaknál Kenjige négy kaput is szerzett, de ezzel együtt is a vendégek egészen 286 pontra föl tudtak jönni. Ráadásul a második félidőben Andries Gous mindjárt az elején, 1 ponttal kiesett, így jó esélyek nyíltak egy nepáli győzelemre – ám ezt elsősorban Shayan Jahangir és Monank Patel megakadályozta! A pár a 29. játszmáig már 165-re emelete az USA-t, sőt, hamarosan Jahangir 100-ast is szerzett, később pedig Harmeet Singh is eljutott 50-ig, így a végére nagyon megközelítették a célt – és hiába Kusal Bhurtel négy kapuja, 2 megmaradó dobással el is érték azt.
A harmadik meccsen megérkezett a körbeverés: Nepál kisebb meglepetésre legyőzte Skóciát. Ráadásul nem is kicsit, méghozzá elsősorban dobójátékuknak köszönhetően. Az egyik skót nyitó, Charlie Tear kacsával esett ki, az utána következő 6 (!) játékos pedig kivétel nélkül a 14 és 19 közötti szűk tartományban végzett. Egyesül a 8. rendű Mark Watt tudott 34-et teljesíteni, de ő is lassan, miközben a legpazarlóbb dobó is 4,5-tel gazdálkodott, de ő is 3 kaput szerzett (Szandíp Lámicshánéről van szó), a többiek pedig még takarékosabbak voltak, így az elérendő cél mindössze 155 lett. És igaz ugyan, hogy azért 5 ütőst a skót dobók is ki tudtak ejteni menet közben, de az igazat megvallva nem volt olyan pillanat, amikor Nepálnak amiatt kellett izgulnia, hogy esetleg nem fog sikerülni a kergetés. Főleg a 6. kapus társulás, a 100-as összpontszám után létrejövő Árif Sekh–Gulszan Dzshá pár volt a kiemelkedő: Sekh 100 fölötti aránnyal végzett 50 fölött, és Dzshá is már 25-nél tartott, amikor megnyerték a meccset. 121 dobás meg is maradt.
A negyedik, amerikaiak elleni mérkőzésre aztán máris feltámadtak a skótok. Az ütésre kényszerülő együttesben már az egyik nyitó, Tear is 50-essel kezdett, ami ugyan lassú 50-es volt, de ENN-ben egy nyitótól az nem baj. Aki viszont nála is sokkal nagyobbat lendített a csapatán, az Brandon McMullen volt, aki az 5. játszmában állt be és az 50-edikben búcsúzott, a kettő között pedig 140 vele szembeni labda során 151 futást szerzett, ami egyébként Skócia történetének 5. legjobb egyéni eredménye lett. A játékot ráadásul úgy ütemezték be a skótok, ahogy azt ebben a formátumban kell: a végére szépen gyorsítottak (külön kiemelendő Michael Leask 11-ből elért 33 pontja), így egészen 317-ig eljutottak. Azt nem állíthatjuk, hogy a kergetés során az amerikaiak rosszul ütöttek volna, már csak azért sem, mert időarányosan szinte végig jobbak voltak ellenfelüknél, csak annyi gond akadt, hogy időről időre vesztették az újabb kapuikat, így 44 játszma alatt elfogytak, és esélyük sem volt levadászni a célt. Náluk egyébként Monank Patel 50-ese mellett az volt a legfontosabb, hogy az ENN-újoncuk, a 17 éves Utkarsh Srivastava 67-et szerzett, amivel csapata mai legjobbja lett.
Az ötödik összecsapáson megint amerikai győzelem született Nepál ellen. Ezt pedig már az amerikai ütősök szépen megalapozták az első félidőben: Monank Patel 67 pontot szerzett (amivel egyébként föl is jött a torna összesített ütősranglistájának élére), majd Saiteja Mukkamalla 75-ig is eljutott, és még Harmeet Singh is bejelentkezett egy 50-essel. Nehéz megmondani, ki volt a legjobb nepáli dobó: Dzshá szerezte ugyan a legtöbb kaput (3-at), de neki kimagaslóan rossz volt a gazdálkodása, míg a legtakarékosabb Kusal Malla nem ejtett ki senkit. Vagyis valójában nem is ő volt a legtakarékosabb, hanem Kharan Khatrí Ksetrí, de ő a 3. játszmában megsérült, így alig dobott párat összességében. A 282-es cél kergetését lassan, de viszonylag magabiztosan kezdték a nepáliak, de náluk elmaradtak az igazán kiemelkedő egyéni teljesítmények. Anil Száhnak meglett ugyan az 50, de ő is csak 65-ös átlaggal ütött, illetve a végén Szompál Kámí tudott még egy igen szép 27-ből 46-ot bemutatni de Saurabh Netravalkar 4 kapujának is köszönhetően túl sokan kiestek ahhoz, hogy sikerüljön a győzelem. A végére a sérül Khatrí Ksetrínek is be kellett állnia, ami miatt egy igen különleges 49. játszmának lehettünk tanúi: Dípendra Szinh Airí mind a hat dobásba beleütött ugyan, de határ nem lett belőle, társa pedig nem bírt futni, így a játszma szűz lett! Erre találták ki amúgy a küldönc fogalmát, de azt valamiért a nemzetközi krikettben mégsem alkalmazzák. Mindegy, nem ezen múlt, mert az USA 37 futással nyert végül.
A hatodik találkozóról (Nepál–Skócia) nem sokat lehet írni. Először egy játszma után állt meg a játék eső miatt, és mire folytatni lehetett, 43 játszmásra rövidültek a félidők. De 6 játszma után megint eleredt az eső, és akkor már egy kis várakozás után végleg lefújták a meccset. Az ütésre kényszerülő Nepál ekkor 26/1-re állt, de ez semmit sem számít.
A forduló eredményeként az Amerikai Egyesült Államok megelőzte Kanadát a tabella élén, így az első helyről várhatja a folytatást. Skócia följött a 3. helyre, míg Nepál a 7. a 8-ból.
