Már az élen a Hobart

2025. január 10. – Szerző: Krikettgalaxis

Óriási menetelésbe kezdett a Hobart Hurricanes azok után, hogy a szezon első meccsén milyen csúnyán kikaptak: a Sydney Thunder mai legyőzésével máris följöttek a tabella első helyére, és szinte biztos a rájátszásba való bejutásuk.

Hobart belvárosa, háttérben a Tasmán híd (illusztráció)

A kép szerzője: CSIRO, licenc: CC BY 3.0

Tehát újra Thunder a Hurrianes ellen. De mi az, hogy újra? Még nem is találkoztak! Ja igen, az eső. Az bizony tönkretette az első meccsüket, ami mindössze 2 nappal ezelőtt lett volna – de ez a mostani nem annak a bepótlása (a BBL-ben nem (sem) pótolnak elmaradt mérkőzést), hanem eredetileg is így volt tervezve, hogy ilyen rövid időn belül kétszer futnak össze egymással. Az a találkozás Sydney-ben lett volna, most viszont Hobartban zajlott a meccs.

Ha az idény elején meg kellett volna jósolni, mely csapatok jutnak be a rájátszásba, nem biztos, hogy ez a két klub a legkézenfekvőbb tippek között lett volna – mégis úgy érkeztünk meg a csoportkör véghajrájához (talán ez a szakasz már nevezhető annak), hogy mindketten igen kiváló helyzetben vannak: 9–9 pontjukkal az első és a harmadik helyet foglalják el, és egy mostani győzelem szinte biztossá tenné bármelyikük számára, hogy a rájátszásban is találkozhatunk majd velük.

A Thunder legutóbbi meccsén (már amit lejátszottak) a sérülések miatt megtizedelt csapat vészmegoldást alkalmazott: betették a csapatba a már évekkel ezelőtt visszavonult, most segédedzőként dolgozó Daniel Christiant – aki bent is ragadt a 11-ben annak ellenére, hogy időközben két új ember igazoltak le gyorsan pótlásnak: a 24 éves pakisztáni dobót, Mohamed Hasznaint és a 27 éves angol mindenest, George Gartont, sőt, a válogatottból visszatért hozzájuk Sam Konstas is. Hasznain, Garton és Konstas a viszonylag tapasztalatlan Hugh Weibgen, valamint a mindjárt kezdődő ILT20-ba átmenő Lockie Ferguson és Sherfane Rutherford helyére érkezett. A liláktól szintén ketten mentek át a múltkori csapat játékosai közül az ILT20-ba: Shai Hope és Vakár Szalámhíl, akiket most Charlie Wakim és Peter Hatzoglou pótolt.

Az ütőfeldobást megnyerő Hobart a dobást választotta, az első játékrész pedig nem pont a semleges szurkolók várakozásainak megfelelően alakult: a David Warner és Sam Konstas alkotta nyitó pár egyetlen egy határt sem ütött az erőfölényben! Az hagyján, hogy közben Warner ütője eltörött, hiszen ahelyett kapott újat, de Konstas egy elrontott húzás után egy élezésből ki is esett – és őt már nem lehetett új Konstasra cserélni. A 4 játszma után látott 22/1-en érdemben Matthew Gilkes és Oliver Davies sem tudott javítani: ők 9, illetve 17 futást gyűjtöttek csak. Sam Billings már egy fokkal jobb volt, ráadásul az ő nevéhez fűződött egy igen érdekes 6-os is: ez ugyanis nem egy pályáról kiütött labda eredménye volt, hanem egy dupla futásé, ami közben Tim David a mezőnyből rádobta a labdát a kapura, de csak Warnert találta el, akiről a labda kiment a pályáról. Igaz, Nathan Ellis önfeláldozóan megpróbálta megmenteni, de ennek csak az lett a vége, hogy fejjel a pálya melletti reklámtáblának esett... szerencsére nem lett nagyobb baja, egy kis ápolás után tudta folytatni. Billings viszont nem: egy picivel azok után, hogy Warnernek meglett az 50-es, Billings az Ellis helyett próbálkozó dobó, Nikhil Csaudharí labdáját a saját kapujára ütötte a 16. játszmában. A választható erőfölényt csak ezek után kérte ki a Thunder: azt pedig az eddigiekhez képest jól kihasználták, mert (főként Warner érdemeként) 23 futást is begyűjtöttek a 2 játszma alatt. Warner végül 88-neskiig is elmenetelt, a végére egy kicsit még tovább gyorsítva, de a csapat így is csak 164 futást tudott összeszedni.

Egy ilyen közepeske pontszám persze akkor védhető eséllyel, ha a 2. félidőben rögtön az elején sikerül pár ütőst kiejteni. Erre meg is volt az esélyük mindjárt az első érvényes dobásból: ám a hátsó csúcson Tom Andrews elejtette Mitchell Owent, megakadályozva így Hasznain első idei kapuját – ráadásul Owen ezt azonnal egy 4-essel és egy 6-ossal is megköszönte. Matthew Wade aztán két egymás utáni 6-ossal üdvözölte a másik új dobót, Gartont, akinek viszont sikerült visszavágnia, és a következő labdából LKE-vel kiejtette Wade-et. Sőt, pillanatokon belül érkezett a második, Sydney-i szempontból létfontosságú korai kapu: Owent kapták el Wes Agar dobásából a 3. játszma elején, aztán Csaudharít is majdnem a 4-edikben, de ezt az esélyt Billings elejtette... így az erőfölény, amelyben akár 4 kapu is születhetett volna, 50/2-vel zárult. A következő 4 játszmában viszont most meg a lilák nem ütöttek határt, Wakim pedig ki is esett, így az állás egész kiegyenlítődötté vált – egészen addig, amíg a 10. játszmában Csaudharí és Tim David össze nem hozott 3 határt és összesen 17 futást: a félidő felénél így már 89/3 volt az állás. A választható erőfölény (14–15. játszma) pedig végleg eldöntötte a dolgokat: az előtte még csak 25 dobásból 25-ön álló David innentől kezdve elképesztően begyorsult, és a meccs végére (ami egyébként már a 17. játszmában bekövetkezett) már 38-ból állt 68-neskin, azaz az utolsó 13 labdát 43 pontra ütötte!

A tabella ezzel megváltozott: a Hurricanes a harmadiktól föllépett az első helyre, a Thunder pedig az elsőről a harmadikra zuhant, de azért még mindig jók az esélyeik a továbbjutásra – annak ellenére, hogy 1 meccsel többet játszottak, mint a többség.