Elszenvedte a végső csapást a Pretoria Capitals

2025. január 31. – Szerző: Krikettgalaxis

Most már véglegesen kijelenthetjük, hogy a Pretoria Capitals búcsúzhat a rájátszást illető álmaitól, hiszen mai találkozójukon kikaptak a vendég MI Cape Towntól, így maradt 5 pont a hátrányuk a továbbjutó helyeken állókkal szemben, és mivel pontazonosság esetén nem az NFA, hanem a győzelmek száma dönt, így már nem tudnak feljebb ugrani.

Fokváros látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Nagyon kellett volna a 4 (esetleg 5) pont a Pretoriának: ellenkező esetben búcsúzhattak a további küzdelmektől. Valami azonban adhatott nekik egy kis reményt: tegnap egy már továbbjutott csapat, a Paarl és egy, még küzdő együttes, a Joburg találkozott, és bizony az eset utóbbiak sikerével végződött, hiába tűnt korábban kis túlzással verhetetlennek a Paarl. Ma ugyanilyen párosításhoz érkeztünk: a már biztosan az első kettőben végző Fokváros látogatott a Pretoriához, akiknek tehát létfontosságú lett volna a győzelem. Vajon a tegnapi forgatókönyv szerint alakulnak itt is a dolgok? – ez volt a fő kérdés a kezdés előtt.

A hazaiak a legutóbbi találkozójukhoz képest feláldoztak egy dobót, Eathan Boscht egy ütősért, Steve Stolkért, ezen kívül viszont nem változtattak mást – így aztán Eathan Bosch nem játszhatott testvére, az MI-ben szereplő Corbin ellen. A vendégek két cserét eszközöltek: ott George Linde és Kagiso Rabada maradt ki, újként pedig Azmatulláh Omarzí és Matthew Potts került be.

A pénzfeldobást a Capitals nyerte, és ebben a kissé felhős, borultas időben a dobást választották. Az MI-nél a félelmetes Rassie van der Dussen és Ryan Rickelton által alkotott pár nyitott: azok, akik legutóbb kapuvesztés nélkül lekergettek egy (igaz, nem túl nagy, csak 108-as) célt. Az első játszma alapján még nem látszott a félelmetességük: akkor Will Jacks dobásaiból csak egyetlen futást hoztak össze, de például a 2. és a 3. játszmát már 3–3 határeseménnyel teljesítették. De azért mindent nem lehet már nekik sem: ezúttal az 5. játszmában Thomas Rogers betalált Rickelton kapujába, majd pillanatokkal azok után, hogy az erőfölény 54/1-gyel véget ért, Van der Dussen éppen a mélységi középpályáshoz ütött egy labdát, amibe inkább csak magasságot tudott vinni, de elég távolságot nem. Amikor a 9. játszmában a csapat 80 futásánál Senuran Muthusamy elképesztő reflexekről tett tanúbizonyságot, amikor egy kézzel sikerült megragadnia az általa eldobott, majd véletlenül hozzá visszaütött Colin Ingram-labdát, még bőven éltek a Pretoria reményei. De a most kialakult Reeza Hendricks–Dewald Brevis társulás játszmáról játszmára halványította ezeket a reményeket: a pár innentől kezdve megbonthatatlan, ráadásul közben igen eredményes is maradt. A 17. játszmában mindketten megszerezték az 50-esüket, és a félidő végéig mindketten a 70 futást is meghaladták. Közben, 19 óra táján, amikor a távolban már esőzés volt látható, villámlásveszély miatt megszakadt a játék, de valamivel több mint fél óra múlva anélkül tudták folytatni, hogy elvesztett volna akár egy játszma is. A Hendricks–Brevis pár mai 142-es eredményével óriási csapatrekordot állított fel, ami a 4. kapus társulásokat illeti: eddig 67 volt a legjobb eredményük ezen a szinten – de ami ennél is fontosabb, a csapat nekik is köszönhetően 222-ig száguldott el.

A Pretoria egyetlen reménye az lehetett, hogy a pálya amúgy eléggé ütősbarát volt. A Stolk és Jacks által alkotott nyitó pár egyelőre azonban nem tudott akkora sebességre kapcsolni, mint kellett volna, ráadásul Stolk két határ után egy labdát felgyertyázott az égbe, amit nagyon simán el tudott kapni a nyílt közép. Utána Will Smeed viszont 3 labdából 3 négyest ütött, majd például a 6. játszmában Jacksnek is volt egy 6–4–4–4-e, így az erőfölény 67/1-re végződött: nem volt még minden veszve a fővárosiaknak! A két Will lendülete azonban ezek után elfogyott, és bár a 10. játszmáig még együtt voltak bent, de jóval kevesebb pontot szereztek, aztán pedig Jacks 39-cel ki is esett – a félidő felénél így 93/2 volt az állás, a szükséges pontarány pedig pontosan 13. Ez pedig a következő, Rásid Hán által dobott játszma után, amely magába foglalta egyébként Kyle Verreynne kiesését is, pontosan 14-re nőtt, és a folytatásban sem akart már csökkenni... Amikor a 14. játszmában az 50-est is nemrég teljesítő Smeedet is kiejtették (egy gyanús elkapással, mert nem biztos, hogy nem ért le a labda közben a földre), már teljesen elúszni látszottak a PC esélyei. A következő ütősök próbálkoztak, próbálkoztak, egy-két hatos legtöbbjüktől össze is jött, de mindannyian viszonylag gyorsan kiestek most már – még Keagan Lion-Cachet volt az, aki 18 labdából 34-neskiig eljutott a végére, ráadásul Muthusamyval egy csapatrekordot jelentő 28 futásos 8. kapus társulást is alkottak, de már régen látszott, hogy ez is, meg minden más is kevés: a végére a csapat 27 futással kikapott.

Így tehát a Capitals maradt 14 ponttal az 5. helyen, míg a 3. és 4. helyezettnek 19 van. Ezt egy pluszpontos győzelemmel még utol lehetne érni, de mivel akkor is csak 3 győzelem állna a Pretoria neve mellett, a 19 pontosoknak pedig 4 van, ezért nem tudnák őket megelőzni: itt, az SA20-ban ugyanis a győzelmek száma az elsődleges rangsoroló pontegyenlőség esetén, nem az NFA. Vagyis: a Sunrisers és a Johannesburg örülhet, most már továbbjutottak – a Capitals pedig búslakodhat és fogadkozhat, hogy majd jövőre megmutatják!