A SEC egészen a Stars nyomdokán

2025. január 24. – Szerző: Krikettgalaxis

Három kudarc után sorozatban a negyedik győzelmét aratta ma a Sunrisers Eastern Cape, lényegében leutánozva a BBL-beli Melbourne Starst, akik egy, még ennél is rosszabb kezdés után 5-öt nyertek zsinórban. A narancsok által ma legyőzött Joburg Super Kings pedig egy pont ellentétes sorozatot hosszabbított meg.

Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)

A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Három vereség, majd három győzelem: ez volt a kelet-fokföldiek eddigi idei pályafutása. Két győzelem, utána egy eredmény nélküli találkozó, végül két vereség: ez pedig a Johannesburgé. Ennél különbözőbb nem is lehetne – így hát ha tegnap a papírformák királyának neveztük, amikor a listavezető legyőzte az utolsót, hát ez a mai helyzet is valami magas rangú főúr lehetett a papírformák között. Annak ellenére is, hogy amúgy csak 5 pont volt a két csapat közti különbség – ez pedig akár le is nullázódhatott volna, de meg is duplázódhatott volna.

Az ütést választó (bár kapitányuk szerint ebben a döntésben kissé bizonytalankodó) gqeberhaiak, azaz a hazai csapat nem változtatott a győztes összeállításán, viszont a vendég sárgák hármat is a maguk vesztesén: Moeen Ali, Sibonelo Makhanya és Tabraiz Shamsi helyett ma Wihan Lubbét, Evan Jonest és Mahís Tíksanát tették be a csapatba.

A meccs már az első pillanatában nagy izgalmakat hozott. Lutho Sipamla bombája ugyanis kidöntötte Zak Crawley kéz-karóját – ám a videón megállapították, hogy a dobó egy hajszállal túllépett a vonalon, így nincs kiesés – extra pont viszont van a narancsoknak! A második dobásból Sipamla megint túllépett, az első érvényes labdát pedig Crawley 4-esre emelte: nem éppen álomkezdés a vendégeknek. Ám a 2. játszma első dobása is egy videós Crawley-kiesést hozott, ezúttal valódit, méghozzá LKE-ből: a bíró elsőre megadta, a kaputalálat pedig bíró szava lett. A folytatásban David Bedingham és Tom Abell nehezen lendült bele, csak a 4. játszmában ütötték meg az első négyest, majd egy elszalasztott kifutási lehetőség után az első 6-ost – de aztán egy újabb kifutási lehetőség jelezte, hogy vannak azért bajok a SEC-nél, még ha ebből sem lett kiesés, akkor is – az erőfölény 38/1-es eredménye is részben jelezte ezt. A 8. játszmában Abell, akinek 23-ja volt, a kapushoz élezett egy labdát, de legalább pár négyes összegyűlt ebben az időszakban, így a félidő felénél 68/2 volt az állás. A talajon viszont látszott, hogy egyenetlen rajta a pattanás, és az új labda varratos elmozdulása is számottevő volt, így talán ez nem is volt olyan rossz pontszám eddig. Hamarosan ráadásul Aiden Markram is rátalált a játékra: a 12. játszmában egy hatost és egy négyest is beütött egymás után (ráadásul ezek szépek is voltak, nem pedig szerencsések), és a 13. játszma végére a csapat 100-asa is meglett – amikor Bedinghamet ki-LKE-zték. Markram viszont folytatta a jó játékot, két újabb 4-essel már az 50-eshez is közelített – de a 16. játszma végén nem tudott eléggé alányúlni egy labdának, amiből így elkapás lett. A hátralevő négy játszmában ugyan nem láttunk határfesztivált (Tristan Stubbsnak volt két 6-osa és egy négyese), viszont nullás labda is nagyon kevés volt, vagyis az ütősök egész szépen kihozták a nehéz pályából, amit lehetett, és így 165-ig felemelték a csapatot. Ez akár védhetőnek is érződött.

És valóban: Marco Jansen igen takarékosan indította a második játékrészt Devon Conway és Faf du Plessis ellen – igaz, a 3. játszmában egy videózást fölöslegesen pazaroltak el LKE-re, mert az ütős beleért. Viszont a 4–5. játszmában a sárgáktól is elkezdtek érkezni nagyobb számban a négyesek – így amikor Jansen dobásából Du Plessis 27 ponttal kiesett, az éppen időszerű volt a narancsok számára. Az erőfölény utolsó játszmája viszont megint a vendégeknek sikerült jobban, többek között a 3. rendű Du Plooy Leus hatosának is köszönhetően, így 6 játszma után 48/1 volt az állás: ez bizony a JSK számára volt kedvező! A folytatásban a vendégek ráadásul lehoztak egy ugyanolyan időszakot, mint a hazaiak az első félidő végén: 4 játszmán keresztül mindössze egyetlen pöttyös labda történt, így annak ellenére, hogy határ is csak egy volt, a félidő felére már 77/1-ig jöttek föl, és bőven a meccs esélyeseinek érezhették magukat. Innentől viszont megfordultak a dolgok. A folytatásban Du Plooy a kapushoz élezett egy Markram-labdát, és jócskán megszaporodtak a nullások is: a 100-as összpontszámig csak a 14. játszma végére sikerült elérni, vagyis a szükséges pontarány ekkor már 11 volt. Az igazi fordulópontot pedig Conway kiesése hozta el a 15. játszmában: pont pillanatokkal azok után, hogy Crawley mezőnyhibája miatt egy ütés 4-esre ment tőle, Crawley javított, és a következő labdából elkapta a 43-nál tartó ütőst. A 16. játszmában aztán Jonny Bairstow is kiesett, a 18-adikban és a 19-edikben pedig már párban jöttek az újabb kapuk: előbb Richard Gleeson, aztán Ottniel Baartman ejtett ki két ütőst. A cél pedig egyre távolabb mozdult a szuperkirályoktól: annyira, hogy a végén 14 futásos vereség lett a vége részükről.

A címvédő ezzel máris a tabella 2. helyére jött föl, mindössze 1 ponttal lemaradva a listavezető Royalstól – igaz, eggyel többet játszva, mint a körülötte helyezkedők. A Super Kings maradt a negyedik – nekik az a szerencséjük, hogy ők viszont nem játszottak többet, mint mások, így, bár lehet, hogy ilyeneket még korai mondani, de a saját kezükben van a sorsuk a továbbjutást illetően.