Először nullázták le Dél-Afrikát hazai pályán ENN-ben
2024. december 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Története során először fordult elő Dél-Afrika válogatottjával, hogy úgy veszítsen el otthon egy teljes ENN-sorozatot, hogy egyetlen meccset sem nyernek meg. Márpedig most Pakisztán történelmet írt: a három mérkőzést 0–3-ra vitték el a vendégek.
A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Dél-Afrika–Pakisztán. Az NH20-as sorozat lezajlott (2–0-s hazai siker), a Dél-Afrika számára létfontosságú tesztek jövő héten kezdődnek – mi lehet jobb átmenet a kettő között, mint egy ENN-sorozat? Természetesen be is szuszakoltak egyet a naptárba, dupla haszonnal: nem csak a tesztekre készülhetnek fel így, hanem a februári Bajnokok Trófeájára is (hiszen az is ENN-torna lesz). Viszont a csapatok összeállításánál inkább a tesztekre készült mindenki: egyrészt emiatt vetettek be olyan játékosokat, akik majd ott is szerepet kaphatnak, másrészt meg emiatt nem vetettek be itt mindenkit, hogy majd ott kaphassanak szerepet. Logikus, nem?
Az első, paarli mérkőzésen például pihentetés miatt nem lépett pályára Temba Bavuma – viszont például Keshav Maharaj játszott volna, csak ő meg pillanatokkal a pénzfeldobás előtt lebicegett a pályáról: ágyékhúzódást szenvedett, ami aggodalommal tölthette el Dél-Afrikát a tesztek miatt, hiszen ott nagy szükség lenne (lett volna?) rá. A hazaiak az ütést választották, amivel eleinte nem is haladtak rosszul, de akkor megjött Szalmán Ága, a részidős pörgető, és mindent felborított. A 10., a 12. és a 14. játszmában négy ütőst ejtett ki, amivel Dél-Afrika hirtelen 88/4-re zuhant. A következő társulás, Aiden Markram és Heinrich Klaasen még sokat mentett a helyzeten, főleg utóbbi, aki 86 futásig menetelt, de a félidő végén megint megindult a kapuvesztési sorozat, így a csapat csak 239 futást tudott összeszedni az 50 játszma alatt. A kergetés során viszont rendkívül különböző eredményeket tudtak felmutatni a pakisztáni ütősök. Az egyik nyitó, Szaím Ajúb például 100-ast szerzett, a másik, Abdulláh Safík kacsázott. A 3–5. rendű ütősök is hamar búcsúztak, viszont utána Ajúb és Szalmán Ága egy 141-es társulást hozott össze, amivel a 41. játszma végére már 200/4-nél tartott a csapat: innen már gyerekjátéknak tűnt a befejezés. Hogy mégsem az lett, arról Kagiso Rabada tett, aki kétszer is lecsapott a következő játszmában: innentől már nagyon feszült, izgalmas volt a végjáték, de végül Ága 82-neskijének köszönhetően az utolsó játszmában csak meglett a pakisztáni győzelem.
A második meccset Fokvárosban rendezték. Pakisztán azonos csapattal állt fel, Dél-Afrika viszont sokat, négyet változtatott, többek között bedobták a 18 éves ENN-újonc Kwena Maphakát is a mély vízbe. Dél-Afrika a dobást választotta, pedig ezen a pályán az éjjel-nappali meccseknél ez ritkán jött be bárkinek is: most viszont jól indultak, mert az első játszmában kiejtették Abdulláh Safíkot. A 10. játszmában összeállt a fénykorán talán már túllevő, de még ma is félelmetes RizBar társulás, azaz Mohammad Rizván és Bábar Ázam, és jócskán megizzasztották a dél-afrikaiakat: ketten együtt 115 futást gyűjtöttek, és csak a 33. játszmában bomlottak fel. A viszonylag lassú, de ENN-ben jó haladást aztán az 5. rendű Kámrán Gulám turbózta be, aki 32 dobásból szerzett 63 pontot, így hiába Maphaka 4 kapuja, Pakisztán így is egy elég jó, 329-es eredménnyel zárt (persze ehhez kellett jópár mezőnyhiba, például elejtett elkapások is...). A kergetés pedig soha sem akart olyan igazán beindulni: ahogy telt az idő, gyűlögettek az afrikai pontok, és azt sem állíthatjuk, hogy túl sűrűn hullottak volna a kapuk, de összességében a cél mégiscsak egyre távolodni látszott. Az 5. rendű Heinrich Klaasen ugyan 97 futásig is eljutott, de a többiek jóval lassabban meneteltek el jóval kevesebbig, a végén pedig a pakisztáni gyors dobók már letarolták a sorvéget, így a 44. játszmára, 81 futásos hátrányban elfogyott a dél-afrikai csapat. Ezzel Pakisztán már most megnyerte a sorozatot: vagyis egymás után most már az 5. ENN-sorozatukon arattak sikert!
A harmadik összecsapáson a hazai csapat egy mellrákkal kapcsolatos figyelemfelhívó kampány keretében feltűnő rózsaszín mezben lépett pályára: ez náluk 2013 óta szokás évente egyszer, és eddig elég jó a mérlegük a rózsaszín meccseken
. Ottniel Baartman azonban nem próbálhatta fel ezt a furcsa ruhát élesben, ugyanis térdsérülése miatt egy újoncot, Corbin Boscht tették be a helyére a csapatba. Pakisztánnál is volt egy újonc dobó, akit viszont NH20-ban már láthattunk a válogatottban: Szufijan Mukím. Ezen a johannesburgi találkozón Dél-Afrika a dobást választotta, így Abdulláh Safík háromból harmadik kacsájára igazán nem kellett sokat várni – legfeljebb azért, mert eső miatt egy kicsit később kezdődött a meccs. Ellenben Szaím Ajúb, a másik nyitó teljesen máshogy játszott: ő csak a 35. játszmában esett ki, 101 futással (méghozzá Bosch pályafutásának első ENN-beli áldozataként), és a RizBar társulás két résztvevője is fejenként bezsebelt egy-egy 50-est. Igaz, amikor Ajúb kiesett, akkor azt igen gyorsan követte két újabb kapu, az eső miatt 47 játszmásra rövidült félidő végefelé pedig 4 ütős esett ki fürtben, egészen pontosan 5 érvényes dobáson belül. De Pakisztán így is 308-at teljesített, ami (mivel játék közben is volt egy kis esőszünet) a DL-eljárás használatával 308-as célt jelentett Dél-Afrikának. Az ő első 4 rendű ütősük olyan kis átlagos eredményt ért el, viszont az ötödik, Heinrich Klaasen megint nagyot harcolt: 43 dobásból 81-gyel esett csak ki! Neki köszönhetően voltak pillanatok, amikor a Pakisztán felé erősen húzó győzelmivalószínűség-mutató egy kicsit megingott, de összesítésben ez a mutató mégiscsak egyfelé haladt: a pakisztáni siker felé. A végére az újonc Mukím is bezsebelt 4 kaput, így Dél-Afrika 5 játszmával a tervezett vége előtt elfogyott, és 36 futással kikapott.
Ez lett tehát a világon az első alkalom, amikor Dél-Afrikát hazai pályán valaki lenullázta. Az örökmérleg azonban még így is jócskán feléjük billen: 86 találkozóból 52-t nyert Dél-Afrika, 33-at Pakisztán és egy végződött eredmény nélkül.