A Fokváros győzelmével teljesen szétszakadt az SA20 tabellája
2025. január 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Mivel a mai második meccsen az MI Cape Town nagy különbséggel legyőzte az utolsó helyezett Durban’s Super Giants csapatát, egy 9 pontos lyuk alakult ki a tabella 3. és 4. helyezettje között. Egyre valószínűbb, hogy aki most efölött a rés fölött van, továbbjut, míg a 4. helyért még óriási tülekedés lesz.
Fokváros látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A Super Giants egy igen emlékezetes győzelemmel kezdte a szezont, és akkor úgy nézett ki, akár ők is lehetnek az egyik nagy esélyes csapat. Azóta viszont csak két eredmény nélküli esetből (az egyik éppen az MICT ellen) tudtak pontot szerezni, így van nekik 8 – miközben az MI-nek már most, a kezdés előtt kétszer ennyije volt. A fokvárosiak egy győzelemmel óriási lépést tehettek volna a rájátszás felé, míg a Durbannek létkérdés volt, hogy nyerjenek: még ha azt most meg is tették volna, az is kevés lehetett volna nekik a végén, olyan kedvezőtlen helyzetbe sodródtak a korábbiakban.
A körülmények szinte tökéletesek voltak egy jó meccshez: a nyári, koraesti időjárás is egy kis kellemes széllel, a majdnem megtelt lelátók, a várhatóan kiegyenlített játékot biztosító sávtalajminőség... Már csak a csapatokon múlt, hogy valóban jó meccs lesz-e.
A hazaiak egy helyen változtattak a legutóbbi mérkőzésük 11-én: Colin Ingramet a fiatal afgán ütős, Szedikulláh Atal váltotta, akinek ez volt az első fellépése ebben a dél-afrikai ligában. Ellenben a szuperóriások hármat is cseréltek: ott Jon-Jon Smuts, Chris Woakes és Navín ul-Hak is kimaradt, helyükre pedig Brandon King, Prenelan Subrayen és a BBL-ben a szereplését már befejező Marcus Stoinis érkezett. A pénzfeldobást az MI nyerte, és a dobást választották.
A múltkor bejött a DSG-ben, hogy Quinton de Kockot kipróbálták nyitó ütősként, így nem csoda, hogy most is ő volt az egyik, de ezúttal King mellett. Ezúttal azonban nem hozott sok sikert egyikük sem: egy sok nullással tarkított első játszma után Kinget a határ közelében elkapták, aztán a következő 9 dobásból is 8 nullás volt (egy négyes mellett) – aztán De Kock melléütött, és sima LKE lett a vége. A rengeteg pöttyös labda ezek után is folytatódott Matthew Breetzke és Kane Williamson részéről, így amikor az erőfölény végére 22/2-vel érkeztek el, a két ütős aránya 43, illetve 63 volt. Már a 22/2 sem volt szép, na de a 22/4? Ugyanis ez következett: a 7. játszma első két dobásából Rásid Hán ugyanis kidobta mind Breetzkét, mind Stoinist (az elsőt egy csalókával, amit ütő éléről vágódott a kapura, a másikat csont nélkül). Williamsonnak és Heinrich Klaasennek az állást a félidő felére még sikerült 43/4-re javítania, de az ő játékuk is eléggé döcögött. De csak nagyjából eddig: ahogy telt ugyanis az idő, egyre magabiztosabbak lettek, a 11. játszmában már 3 négyesük si volt, a 17-edikben pedig Klaasen 3 egymás utáni hatossal is megajándékozta Rásid Hánt. A társulás egészen az utolsó játszmáig kibírta, és hiába ejtette ki ekkor Corbin Bosch Klaasent, a durbaniek 149-ig föl tudtak jönni. A Williamson–Klaasen társulás tehát 121 futást gyűjtött, amivel a csapatuk történetének legeredményesebb (akárhányadik kapus!) párjává váltak.
Ám az hamar kiderült a második félidőben, ha még valaki az előző 10 játszma után nem sejtette volna, hogy a pálya nem túl nehéz az ütősöknek. Rassie van der Dussen már az első játszmában kizúdított egy hatost, de aztán Ryan Rickelton is csatlakozott hozzá, és az erőfölény szinte minden játszmájában valamelyiküktől bejött egy újabb hatos, sőt, az utolsóban kettő is, így 6 játszma után 68/0 volt az állás: máris eldőlt a meccs? Persze a pluszpont is kockán forgott még: ahhoz 16 játszma alatt kellett volna megcsinálnia az MI-nek a kergetést, és azért az már korántsem volt olyan egyértelmű, hogy sikerül. A DSG nem sokra ment azzal, hogy a következő játszmában megritkultak a határok, sőt, a 9-edikben Van der Dussen ráütötte Keshav Maharaj labdáját a saját kapujára – Rickelton így is még a félidő fele előtt megszerezte a maga 50-esét, és így 10 játszma után már 91/1-re állt a csapat. Igaz, hogy utána Rickelton már nem sokáig bírta, és Atal is csak egy nagyon rövid epizódszerephez jutott, de Dewald Brevis és George Linde tett róla, hogy meglegyen a pluszpont: előbbi például a 13. játszma végén három darab 4-essel, utóbbi pedig a 15. játszmában egy 6–6–6–0–6-tal: a meccs pedig már ekkor véget is ért, ugyanis elérték a célt.
