Harmadik egymás utáni nap, harmadik listavezető a BBL-ben
2024. december 23. – Szerző: Krikettgalaxis
A Melbourne Renegades tölti a kétnapos karácsonyi szünetet a BBL-tabella élén, miután a mai meccsen sikerült legyőzniük a Perth Scorcherst. Egy kicsit a stadionjuk teteje is kisegítette őket.
Melbourne látképe (illusztráció)A kép szerzője: Melbpal (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Mindkét együttes egy győzelem és egy vereség után érkezett meg ide, csak éppen a Renegades előbb kapott ki és utána nyert (ráadásul nagyon), míg a Scorchers fordítva, így a lélektani előny a vörösökkel lehetett – ahogy a hazai pálya is, hiszen ezt a meccset az amúgy zárható tetejű docklandsi stadionban rendezték. Igaz viszont az is, hogy e két együttes utolsó 7 találkozójából egyet sem nyert meg a melbourne-i csapat, és a Perth is csak azért nem hetet, mert egy eredmény nélkül végződött...
A Scorchers egy picikét meggyengülve érkezett meg, hiszen egyik dobójuk, Jhye Richardson kissé váratlanul meghívást kapott az ausztrál válogatottba, amelyik néhány nap múlva Indiával tesztel majd. Rajta kívül Lance Morris és Matthew Hurst is kimaradt a múltkori csapatból, ám a Matthew-k száma mégis növekedett, ugyanis a három új játékos Andrew Tye, Matthew Kelly és a BBL-újonc kanadai Matthew Spoors volt. Ezzel szemben a Renegades nem változtatott a Hurricanest elsöprő tizenegyén.
A hazaiak a dobást választották, az pedig a lehető legjobban indult számukra: egy szűz játszmával kapuval! Végrehajtója Fergus O’Neill volt, az áldozat pedig Finn Allen. Amikor aztán a következő 4 dobás is pöttyös lett, a narancsok már nyilván nagyon kellemetlenül érezték magukat – ezen Keaton Jennings enyhített egy hangyányit egy négyessel, de aztán ez sem adott lendületet nekik, és az erőfölény végére is még csak 12/1-en álltak. Ráadásul az 5. játszmában Jennings és Cooper Connolly futni indultak egy szimplára, de Mackenzie Harvey gyorsan eszmélt a mezőnyben és egy szép közvetlen rádobással kifutotta Jenningst. A félidő feléig még két újabb ütős esett ki olcsón, de Connolly jól tartotta magát, sőt, egy hatos is összejött neki – meg még egy majdnem, a 10. játszmában, ám akkor nagy ütése eltalálta a stadion tetőszerkezetét, ami a tavaly óra érvényes szabályok szerint már nem alapból hatos, hanem a bírók ítélhetik meg, és ők holt labdának ítélték... Így 10 játszma után az állás 48/4 volt: nagyon kellett volna egy kis gyorsítás a vendégeknek. Ezt végül Spoors és Connolly meg is hozta, akik a 15. játszma végére felcserélték a pontszám számjegyeit: 84/4. Az ekkor induló választható erőfölény Spoors kiesésével indult (Harvey egy hihetetlen egykezes elkapást mutatott be a középpályán), és bár két határ is esett még ebben az erőfölényben, Connolly leginkább akkor indult be, amikor visszatértek a rendes mezőnyszabályok: a 18. játszmában egy négyese és két hatosa is volt, amivel az 50-et is átlépte. Végül Connolly 66-tal zárt, Thomas Rogers három kapuval – a Scorchers, ahol mindössze két játékos tudott két számjegyű eredmény összehozni, pedig 143-mal, ami az elejéhez képest jó, de amúgy elég kevésnek látszott... Érdekesség, hogy miközben 8 hatos is született a játékrész során, addig 4-es csak 5: lehet, hogy ennek köze van ahhoz is, hogy az aknamezőre hasonlító külső pálya játékra elég alkalmatlan, talán azt is mondhatnánk: sérülésveszélyes állapotban volt.
Erre aztán Josh Brown egy négyessel válaszolt a második félidő első dobásából – viszont nyitó társának, Jake Fraser-McGurknek tovább folytatódott a hullámzó formája, ezúttal egy rossz eredménnyel: kiesett az első játszma végén. Tim Seifert viszont álomszerűen indult: volt egy 4–6–4-e és egy 4–4-e is, így 12 dobás után 28-cal rendelkezett: úgy tűnt, ez a meccs akár nagyon hamar is véget érhet. De elnyúlt. Például azért, mert Seifert is kiesett szinte rögtön ezek után, sőt, Josh Brown is anélkül, hogy a csapat újabb futást szerzett volna. Az 5. játszma egy utólag igen fontosnak bizonyuló esetet hozott: Jacob Bethell élezését Josh Inglis, a kapus elejtette! Ez pedig azért bizonyult fontosnak, mert később Bethell lett a csapat legeredményesebb ütőse: ezek után már például a 6. játszmában két hatost is beütött, és csak a 10. játszmában, 30 futás megszerzése után esett ki. Viszont most már lelőttük a poént: ez azt jelenti, hogy az utána következők sem tudtak 30-nál többet szerezni. A félidő felénél látott 98/4 nagyon magabiztos előnyt jelentett, ám a pontszerzés üteme innentől csak csökkent és csökkent: izgalmas volt, nem csökken-e le annyira, hogy az a győzelemhez se legyen elég? Amikor a 11. játszma végén a 24-nél járó Laurie Evans egy elég fölöslegesnek tűnő, elrontott fejszés söprés után kiesett, ez egyre fenyegetőbb lehetőségnek tűnt a pirosak számára, de még az volt a szerencséjük, hogy olyan kevés pont hiányzott már csak ebben a hátralevő 10 játszmában, hogy azt szinte csupa szimplával is le lehetett már hozni. Igaz, hogy összességében 8 ütősük is kiesett a végére, de azért valahogy csak meglett a cél, és még 6 dobás maradt is.
Ez az eredmény azt jelentette, hogy most 26-ig biztosan a Renegades pihen a tabella élén, míg a Scorchers maradt a negyedik.
