SA20: a tavalyi utolsó idén döntős lesz

2025. február 4. – Szerző: Krikettgalaxis

Az előző (és az azelőtti) szezon 6. helyezettje, az MI Cape Town jutott be elsőként a 2025-ös SA20-döntőbe, miután nagyobb megerőltetés nélkül le tudták győzni a Paarl Royalst. De utóbbiak sem búcsúztak még el: a második elődöntőben újra próbálkozhatnak majd.

Fokváros látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

A fokvárosiak szereplése az előző idények után 2025-ben meglepetésnek volt mondható – eleinte. De aztán ahogy megmutatkozott az erejük, már egyáltalán nem csodálkozott senki az újabb és újabb győzelmeiken, és végül azon sem, hogy toronymagasan, 7 ponttal megnyerték a csoportkört a Paarl előtt. Utóbbiak ugyanis a még az MI-énél is jobb kezdés után az utolsó két meccsükre kicsit szétestek – de szurkolóik reménykedhettek abban, hogy ez csak azért történt, mert már biztos volt a továbbjutás, és nem akarták magukat annyira megerőltetni.

Mostanra mindkét együttes visszaállt a legerősebb összeállítására: az MI például múltkor igencsak tartalékosan állt fel (igaz, úgy is elsöprő sikert arattak), és a Royalshoz is visszatért kapitányuk, David Miller, aki egy apróbb sérülés mellett kisfia születése miatt hiányzott legutóbb. De talán a gondolatai még most is valahol a baba körül kalandozhattak: a pénzfeldobáskor ugyanis, amikor a másik kapitány, Rásid Hán feldobta az érmét, Miller elfelejtett tippelni, hogy fej vagy írás, ezért meg kellett ismételni az eljárást. Másodjára aztán tippelt, méghozzá jól, így dönthetett: és a dobás mellett döntött, mert úgy vélte, ezen a gqeberhai pályán, ahol voltak, később, villanyfényben majd jobban jönnek a labdák az ütőre.

Miller visszatérésén kívül még hárman kerültek vissza a rózsaszínekhez: Dayyaan Galiem, Dines Kártik és Kwena Maphaka, míg a négy kimaradó Mitchell van Buuren, Dewan Marais, Lungi Ngidi és a 24. születésnapját ma ünneplő Ésán Málinga volt. Az pedig, hogy a Fokváros visszaállt a múltkori felforgatott csapatáról a rendesre, hét változtatást jelentett: Connor Esterhuizen, Colin Ingram, Chris Benjamin, Thomas Kaber, Tristan Luus, Matthew Potts és Dane Piedt helyére tért vissza Ryan Rickelton, Rassie van der Dussen, Reeza Hendricks, Corbin Bosch, Rásid Hán, Kagiso Rabada és Trent Boult.

Ütni máris két új ember, Rickelton és Van der Dussen érkezett be, de Bjorn Fortuin az első játszmában még eléggé megnehezítette a dolgukat: csak 1 futást sikerült összehozniuk. A még szót viszont azért használtuk, mert ezek után változott a helyzet: a második Fortuin-játszma már egyetlen nullást sem hozott, a harmadik pedig már 20 futást – de ne csak Fortuinra hegyezzük ki, hiszen a többi dobó is elég pazarló lett, így az erőfölény 66/0-val zárult. (Közben egyébként volt egy labdacsere is, mert Van der Dussen egyszer egy akkora hatost ütött, hogy elveszett a labda.) A 7. játszma utolsó dobása jó esély hozott volna Rickelton kiejtésére, de Mudzsíb ur-Rahmán a rövid hármason elejtett egy elkapást, sőt, aztán amikor visszahajította a kapushoz a labdát, abból még túldobás is lett. A félidő közepén azonban már megingott a Fokváros is: a 10. és 11. játszmában három kaput is elvesztettek, köztük mindkét nyitójukat, akiknek így nem lett meg az 50-es, hiába jártak hozzá közel – illetve 0 ponttal Szedikulláh Atalt, aki bentragadt a múltkori tartalékos csapatból: kérdés lesz, vajon a következő meccsen is számítanak-e rá. A 12. játszmát Ur-Rahmán dobóként igen takarékosra hozta le, így az állás utána 97/3 volt – de innen megint feléledtek a kékek: előbb Dewald Brevis és George Linde, majd utóbbi kiesése után Brevis és Delano Potgieter kezdte el ontani a határokat. Igaz, a 16. játszmában Brevist egyszer elkapták, de a bíró úgy ítélte meg, hogy a dobás derékmagasság fölötti röpte volt, ezért rossznak nyilvánította – bár megoszlottak a vélemények, hogy valóban túl magas volt-e a labda: de a lényeg, hogy így nem kapu lett belőle, hanem még egy szabadütés is, amiből pedig hatos született... Aztán a dobó, Galiem később is megeresztett egy ennél egyértelműbb magas röptét is, amiért, mivel ez már a második volt tőle, el is tiltották, a helyére beugró Mitchell Owen ellen pedig hirtelen 21 futást ütött be az MI – most már az első vitatott ítélet nagyon sokat kezdett számítani... De fölösleges ezen gondolkodni, a lényeg, hogy a Fokváros végül 199 futással tudta befejezni a félidőt. Az utolsó társulás pedig, azzal, hogy 74-et teljesített, a csapat történetének legeredményesebb 5. kapus párja lett, felülmúlva az eddigi 60-as csúcsot.

A második játékrész első játszmája egész ellentétesen alakult, mint az elsőé: Lhuan-dre Pretorius részéről egy 4–4–6-tal kezdődött, majd hamarosan Owen is hatosra zúdította az első labdát, amivel ma szembenézett – ez a játszma lett Trent Boult Húsz20-as pályafutásának eddigi legpazarlóbb 1. játszmája (pedig abból volt bőven, 160 alkalom). Csakhogy a 2. játszmában Pretorius már maga mögé élezett egy labdát, amit a kapus keresztbe vetődve begyűjtött, hamarosan pedig Boult is visszavágott az első játszmáért, és egy megtévesztően lassabb labdával kiejtette Owent. Sőt, még az erőfölényben Rubin Hermann is (Owenhez hasonlóan) elhibázott egy húzást, így őt is elkapták: az első 6 játszma így 45/3-ra végződött, és máris elég gyanússá vált, hogy a Fokváros lesz az első döntős idén... Sőt, a 7. játszmában saját hibájukból újabb embert vesztettek a paarliak: Galiem nem volt elég gyors egy második futásnál, így kifutották. Most jöhetett be David Miller – akinek mostanra viszont sikerült az összpontosítás, és igen jól kezdett el ütni. De aztán a 10. játszma legvégén elvesztette maga mellől Dunit Vellálagét, így a félidő fele 81/5-tel érkezett el – és elérkezett egy világrekord is: a dobónak, Rásid Hánnak ez volt a 632. Húsz20-as kapuja, amivel leelőzte az eddig vele holtversenyben a csúcsot tartó Dwayne Bravót! A következő játszmák kapuvesztés nélkül teltek, de a Royals pontszerzése nem volt elég gyors ahhoz, hogy valódi esélyt teremtsenek maguknak: az utolsó 7 játszmában még 98 futás hiányzott volna nekik. Aztán viszont elvesztették a már 45-nél járó Millert is, amivel a sorsuk végleg megpecsételődött: Kártik ugyan összehozott 31 futást, de lassan, a sorvég pedig már keveset tudott hozzátenni, így a vége sima, 39 futásos MI-győzelem lett.

A Fokváros tehát készülhet a szombati döntőre, míg a Paarl csütörtökön újra megpróbálkozhat, méghozzá a holnapi Sunrisers–Super Kings találkozó győztese ellen.