Sok bengáli kapu után régi stílusú ütőjáték a második napon

2024. december 2. – Szerző: Krikettgalaxis

Egyértelműen a hazai Karib-térség napja volt ez a második nap a Banglades elleni teszten: igen alacsony pontszámra korlátozták ugyanis ellenfelüket az első játékrészben, a másodikban pedig lassan, de biztosan belekezdtek a saját építkezésükbe. Hátrányuk még 94 futás, de csak egy embert vesztettek.

Egy tesztmérkőzés (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Tegnap az alatt a rövid idő alatt, amíg zajlott a játék (30 játszma), Banglades igen kétarcúan játszott. Előbb gyorsan elvesztettek két kaput, utána viszont az 50-esig jutó Szádmán Iszlám és a sok nullással rendelkező Sáhádát Hoszen egészen 69/2-ig eljuttatta őket. Nagy kérdés volt, vajon ma melyik arcukat látjuk, illetve az is, hogy javul-e a dobók (és a mezőnyjátékosok) teljesítménye, mert az bizony szintén hozzájárult ahhoz, hogy többen nem estek ki tegnap.

A sok elveszett idő miatt ma nem 10 órakor, hanem már 9:45-kor elkezdődött a játék – és szerencsére most napos idő köszöntött be. Az elején egész sokáig úgy tűnt, megvan a válasz az imént feltett kérdésre: Banglades második arcát láttuk több mint 7 játszmán keresztül, azaz magabiztos ütőjátékot ettől a társulástól. Akkor azonban Hoszen rossz helyre tartotta védekezésre az ütőjét Shamar Joseph ellen, aki így csont nélkül eltalálta a kapuját. A következő játszmát Jayden Seales dobta, akinek ez a játékrészben már a 9. játszmája volt – és egyben a 7. szüze, ráadásul most meglett az első kapuja is, méghozzá a frissen beállt Litan Dásszal szemben, akinek élezését az első katona könnyedén elkapta. A kisebbfajta összeomlás pedig rövidesen közepessé duzzadt: Joseph egy rövidebb labdát eresztett meg Dzsáker Álí ellen, aki elrontotta a húzást, a labda így teljesen megszelídülve hullott a kapus kezeibe. Sőt, Joseph a 45. játszmában is lecsapott: az eddigi legeredményesebb ütős, Szádmán Iszlám sem bírta most már ki ellene, ős is beleélezett egy labdába, ami a kapusé lett, ezzel a vendégek már a 6. kapujukat vesztették el, és még 100 pontnál sem tartottak! Mikor, ha nem most kell egy újabb megszilárdító társulás? El is jött, méghozzá Mehedí Hászán Mirádzsnak és Táidzsul Iszlámnak köszönhetően, akik, bár sokat hibáztak, de ezeket a hibákat mindig megúszták, és az 58. játszma utáni ebédig már elvitték a csapatot. Ekkor az állás 122/6 volt.

Szünet után ugyanez a játék folytatódott: Hászán Mirádzs valamivel, de nem túl sokkal gyorsabban, Iszlám pedig szép lassan gyűjtögetett be néhány pontot – de inkább pöttyös labdákat. Amikor a 64. játszmában Alzarri Joseph is megszerezte az első kapuját (ő is egy rövid labdából), Iszlám 66 dobásból tartott 16 pontnál. A 67. játszmában már 150-nél jártak a bengáliak, viszont a játszma végén a labda tönkrement, így a bírók kerestek egy olyan tartalékot, ami hasonló kopottsági állapotban volt, mint az eredeti, mielőtt eldeformálódott volna, és azzal folytatódott a játék. Lehet, hogy ez zavarta meg az ütősöket, mindenesetre az tény, hogy a 70. játszmában mind Tászkin Áhmed, mind Hászán Mirádzs kiesett. Ráadásul mindketten szintén egy-egy rövid labda után, ráadásul Áhmed egy érdekes elkapás során: élezésére előbb a kapus, Joshua Da Silva mozdult rá, de ő csak ujjheggyel ért bele – viszont így jó lett a második katonának, aki hátraugorva el tudta kapni. Ez a két kapu is Seales nevéhez fűződött, aki aztán igen hamar az utolsót is begyűjtötte, így négyes zsákmánnyal zárt – de ami igen figyelemre méltó volt a teljesítményében, az a gazdálkodás: 15.5 játszmája alatt csak 5 (!) futást szereztek ellene, miközben 10 szűz játszmát dobott végig. Ezzel 1978 óta a legtakarékosabb dobó lett azok közül, akik legalább 60 labdát eldobtak egy tesztjátékrészben, és ő lett a világon a hatodik ember, aki úgy szerzett legalább 4 kaput, hogy legfeljebb 5 futást hagyott az ellenfélnek. Banglades egyébként 164 futással zárta a játékrészt.

A második negyedet a ma 32. születésnapját ünneplő Kraigg Brathwaite kezdte Mikyle Lous-val, méghozzá igen lassan és óvatosan – ám az óvatosság ellenére tőlük is láttunk mindjárt az elején jópár melléütést vagy olyat, hogy a labda elsuhant az ütőjük mellett. 28 dobás után még csak 1 pontja volt a csapatnak, de aztán azért elkezdtek gyűlni a futások, volt néhány 4-es is, de összességében maradt a lassú, régi stílusú játék. 10 játszma után, a teánál 16/0 volt az állás.

Már szünet előtt is megjelent egy játszma erejéig a dobók között a nagy sebességéről ismert Náhid Ráná, és tea után is ő folytatta gyakran közel 150 km/h-s labdákkal. Sőt, a 13. játszmában már át is lépte ezt a sebességhatárt – és ugyanebben a játszmában sikerült is neki a játékrész első kapuja: igaz, ez a dobása csak 147-tel ment, de Louis így is rosszul mérte fel, melléhajtott, és csak az élével ért bele, a kapus pedig köszönte szépen. Új ütősnek Keacy Carty jött be, aki ugyanazt a tipikus régifajta lassú játékot folytatta, amit eddig is láttunk: a pontarány 2 körül ingadozott, és szép számmal jöttek a szűz játszmák is. Már a játékrész eleje óta volt néhány apelláció LKE-ért, de azokat sosem adta meg a bíró, és még videózást sem kértek ki egyikre sem, de a 26. játszmában egy elkapási gyanúra már igen: viszont kiderült, hogy Brathwaite nem ért bele. A 28. játszma megint hozott egy esélyt Brathwaite ellen, de akkor a rövid extra fedezet Hászán Mirádzsot felkészületlenül érte, hogy hozzá pattant a labda, és nem tudta elkapni: ha szigorúak vagyunk, akár azt is mondhatnánk, hogy elejtette. Még nagyobb veszélyt hozott az ütős fejére a 33. játszma, amikor Hászán Mirádzsot a dobó szerepében láttuk: egy elrontott ütés után LKE-t ítélt a bíró, és csak a videózás mentette meg a játékost, amelynek során kiderült, hogy a labda a karók vonalán kívül érintkezett a testével. A 37. játszma után, bár még egy kis idő hátralett volna a napból, a bírók úgy vélték, már túl sötét van, ezt pedig a mérőműszerek is megerősítették, így mára befejeződött a játék. Az állás 70/1 volt, mindkét ütős 30 körüli aránnyal teljesített eddig. Brathwaite 33, Carty 19 futáson állt.