Itt az ILT20 történetének első 10 kapus győzelme
2025. január 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Teljesen összeomlott a Sharjah Warriorz a most már bátran bajnokesélyesnek kikiáltható Desert Vipers ellen a mai találkozón: csak 91 futást gyűjtöttek az első félidőben, aminek aztán 10 kapus Vipers-győzelem lett az eredménye. A torna történetében ez volt az első ilyen különbségű siker.
Egy sivatagi vipera (egészen pontosan: szarvasvipera) (illusztráció)A kép szerzője: Holger Krisp (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
A csoportkörben öt győzelmet szerezve már nagyon nehéz lemaradni a végén a rájátszásról. A Desert Vipers már 4-nél tartott, amikor múltkor megvolt az esélye az 5-ödikre is – azt akkor elszalasztotta. Most újra lőhetett a célra – egy másikra, ugyanis most a Warriorz jött velük szembe. Ők sokkal kevésbé találhatták magukat kényelmes helyzetben: részei voltak ugyanis a tegnap négyről három résztvevősre szűkült 4-pontos tolongásnak, méghozzá összesítésben az 5. helyen – igaz, egy meccsel kevesebbet játszva, mint bárki, aki előttük helyezkedett.
A viperák a múltkori kezdőjükből kihagyták Ázam Hánt és Alí Naszírt, helyükre pedig Dhruv Parásart és David Payne-t tették be – a Warriorz viszont nem kevesebb mint 5 módosítást hajtott végre! Ott Jason Roy, Karím Dzsanat, Keemo Paul, Ethan D’Souza* és Dilsán Madusanka is kimaradt, újként pedig Tom Kohler-Cadmore, Tim Seifert, Harmeet Singh, Dzsunaid Sziddíkí és Ashton Agar érkezett: Seifert és Agar, a két ILT20-újonc azok után jelent meg, hogy a BBL-ben véget ért csapatuk szereplése.
A DV a dobást választotta, amit Mohammad Ámir igen jól kezdett: az első játszmában Johnson Charlest és az utóbbi pár meccsén igen veszélyes Aviska Pranándut is elkapták a dobásaiból. Sőt, amikor visszatért a 3. játszmában, akkor a sok nyomot nem hagyó Róhan Musztafával is végzett: 15/3-mal a Sardzsa már most nagy bajba került! Hát még mekkorába a következő 4 dobás után: három nullás lett, a negyedikből pedig Payne rövid, keresztvarratos dobását Kohler-Cadmore egyenesen a középpályáshoz élezte: 15/4! A változatosság kedvéért a következő két játszmában már nem esett ki senki, de Luke Wells két egymás utáni 4-ese is csak ahhoz volt elég, hogy az erőfölényt 29/4-gyel hozza a Warriorz. De aztán visszatértek a kapuvesztések: mivel a 7. játszmában Vanindu Haszaranga egy csalóka pörgetéssel kidobta Wellst, a Sardzsa máris arra kényszerült, hogy egy új ütőst hozzon be csereként: ez Jason Roy lett, aki Seiferttel együtt már kihúzta a félidő feléig: akkor az állás 43/5 volt. Ám a következő játszma újabb két Haszaranga-kaput hozott: ezzel a dobó megszerezte pályafutása 300. Húsz20-as kapuját, méghozzá a világon a leggyorsabban – az eddigi csúcstartó Andrew Tye-nak ehhez 211 mérkőzés kellett, míg Haszarangának elég volt 208. A félidő végén, a szünetben egy miniinterjúban elmondta: még van 10 éve játszani, így szeretne ő lenni az egész világ legtöbb kaput begyűjtő dobója! Hát, nem rossz hozzáállás, bárcsak mindenki mindenbe így vágna bele, nem itt tartana a világ! De térjünk vissza a 11. játszmára: annak a végén tehát 48/7 volt az állás, így a mérkőzés lényegében eldőlt... Az erőfölény óta egyébként nem született határ sem – a legközelebbi pedig csak a 16. játszmában: akkor Roy ütött be két négyest, később pedig Tim Southee még egyet, és ennyi: Roy kibírta 30-neskivel a félidőt, de társai mind kiestek alig pár pontocskával, így a Warriorz összeredménye 91 futás lett. Egy dolog azonban aggaszthatta a DV-t: még a 10. játszmában a mezőnyben Lockie Ferguson bokája megsérült, így ő ma csak egy játszmát dobott le, és nem volt világos, hogy mennyire súlyos a helyzet. Később kiderült, hogy szerencsére nem nagyon.
A kergetés egészen máshogy alakult, mint az első játékrész. Az ütést Fáhar Zamán és Alex Hales kezdte – és ők is fejezték be... Bár a talajon úgy látszott, hogy inkább pörgetőbarát, a SW az első 4 játszmát sebes dobókkal hozta le: 34/0. Utána ugyan megpróbálkoztak Agarral is, de az ő első játszmájából is 13 futás gyűlt össze – azaz mégsem ezen múlt. Az erőfölény 50/0-val zárult, vagyis már ekkor megvolt a cél bőven több mint fele, és csak az volt a kérdés, hogy mondjuk egyéni 50-esig eljut-e valamelyik ütős. Zamán aztán nagyon simán elért, már a 8. játszmában, 30 labdából – ugyanekkor Halesnek 19 pontja volt... És ez a különbség meg is maradt kettejük között, ráadásul a 10. játszma utolsó két dobását Zamán két hatosra ütötte, így ő maga 71, míg társa 23 futással végzett. De ez nem valószínű, hogy bosszantotta volna Halest: hiszen mégiscsak a liga történetének legnagyobb különbségű kergetéses győzelmének volt részese!
