A feltámadó Karib-térség kényelmes helyzetből várhatja a holnapot
2025. január 26. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem sokan hitték volna, de a karibi válogatott több mint 250 futásos célt állított fel a negyedik negyedre Pakisztán számára a teszt második napján. Az eddigieket látva, beleértve a negyedik negyedből letelt időt, amikor is 76/4 alakult ki, nem sok reménye van a hazaiaknak.
Jamaikai tengerpart (illusztráció)A kép szerzője: Belarmino Ribeiro (Panoramio), licenc: CC BY 3.0
Tegnap több kisebb rekordot megdöntve két teljes játékrész lezajlott: a 20 kieső közül 16 lassú labdák áldozata lett. Ez a pár szó már valószínűleg mindent elmondott arról, hogy ma is mi várható... Tegyük hozzá azonban, hogy az elsőként ütő Karib-térség 9 futásos előnyt tudott magának kialakítani, vagyis Pakisztán eddig a saját csapdájába esett bele: ők készítették ki ezt a rossz
(bár mit jelent ez a szó, hogy rossz?) talajt, remélve, hogy az ellenfél nagyot bukik rajta, aztán egyelőre ők bukták a nagyobbat.
A harmadik negyed elejére ismét Kraigg Brathwaite és Mikyle Louis jött ki, Pakisztán pedig az egyik végről Szádzsid Hánnal, a másikról a közepes sebességű Kásif Alíval támadott. Bár a személyek ugyanazok voltak, mint tegnap a kezdéskor, az események egész máshogy alakultak. Akkor szinte azonnal megkezdődött a kapuk áradata, most viszont nem, ráadásul Brathwaite az 5. játszmában egy 6-ost is ütött: ilyenből tegnap kettőt láttunk összesen, azokat is a 11. rendű Jomel Warricantől... A meglepően jó karibi játék pedig tovább folytatódott: ehhez kellett az is, hogy más hozzáállással jöjjenek ma ki, de valljuk be, az is, hogy a pakisztáni dobók ma kevésbé találták a megfelelő hosszakat és vonalakat. Nem csak Hán és Kásif Alí, hiszen igen hamar megérkezett Naumán Alí és Abrár Ahmed is, és ők sem hozták meg a gyors eredményt. A 12. játszmában a vendégek már 50/0-nál tartottak, ami az első nap után maga volt a világ nyolcadik csodája – viszont ekkor véget ért a csoda, és Naumán Alí dobását Louis éppen az extra fedezethez ütötte, aki elkapta. De a sokkal veszélyesebb Brathwaite-tel nem bírtak, a következő két játszmában például két LKE-gyanú utáni videózást is túlélt, az elsőt bíró szavával... És ha már így alakult, hát hamarosan egy újabb hatost is beütött, majd a 18. játszmában elérte az 50-est is: ehhez 57 labdára volt szüksége, azaz ez lett pályafutása eddigi leggyorsabb tesztötvenese! A 22. játszma aztán nagyon megizzasztotta őt: Szádzsid Hán dobásaiból Rod Tucker, aki amúgy tévedési mutatói alapján a világ egyik legjobb bírója, most kétszer is tévedett két egymás utáni labdából – mindkétszer kiküldte LKE-vel, de mindkétszer a videóból kiderült, hogy a labda a láb oldalon mellément volna! Ekkor egyébként a Karib-térség már éppen 100 futással vezetett, vagyis Pakisztánnak nagyon kellettek volna a kapuk... És végre valahára egy meg is jött a 23. játszmában: Brathwaite kilépegetett a vonala elé, Naumán Alí labdája viszont rövidebb volt és nagyobbat térült, mint számított rá, így nem találta el, és a kapus leverte a kapuját (bár neki sem volt könnyű dolga a nagy térülés miatt). Aztán viszont egyszer csak azt vettük észre, hogy a 3. rendű Amir Jangoo szép csendben közben már 30-ig föllépegetett – erre pedig leginkább azért lehetett felfigyelni, mert ekkor esett ki: Szádzsid Hán labdáját elmérte, rosszul söpört bele, élezését pedig a katona elkapta. A 30. és a 32. játszma újabb két videózást hozott, de ezúttal mindkétszer Tucker játékvezető igazát mutatták ki, amikor nem ítélt kiesést – ennek ellenére a Karib-térség mégsem úszta meg újabb kapuvesztés nélkül ebédig. Sőt, miután Naumán Alí dobásából rövidesen egy újabb leverés történt (Kavem Hodge ellen), két játszmával később a dobó már a negyedik áldozatát is búcsúztatta: ezúttal Alick Athanaze-t LKE-vel. Ebben a pillanatban, 34.2 után belekezdtek az ebédszünetbe: az állás 129/5 volt, és ha a sorvég nem tud megint felmutatni valami nagy harcot, ebből is csúnya összeomlás lehet még! Alí egyébként most már 10-es zsákmánynál tart a meccsen: ilyen, hogy egy pakisztáni dobó egy tesztidényen belül több tízes zsákmányt is szerezzen, utoljára Szahlen Musták volt képes az 1998–1999-es szezonban.
A második menetre Tevin Imlach érkezett meg Justin Greaves mellé, a dobást pedig eleinte Naumán Alí és Szádzsid Hán folytatta, majd a 40. játszmára visszahozták Abrár Ahmedet – és ahogy mostanában nem is egyszer láttuk, az Abrár Ahmed-vissztérés azonnal eredményre is vezetett: első labdájából Greaves elhibázott egy elég fölösleges fordított söprést – szóval ezt a kaput inkább az ütős ajándékozta el. Most Kevin Sinclair kapcsolódott be a játékba, aki igen hamar megszerezte az ebéd óta tartó időszak első határját (egy 4-est), aztán viszont visszaterelődött a játék abba a mederbe, ahol mostanában folyt: sok nullás, időnként szimplákkal és duplákkal fűszerezve. Hamarosan megint volt egy LKE-gyanú, de Pakisztán mostanra már kifogyott a videókérési lehetőségekből – szerencséjükre valószínűleg amúgy ez is mellément volna. Végül az 53. játszmában láthattuk a következő kaput: Sinclair melléütött Hán dobásának, így ismételten egy kidobásban gyönyörködhettünk – fogytak, fogytak az emberek, de ekkor már egy picivel 200 fölött volt a karibi előny, ami már most igen soknak tűnt. Rövidesen a 8. ütős is kiesett: a már 35-nél járó Imlach ellen ítéltek LKE-t, és mivel nekik még volt videójuk, ki is kérték – de hiába, nem ért bele, és három pirosat hozott a labdaútvonalszámítás. Viszont most már a két rettegett
ütős, Gudakesh Motie és Jomel Warrican volt bent: nem gúnyolódni akartunk ezzel a jelzővel, tessék csak visszaemlékezni az első játékrészre... Igaz, hogy most azért annál gyengébben teljesítettek, de azért mindkettejüknek most is meglett 18–18 futás, mire kiestek, így a harmadik negyed végére az eredmény 244 lett, azaz 254-es cél tornyosult Pakisztán előtt. A játékrészek közti szünetet egyben teaszünetté is nyilvánították.
A 254, ha sikerülne elérni, a pálya 3. legjobb negyedik játékrészbeli eredménye lenne. Idő van rá, mint a tenger, de mint láttuk, nem feltétlenül célravezető csak a védekezéssel próbálkozni, és remélni, hogy a hosszú idő alatt becsúszik annyi futás, hogy az elég legyen. A vendégek most mind a két irányból pörgetéssel rukkoltak elő, Pakisztán pedig Sán Maszúdot és Mohammad Hurairát küldte be. És máris a második játszma elején megtörtént, ami igazán nem hiányzott Pakisztánnak: egy gyors kapuvesztés. Maszúd ellen ítéltek LKE-t egy jótávos, ki nem térülő labda után, és mivel játékrészenként új videózási lehetőségek járnak a csapatoknak, hát máris elpukkasztottak egyet: el is pukkadt a nagy semmibe, mert egyértelmű volt az eset. Ahogyan a következő játszmában Hurairá ellen is: ott már ki sem kérték a döntésfelülvizsgálatot... az állás így 5/2-re változott. Most Bábar Ázamon és Kámrán Gulámon volt a sor, hogy megmentsék a csapatukat – erre pedig az 5. játszmában egy új esélyt kaptak, ugyanis ekkor Greaves, a rövid árok elejtette Gulám élezését... Majd egy újabb elkapási esély is kialakult a 11. játszmában (akkor Motie előrevetődött a labdáért, de nem tudta megkaparintani), így az ütősök egész jó építkezésbe kezdtek. Sőt, például a 13. játszmában (Motie dobásaiból) 14 futást is összehoztak, a csapat pedig 5/2 után az 50/2-höz közeledett, így a karibiak kezdhették magukat kényelmetlenül érezni. De nem lett meg az 50/2, mert a 14. játszma végén Gulám agya egy pillanatra elborult, teljesen fölöslegesen próbálkozott egy nagy ütéssel, ami nem is sikerült neki, és a labda pont az ott várakozó hátsó csúcs kezeibe hullott. És még mielőtt vége lett volna a napnak, egy újabb csapás is érte Pakisztánt: a 21. játszmában a kitartó, és már 31-nél tartó Ázamot is elkapták, akinek élezése a saját lábáról pattant fel úgy, hogy a rövid belsőnek egy ugrás után pont jó lett. Hamarosan Szaúd Sakíllal is megtörtént valami hasonló: a csizmájára élezte a labdát, ami a kapushoz pattant – de ezúttal a kapus nem tudta megszerezni, így Sakíl és az éjjeliőr Kásif Alí már kibírta a nap végéig: ekkor az állás 76/4 volt, vagyis Pakisztán még mindig 178-as hátrányban van. Nagyon fel kell kötni a gatyájukat, ha holnap nyerni akarnak!
