Új-Zéland végigütötte az első napot az új trófea első meccsén

2024. november 28. – Szerző: Krikettgalaxis

Elkezdődött az angolok új-zélandi vengédszereplése a tesztvébén. Az első találkozó első napja igen magabiztos hazai ütőjátékkal kezdődött, és bár utána azért sok kaput elvesztettek, de a nap végi 319/8 talán mégis számukra néz ki jobban.

Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)

A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5

Itt van a Crowe–Thorpe-trófea! Hogy mi? Crowe–Thorpe-trófea, hányszor mondjuk! Aki nem tudná mi az, ne szégyellje magát: ez ugyanis egy teljesen új elnevezés az Új-Zéland és Anglia közti tesztsorozatra. Névadói a 2016-ban elhunyt legendás új-zélandi ütős, Martin Crowe és a talán még legendásabb angol ütős, Graham Thorpe, aki néhány hónappal ezelőtt halt meg.

A két csapat közül az egyiknek még viszonylag jó esélye van bejutni a tesztvilágbajnokság döntőjébe, a másiknak nem igazán. Annak ellenére, hogy 3 évvel ezelőtt Új-Zéland nyerte meg a tornát, ki gondolta volna, aki nem követte az eseményeket, hogy kettejük közül megint Új-Zéland az esélyesebb? Anglia ugyanis még a ciklus elején elszórakozta az esélyeit, a gyengébb eredmények mellett a lassú játék miatti pontlevonásokkal, míg Új-Zéland legutóbbi, csodaszámba menő indiai sorozatgyőzelmével följött a tabella 4. helyére, nem sokkal lemaradva az első két helytől.

Ennek a három tesztből álló sorozatnak az első mérkőzésére Christchurchben került sor. A sávtalaj ahhoz képest ugyan kicsit kevésbé volt zöld, mint amilyen képek keringtek róla az elmúlt napokban, de azért most is látszott rajta, hogy az első órákban a gyors dobók paradicsoma lehet. Az idő igen kellemesnek ígérkezett, 26 fokos maximális hőmérsékletet jósoltak mára.

Kezdés előtt Joe Root 150. tesztje alkalmából egy emléksapkát kapott nemrég visszavonult csapattársától, James Andersontól – de volt egy olyan játékos is, aki első tesztjéért kapott sapkát, nevezetesen Jacob Bethell, aki Chris Woakestól vehette át azt. A csapattal kapcsolatban apró érdekesség, hogy tartalékkapusnak az eddig nemzetközi tapasztalattal még nem rendelkező Ollie Robinsont szerették volna betenni a bő keretbe, ám neki lejárt az útlevele, és még nem készült el az új – ő ugyanis úgy tudta, hogy majd csak januárban utazik Ausztráliába egy turnémeccsre. Érdekes, hogy az angol szövetségnél senki sem gondolt rá időben, hogy szóljanak neki, hogy akár már itt is számítanának rá... Ami pedig Új-Zélandot illeti, náluk talán a legfontosabb hír, hogy ők is avattak egy újoncot: Nathan Smith, a 26 éves mindenes játszotta most első tesztjét.

A himnuszok előtt bemutatták az új trófeát: Martin Crowe testvére, Deb, az ő unokája, Tim Harvey, valamint a korábbi angol kapitány, Mike Atherton hozta be a pályára, aztán hamarosan kezdődhetett a játék.

A zöld talaj dobásra csábította a pénzfeldobást megnyerő Angliát, de a hazai kapitány, Tom Latham is elmondta utána, hogy ők is azt választották volna. Az ütést így Tom Latham és Devon Conway kezdte, de ez a társulás már a 2. játszmában felbomlott: ekkor Conway egy elhibázott hajtása magához a dobóhoz, Gus Atkinsonhoz szállt vissza, aki térdmagasságban egy szép mozdulattal el is kapta. Latham és Kane Williamson társulása azonban már másképp ténykedett, és mivel Lathan szinte minden játszmában egy-egy négyest is bemutatott, így Williamson lassúsága ellenére is egész jó tempóban haladtak előre. Igaz, a talaj egyelőre a vártakkal ellentétben semmit nem tartogatott a dobók számára, így máris úgy tűnt, Anglia rosszul választott a pénzfeldobáskor... Csakhogy a 14. játszma elhozta a már 50-eshez közelítő Latham végét is: egy Brydon Carse-labdába nagyon finom éllel ért bele úgy, hogy a labda a kapusé lett. A következő ütős Rachin Ravnidra volt, aki Williamsonnal ismét egy jó párt alkotott, ráadásul amikor beállt dobni az angol kapitány, Ben Stokes, őt igen szépen megszórták (főleg Williamson): Stokes első két játszmájából 19 futás született... A 24. játszmában viszont a dobó majdnem visszavágott: a 20-nál tartó Ravindra élezését ugyanis elkapták a dobásából, de valamiért az angolok nem látták, hogy beleért volna, ezért még csak nem is apelláltak! Így viszont akkor a játszma végén megtartott ebédszünetben 104/2 volt az állás.

Ez az iménti hiba aztán olyan túl sokba nem került a vendégeknek, de azért Ravindra csak begyűjtött még 14 pontot, mire valóban kiesett: ez a 32. játszmában történt, amikor is Shoaib Bashir hosszú labdáját fogadva előrelépdelt, hogy röpte legyen belőle, ám azt rosszul találta el, és a rövid középpályás elkapta. Érdekesség, hogy a szél ebben az időszakban igen megerősödött, még az is többször előfordult, hogy lefújta a pálcákat a kapu tetejéről, ezért ki kellett cserélni azokat nagyobb súlyú pálcákra! De a szél Williamsont úgy tűnik, nem zavarta: a 34. játszmában két egymás utáni négyessel már az 50-est is megszerezte. Ezek után a határesemények nagyon megritkultak: konkrétan az 50. játszmában jött a következő, szintén Williamstól, ugyanis mostani párja, Daryl Mitchell klasszikus tesztstílusban játszva semmi nagyobb kockázatot nem vállalt. A játék pedig nem csak azért csordogált lassan, mert most kevés pont született, de az angolok is lassú ütemben dobtak. Még csak 51 játszma telt el, amikor már a teaszünetre került sor: ekkor az állás 193/3 volt.

Ilyen állásnál igazán sürgető lett volna az angoloknak, hogy elkezdjék nagyobb számban aratni a kapukat. És ha nem is a nagy aratás, de a csipegetés el is kezdődött nagyon hamar a szünet után: az 53. játszmában a 47-ből 19-en álló, de talán most türelmét elvesztő Mithcellt elkapták. A következő játszmában meglett a 200 is Új-Zélandnak, sőt, Williamson már az egyéni 100-as felé tartott kis, néha nagyobb léptekkel: a 60. játszma végén már 93-nál tartott – de akkor Atkinson beszólt neki: vége a játszmának! Egy nagyobbat pattanó labdával megtévesztette az ütőst, aki így túl magasra emelte fel a labdát, és a hátsó csúcson elkapták. Az utóbbi 6 éven először történt meg, hogy Williamson eljutott 90-ig, de 100-ig nem... Néhány dobással később Glenn Phillips is kis híján kiesett, ám Stokes elhibázta ellene az elkapási kísérletet, így maradt a 228/5. És ha a Ravindra elleni hiba nem került sokba, hát ez most igen: Phillips ugyanis eddig 0 ponton állt (ebből az esetből szerezte az elsőjét), és innentől kezdve csak menetelt és menetelt tovább, és senki nem bírt vele. A 66. játszmában kiesett mellőle Tom Blundell, majd mindössze 3 futás megszerzése után az újonc Smith is, majd a nap végéhez közeledve, amikor már úgy tűnt, a sorvég akár össze is omolhat még ma, Matt Henryvel alkottak egy, az angolok számára bosszantó társulást. Emiatt a sorvég nem omlott össze: Henry csak a 79. játszmában búcsúzott. Érdekesség, hogy Bashirnak ma ez már a 4. kapuja volt: ezen a pályán pörgető dobó még csak egyetlen egyszer szerzett négyes zsákmányt, még 2017-ben. 80 játszma után viszont az angolok rögtön kikérték az új labdát, így Bashir mára befejezte – ám az elhúzott idő miatt 83 játszma után mindenki más is befejezte: a nap végén az állás 319/8 volt.