Most először a világon: bajnok a Hobart!
2025. január 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Sem nőiben, sem férfiban sosem volt még BBL-győztes a Hobart Hurricanes, de ma ez a sorozat is megszakadt: a döntőben elsősorban az elsöprően ütő, rekordgyors 100-ast elérő Mitchell Owennek köszönhetően nagyon simán megverték a Sydney Thundert.
Hobart belvárosa, háttérben a Tasmán híd (illusztráció)A kép szerzője: CSIRO, licenc: CC BY 3.0
Hétfő van, de Ausztráliában ma éppen nemzeti ünnepet tartanak, az úgynevezett Ausztrália Napot – egyben pedig krikettünnepet is, hiszen itt a BBL várva várt döntője! Egy órával a kezdés előtt már egy gombostűt sem lehetett leejteni a hobarti Bellerive Oval keleti lelátórészén, a füves domboldalon, de máshol is hemzsegtek a szurkolók már ekkor: mindenki részese akart lenni a történelmi pillanatnak, amikor a lilák megnyerik történetük első bajnoki címét. Mindenki, kivéve a Thunder 11 játékosa, illetve a tartalékok, az edzők satöbbi, meg egy kevés vendégszurkoló. Számukra is egy hosszú ínséges sorozat ért volna véget, ha ők nyernek: utoljára 2016-ban érdemelték ki az aranyérmet, azóta még csak döntőbe sem jutottak. Külön kis csata volt várható David Warner és Mitchell Owen között: előbbi 357 futással állt az idei szezon ütősranglistájának élén, de utóbbinak is volt 344-e: vajon meg tudja-e tartani a helyét Warner, vajon meg tudja-e előzni őt Owen?
A stadionba kilátogató tömegeket gyönyörű napsütés és 24 fokos, kellemes hőmérséklet fogadta, kívánni sem lehetett volna szebbet. A pénzfeldobást a hazaiak nyerték, és a száraz, fűmentes talajra való tekintettel a dobást választották – csapatukon pedig, amelyik az elődöntőben a másik sydney-i csapatot verte, nem változtattak semmit. A vendégeknél viszont történt egy csere az elődöntőhöz képest: Hugh Weibgen helyére Oliver Daviest tették vissza a 11-ükbe.
Ütni máris maga Warner jött ki az elején, valamint Jason Sangha, a dobást pedig a Hurricanes egyetlen 100 kapuval rendelkező dobója, Riley Meredith kezdte – igen takarékosan. Azonban a 3. játszma végére a közönség már egészen elcsendesült, ugyanis az ütősök ezt a két játszmát 30 futással hozták le, sőt, végül az erőfölényt aztán 40/0-val zárták. A haladás, ha lassabban is, de ezek után is folytatódott – pedig annyira nem is tűnt könnyűnek a talaj, a lassabb labdák nem jöttek jól az ütőre. A Hurricanes a 8. játszmában így már a hatodik dobóját is kipróbálta – hiába. A félidő felénél még mindig ez a két nyitó ütős volt bent, 48, illetve 49 futással, éppen 30–30 velük szembeni dobásból, miközben egyébként apró érdekesség, hogy egyetlen extra pont sem született eddig. És megy kis apróság a számok kedvelőinek: a 9. játszmában láttunk egy nullásat, egy szimplát, egy duplát, egy 3-pontosat, egy 4-est és egy 6-ost is. Mit vártunk volna a folytatásban? Természetesen egy Warner-50-est, hiszen ő jött soron. Ám az nem lett meg neki: Nathan Ellis ugyanis áttörést ért el, és egy élezéses kapuselkapással kiejtette a kapitányt! Bár az elsőre nem volt nyilvánvaló, hogy a kapus tisztán kapta el: Warner viszont, miután megkérdezte a kapust, hogy szabályos volt-e, az pedig igennel válaszolt, elindult lefelé a pályáról – hát igen, tudnánk mondani néhány más sportágat, ahol ilyen jelenetek nem játszódnának le, nem hogy egy döntőben, máskor sem! Azért persze a biztonság kedvéért a játékvezetők is megnézték videón, és valóban szabályos volt. Ráadásul Ellis nem állt meg: a következő labdából az új ember, Matthew Gilkes is kiesett, amikor ráütötte a labdát a saját kapujára – és majdnem a mesterhármas is meglett, ugyanis Sam Billings felütötte magasra a labdát – de szerencséjére az lepattant a földre. Ez a játszma nagy csapás volt a zöldek számára, de Sangha nem omlott össze: megszerezte az 50-est, majd Billingsszel tovább meneteltek. Utóbbi is kezdett szépen belejönni, de Meredith a 15. játszmában megakasztotta egy jorkival, aminek az ütős mellésöpört, és így a kapuját találta el. És egyszer Sangha hadjáratának is véget kellett érnie: ez a 16. játszma végén érkezett el, amikor Ellis megszerezte mai 3. kapuját: most a fedezeten történt elkapás. Ezek után kicsit furcsának tűnt, hogy csak most kérték ki a választható erőfölényt, de azért olyan nagyon rosszul nem sikerült így sem (2 játszmából 20 futás, 0 kapu). A befejezés pedig eléggé közepesre sikerült az ütősök részéről: Meredith lehozott egy nagyon takarékos játszmát két kapuval, az utolsóban viszont beütöttek például két négyest, így az eredmény 182/7 lett: a kezdés előtt talán aláírták volna a Thundernél, de 10 játszma után biztos nem! Még azzal együtt sem, hogy a BBL-döntők történetében ekkora célt még senki sem kergetett le soha...
Említettük az imént, hogy a Hurricanes az első 10 játszma alatt nem dobott egyetlen extrát sem. A Thunder viszont 5 széles extrával kezdett, amit 4 TÉM követett, és csak utána születtek meg az első valódi futások: Owentől egy 6–4–4, vagyis komolyan üldözőbe vette a ranglistán Warnert! Amit pedig ezek után produkált, az mindenkit elképesztett: még az erőfölényben, a 16. vele szembeni labdából 50-esig jutott, ami a BBL történetében a harmadik, de csak a döntőket tekintve a valaha volt leggyorsabb 50-es lett! Még az erőfölényben egyébként volt egy olyan dobás, amikor először a Thunder elejtette az elkapást a másik ütős, Caleb Jewell ellen, majd egy kifutást is elszalasztottak még ugyanebből a labdából – így 4 játszma után az állás egy hihetetlen 74/0 volt. Az 5. játszmában Owen leelőzte Warnert a futásranglista élén, majd száguldott tovább a 100-as felé... ekkor már úgy nézett ki: talán a valaha volt leggyorsabb BBL-100-as felé? Előbb persze a csapat 100-asa lett meg, a 7. játszma elején (!), a játszma után pedig 109/0-n állt a csapat: ebből 85 volt Owené, 13 Jewellé... Két labda múlva Jewell éppen a középpályáshoz húzott egy labdát, és kiesett, még három labda múlva pedig az új ember, Nikhil Csaudharí is búcsúzott (mindkét kaput Tanveer Sangha szerezte), de ez a két kapu egyrészt nem volt áttörésnek nevezhető, másrészt amúgy is későn jött: a lilák már így is vagy 95%-os esélyesei voltak a döntőnek. A 10. játszma aztán történelmi pillanatot hozott: Owen 39 labdából érte el a 100-ast, ami valóban a BBL leggyorsabbja lett – igaz, csak
holtversenyben Craig Simmonsszal. Most már akár ki is eshetett: ő megtette a magáét. És a 11. játszmában valóban kiesett: a helyettesítő mezőnyjátékos, Weibgen kapta el. Innentől már csak formalitás volt befejezni a kergetést: 44 futás hiányzott 58 labdából. Ez pedig valóban gyerekjáték volt most már Matthew Wade és Ben McDermott számára: a 15. játszma elején befejezték a 183-as cél kergetését!
Természetesen azonnal nagy ünneplés kezdődött tűzijátékkal: a Hobart Hurricanes története első bajnoki címét szerezte meg – mindezt azok után, hogy idénynyitó meccsükön igen emlékezetes vereséget szenvedtek! Már csak a Starsnak nincs egy trófeája sem – akiknek viszont van, azok közül a Thunder volt legrégebben bajnok...
A mérkőzés legjobbjának ki mást, mint Owent választották meg – és ez az ember még nem fért be az ausztrál válogatottba? Be fog, még idén, úgy sejtjük.
Ami pedig a BBL összesített eredményeit illeti: idén Owen nyerte meg tehát az ütősök versenyét, 452 futással, míg a legeredményesebb dobó Jason Behrendorff lett a Scorchersből: ő 17 ütőst ejtett ki. Ha a torna teljes történetét vizsgáljuk, akkor azt is elmondhatjuk, hogy az idény kezdete előtt 47 mérkőzéssel vagy 501 futással be lehetett kerülni a 100 legjobb ember közé az adott ranglistán, de most már ugyanehhez 50 meccs vagy 563 futás szükséges. Ahhoz, hogy valaki a 100 legjobb dobó egyike legyen, továbbra is elég 21 kapu.
