Jelentős előrelépés a Beaufort-skálán

2024. december 21. – Szerző: Krikettgalaxis

Nagyot fordult a világ a múltkor általunk csak lágy szellőknek titulált Hobart Hurricanes csapatával: hazai pályán képletesen mondva máris feljebb léptek a szélerősséget mérő skálán: megszerezték ugyanis a két pontot a vendég Perth Scorchers ellen. Ez volt egyébként a BBL történetének 600. mérkőzése.

Hobart belvárosa, háttérben a Tasmán híd (illusztráció)

A kép szerzője: CSIRO, licenc: CC BY 3.0

Első hazai meccséhez érkezett a Hurricanes: roppant fontos volt, hogy a múltkori rendkívül súlyos kudarc után visszaszerezzék szurkolóik nem annyira elszánt részét is: ehhez viszont ma az erős Scorcherst kellett volna felülmúlniuk. Azt a Scorcehrst, akik a szezon nyitómeccsén simán verték a Melbourne Starst, és önbizalomtól duzzadva érkeztek meg a Ninja stadionba – hovaaa? Mi az a Ninja stadion, egy új létesítmény? Nem, ez a Bellerive Oval, csak szponzorációs okokból most Ninjának is hívják.

A vendégeknél fontos hír volt, hogy az eddig az ausztrál válogatottal levő Josh Inglis, az ütős elhagyta a válogatott táborát, és ma már elérhető volt a klub számára: be is került a csapatba, méghozzá Andew Tye, egy dobó helyére, vagyis egy kicsit kiegyensúlyozatlanabb lett az összeállításuk. A lilák is egyet módosítottak múltkori csapatukon: Matthew Wade (elmondása szerint egy kisebb) vádlisérülést szedett össze múltkor, így helyére Caleb Jewell került be.

A sáv használt, fűmentes volt, és viszonylag erős volt a légmozgás. A Hurricanes a dobással való kezdést választotta, és igaz, hogy Riley Meredith első labdájából Finn Allen még egy szép 4-est ütött, a másodikba már beleélezett, és hátul Ben McDermott egy gyönyörű balra vetődés segítségével elkapta. És amikor már úgy tűnt, ez a korai kapu megfogta a narancsokat, a 3. játszmában Cooper Connolly három egymás utáni 4-essel jelezte, hogy ez nincs így – de még ugyanabban a játszmában Meredith őt is kiejtette! A 4-játszmás erőfölény így 27/2-vel zárult, a két ütős pedig ekkor Keaton Jennings és Josh Inglis volt. Nem állítjuk, hogy nagyon magabiztosak voltak: egy kifutást is csak éppen hogy úsztak meg egy alkalommal, és volt egy McDermott által ezúttal elejtett elkapási kísérlet is Jennings ellen, de ha már ennyi szerencséjük volt, ki is használták, és a 9. játszma végére gyorsan 75/2-re emelték a csapatot. A 10. játszmában végül Vakár Szalámhíl Jennings kiejtésével megtörte a társulást, de maradt így is elég tűzerő a Scorchersben. Most Inglis és Ashton Turner kezdett bele a pontgyártásba, és ők ezt még jobban művelték, mint az előző pár. Csak a 16. játszmában, 132-nél bomlottak fel, és akkor is csak saját hibájukból: nem értették meg egymást, hogy akkor most fussanak-e vagy nem, így Inglis későn fordult vissza, a dobó, Meredith pedig közben begyűjtötte a labdát és ledöntötte a kaput. Inglis 49-cel esett ki: igazán bosszantó lehetett! A kissé lassú talajon pedig a félidő befejező részében nem sikerült nagyon megdobni a csapat pontszámát: a kifutás után már csak egy árva négyes született, ráadásul 2 újabb kaput is elvesztettek, így egy kicsit átlag alatti, 155-ös pontszám sikerült a végére a vendégeknek.

A kergetést Mitchell Owen és Caleb Jewell kezdte. Owen már a második játszmában beütött egy hatost (Jhye Richardson furcsa módon egy lassabb dobásra pazarolta a kezdetben pedig még gyors hajítás esetén jól görbülő labdát), aztán a 3. játszmában újabb három egymást követő határt láttunk az ütőstől. Az erőfölény utolsó játszmája viszont úgy tűnt, meghozza a fordulatot: Jason Behrendorff ellen ugyanis mindössze egy futás született ekkor, a hatodik labdáját ráadásul Jewell ráütötte a saját kapujára. Sőt, aztán Ashton Agar is lehozott két, csupán 2–2 futást tartalmazó játszmát: 7 játszma után már nem is állt olyan rosszul a Scorchers, mint mondjuk 3 után. De aztán Owen visszatalált az elején látott vágányra, és újabb hatosokat ütve már a 9. játszmában 50-est ünnepelhetett, sőt, a Jewell-kapu óta bent levő, de eddig lassú Shai Hope is beszállt a négyesek gyártásába. A 17. játszma közepére ennek a társulásnak köszönhetően a lilák már 133/1-nél jártak, ahonnan lényegében már nem lehetett elbukni a meccset: hiába esett ki ekkor Hope (megint Behrendorff volt eredményes), a folytatásban Owen még a 100-asig is eljutott (ez volt élete első Húsz20-as százasa), így 4 megmaradó dobással a hurrikánok befejezték a kergetést.

Ezzel pedig az a furcsa eset állt elő, hogy a tabellán 7 (azaz hét!) csapat áll jelenleg 2 ponttal, csak a Melbourne Starsnak nincs egy pontja sem.