Újfent bebizonyosodott: India bombaerős, de nem verhetetlen
2025. február 2. – Szerző: Krikettgalaxis
4–1 arányban nyerte meg India a vendég angolok elleni NH20-as sorozatot: ezek között rekorddöntő nagyságú siker is akadt, de az angoloknak is voltak jó időszakaik azon kívül az egy meccsen kívül is, amikor nyertek. Egy biztos: India nagy esélyes lesz majd a következő világbajnokságon is.
India zászlaja (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Két átalakulófélben levő, de így is a világ legerősebbjei közé tartozó válogatott – öt NH20-as meccs: aki már kicsit kezdte unni a januári klubkrikettdömpinget, annak a lehető legszebb ajándék! Anglia látogatott el Indiába, ahol, csak úgy az ENN-ek előtt, bemelegítésként játszották ezt a sorozatot – de persze nem csak szórakozásból, hanem felmérni, miként teljesítenek régi és reményteli új sztárjaik.
Ha már a klubkrikettet említettük: a még véget sem ért BBL-ből, SA20-ból és ILT20-ból csak úgy özönlöttek a játékosok az angol válogatotthoz, kisebb-nagyobb bajban hagyva ott ezáltal klubjaikat – Indiánál persze nem volt ilyesmi, mert ők tiltják a saját játékosaiknak, hogy külföldi bajnokságokban vegyenek részt.
Az első mérkőzést Kalkuttában rendezték: ez volt az új indiai edző, Gautam Gambhír első megmérettetése szeretett városában. A dobást választó India, és azon belül Arsdíp Szinh álomszerűen kezdett: az első játszmában nulla ponttal búcsúztatta a pályát pedig jól ismerő Phil Saltot – följőve ezzel az indiai dobóörökranglista holtversenyben első helyére, 96 kapuval! Sőt, a 3. játszmában egy újabb kiejtés után már egymaga vezette ezt a listát. De szinte bárki is próbálkozott a dobók közül, ma nem ütközött hatalmas ellenállásba: az egy szem Jos Buttleren kívül, aki a 3. rendben érkezett meg igen hamar, és csak a 17. játszmában búcsúzott, 68 megszerzett futással, senki sem ütött jól. Különösen Varun Csakravartí volt elemében, aki 3 kaput is szerzett, ráadásul azok szépek is voltak. Végül Anglia annak is köszönhetően, hogy a félidő középső időszakában (7–16. játszmák) a stadion történetének 3. legalacsonyabb pontszámát hozta össze, csak 132 futást tudott begyűjteni. Ami persze édeskevés volt. A második félidőben már a két nyitó, Szandzsu Szaimszan és Abhisek Sarmá is egy pillanat alatt összehozott 41 futást, és bár utána Szaimszan és az új ember, Szúrjakumár Jádav szinte egyszerre kiesett, de Sarmá megállíthatatlan volt. Bár egyszer, amikor még csak 29-nél tartott, megállíthatták volna, de akkor Adil Rashid elhibázott ellene egy könnyű elkapást... így aztán az ütős 34 dobásból 79 megszerzett ponttal esett ki később, a kergetés pedig a 13. játszmában befejeződött. Az eddigi India–Anglia meccseken, amikor India kergetve nyert, 13 volt a legtöbb megmaradó labda. Ma 43 maradt meg.
A második találkozó Csennaiban volt, és sokkal több izgalmat hozott, de most is India jött ki belőle jobban. Az angoloknál egyébként ma mutatkozott be NH20-ban Jamie Smith, a kapus–ütős, akit hosszabb formátumokban és a Hundredban már láttunk, és igen tehetséges fiatalnak bizonyult. India a dobást választotta, és azzal az Arsdíp Szinhhel kezdtek, akit ma korábban a Nemzetközi Krikett-tanács éppen a 2024-es év legjobb Húsz20-as krikettezőjének választott. És ma is olyat mutatott, ami ezt alátámasztotta: megint az első játszmában kiejtette Saltot! De nem csak ebben hasonlított ez a meccs az előzőre, hanem abban is, hogy megint Buttler volt a nagy túlélő: 3. rendűként a 10. játszmáig bírta, miközben 45-ig eljutott, a többiek pedig előtte is, utána is kevesebbre voltak csak képesek. Érdekesség, hogy India rengeteg, összesen 7 dobóval is próbálkozott, aminek többek között az is lett az eredménye, hogy mindössze a 4. alkalommal történt meg, hogy legalább 4 különböző indiai pörgető kaput szerzett egy NH20-on. Anglia viszont összesítésben jobban játszott, mint múltkor, és most 165-ig eljutott. India kergetése azonban elég jól indult: igaz, hogy több ütősük is kiesett már az erőfölényben, de ebben az időszakban például csak Jofra Archer ellen 41 futást gyűjtöttek (amivel a dobó a valaha volt 2. legpazarlóbb angliai dobóvá vált az erőfölényeket tekintve). Az angol dobójáték azonban ma egészen jó volt, Brydon Carse 3 kaput is szerzett, de mindenki más is eredményes volt, aki próbálkozott, így India eléggé megingott: csak egy bökkenő volt angol szempontból, hogy a 3. rendű Tilak Varmával nem bírtak. Ő pedig 72-neskiig eljutva az utolsó játszmában levadászta a célt, így ha szorosabban is, de ismét a hazaiak nyertek.
A harmadik, rádzskoti meccsen India részéről fontos hír volt, hogy 2023 óta most játszott először a válogatottban a bokaműtéten és térdsérülésen is átesett Mohammad Samí. Bár ő kezdte ma a dobást, és végig viszonylag takarékos volt, de a játék a legkevésbé sem róla szólt. Először is szólt Ben Duckettről és Jos Buttleről, akik második kapus társulásként a 9. játszma végére 83/1-ig jutottak, aztán pedig szólt Varun Csakravartíról, aki előbb Buttlert ejtette ki, később pedig két olyan játszmája is volt, amikor két újabb embert, vagyis 5-ös zsákmánnyal végzett. Amikor az angolok 127/8-ra álltak, nagy bajban érezhették magukat, de utána Liam Livingstone 4 dobásból 3 hatost ütött, és később az ütősrend legvége is hozzátett még 20 újabb futást, így azért egy védhetőnek tűnő 171-et sikerült kialakítaniuk a végére. A kergetés pedig nem úgy alakult, ahogy azt India tervezte. Bár több magas rendű ütősük is nagy aránnyal indult be, de mindenki viszonylag hamar kiesett: csak az 5. rendű Hárdik Pándjá tudott bent maradni 35 labdán keresztül – de ő meg csak 40 pontot gyűjtött be ezalatt. Az angol dobók mind jól teljesítettek, szépen megosztoztak a kapukon, Adil Rashid pedig, aki csak egyet szerzett, igen szép takarékos, 3,75-ös gazdálkodással zárta a maga 4 játszmáját. Így aztán Anglia bőven meg tudta védeni az eredményét, 26 futással nyertek, és életben tartották a sorozatot! Indiának csak annyi öröme lehetett, hogy a vereségük ellenére a meccs emberének Csakravartít választották meg.
A negyedik mérkőzés Púnában volt. Ez a találkozó elképesztő izgalmakat hozott, de egy vitatott esetet is – végül pedig indiai sikert. De nem mindennapi teljesítmény is akadt, mindjárt az elején: az angoloknál játszó dobó, Saqib Mahmood ugyanis a 2. játszmát szűzre dobta 3 (!) kapuval! Külön bosszanthatta Indiát, amellett, hogy így 12/3 lett az állás, hogy Mahmood ráadásul pakisztáni származású... De a csapat még innen feltámadt, elsősorban a 6. rendű Sivam Dube és a 7. rendű Hárdik Pándjá révén, akik mindketten 53 futást teljesítettek, ráadásul nem is túl lassan, így hiába az utolsó játszma, amit Jamie Overton kiválóan hozott le (3 futás és 3 kapu, amiből az egyik kifutás), a hazaiak így is egy jól védhető 181-et alakítottak ki. Csakhogy közben Dubét itt a legvégén sisakon találta egy labda, ami miatt később le kellett cserélni: ilyenkor viszont nem az van, hogy bárki behozható helyette, mint amilyen a csere mondjuk az ILT20-ban, hanem csak azonos feladatkörben játszó játékos jöhet be. India az NH20-ban így most debütáló Harsit Ránát választotta – aki azért valljuk be, nem éppen azonos szerepű, hiszen ő kifejezetten dobó, míg Dube mindenes, és Ráná dobósebessége is jóval nagyobb, mint Dubéé... Buttler, az angol kapitány utólag szóvá is tette, hogy szerinte jogtalan volt ez a csere, de már nem volt mit tenni... A sors fintora ráadásul, hogy Ráná három ütőst is kiejtett a második játékrészben, nagyban hozzájárulva ezzel, hogy végül sikertelen legyen a kergetés – pedig az nagyon jól indult, az erőfölény végére elsősorban Duckettnek köszönetően már 62/1-ig jutottak el, és később Harry Brooknak is volt egy igen gyors 50-ese. De a végére elfogytak az angol ütősök, és csapatuk 15 futással alulmaradt.
A bevezetőben említett rekordgyőzelem az ötödik, mumbai meccsen történt. Az eset főszereplője az ütésre kényszerülő India egyik nyitó ütőse, Abhisek Sarmá volt, aki csak a 18. játszmában esett ki, de addig 135 futást teljesített: ezzel 9-cel megdöntötte az eddigi indiai egyéni csúcsot (Subman Gil, 2023), és csak úgy mellesleg közben a 100-ast is a valaha volt második leggyorsabbként teljesítette indiai részről: csupán 37 labdából. És mindeközben 13 hatost is ütött, ami pedig 3-mal jobb, mint az eddigi indiai rekord. A többi ütős teljesítménye messze elmaradt ettől, de azért köztük is voltak hasznosak, így a csapat félelmetes, 247-es eredménnyel végzett. Angliánál is volt egy jó nyitó ütős, Phil Salt, aki egy gyors 50-esig jutott, csakhogy mindenki más szinte már ment is le a pályáról, amint bejött: a második legmagasabb pontszám 10 volt, miközben az 5. játszmától kezdve minden játszmában legalább egy, de több alkalommal két ütős is kiesett, így Anglia 97 ponttal elfogyott a 11. játszmában! Ez messze a leggyorsabb a történetük során – és a különbség, amivel kikaptak (150 futás) is jócskán megdöntötte az eddigi csúcsukat: az 90 futás volt, szintén India ellen, még 2012-ben... Sőt, olyan sem történt velük még soha, mint most, hogy 8 ütősük is 1 számjegyű eredménnyel búcsúzzon...
Egyszóval: hiába az az egy győzelem, hiába néhány jó időszak, Angliának lesz min eltöprengenie. Indiának is: azon, hogy a legfontosabb meccseiken melyik kiváló játékosukat hagyják ki a csapatból, hiszen jóval több van belőlük, mint 11... A két válogatott egymás elleni örökmérlege egyébként ez után a sorozat után férfi NH20-ban úgy néz ki, hogy 29 alkalomból 17-et nyert India és 12-t Anglia.
