Idén is biztosan érmet szerez a Sunrisers Dél-Afrikában

2025. február 5. – Szerző: Krikettgalaxis

Megnyerte a végselejtezőt, ezzel pedig bebiztosította, hogy legrosszabb esetben is a 3. helyen végez majd a kétszeres bajnok Sunrisers Eastern Cape az SA20-ban. Áldozatuk, a Joburg Super Kings elbúcsúzhat a 2025-ös szezontól.

Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)

A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Most érkezett el az a pillanat az SA20-ban, amikortól kezdve az élet nem csak játék és mese. Ez itt ugyanis a félelmetes végselejtező, ahol a vesztesből törppörkölt lesz – lefordítva: a 4. helyen végleg befejezi az idei küzdelmeket, érem nélkül. Eddig mind a Sunrisers, mind a Joburg mind a két korábbi szezonban érmes (vagy amikor még két egyenrangú elődöntő volt bronzmeccs nélkül, akkor elődöntős) volt, így egyértelmű kudarc lett volna számukra most kiesni.

A meccset semleges pályán, Centurionban rendezték (bár ez közel van Johannesburghoz), borult, szürke, de száraz időben. A pénzfeldobást megnyerő JSK a dobást választotta, míg a narancsok kapitánya, Aiden Markram azt mondta el, ő nem lett volna biztos benne, hogy mit választott volna. A sárgák négy helyen is változtattak az utolsó mérkőzésüket megvívó csapatukon: kimaradt például Du Plooy Leus is (akinek öccse, Ximus egyébként a magyar válogatott tagjaként a mai napon sokat tett azért, hogy a magyar csapat megnyerjen egy háromcsapatos máltai NH20-as tornát!), valamint Sibonelo Makhanya, Tabraiz Shamsi és az oldalában húzódást szenvedett Donovan Ferreira, helyükre pedig Jonny Bairstow, Evan Jones, Imran Tahir és J. P. King, egy abszolút újonc került be. De mi az, hogy J. P.? Sosem szoktunk rövidíteni, akkor itt miért? Azért, mert egyelőre egész egyszerűen nem találtuk meg a teljes nevét – jelenleg a világ összes jelentős krikettadatbázisában így, rövidítve szerepel... A Sunrisers mindeközben változatlan 11-et küldött pályára legutóbbhoz képest.

Az ütést David Bedingham és Tony de Zorzi kezdte, akiktől tesztben már láttunk kiváló eredményeket a közelmúltban, de Húsz20-ban még mind a mai napig nem robbantak be igazán. Most viszont, elsősorban Lutho Sipamla dobásaiból egész gyorsan egész sok pontra tettek szert, és 3 játszma után már 42/0-n álltak – de aztán Mahís Tíksana előbb kidobta De Zorzit, majd miután majdnem egy LKE-t is összehozott, a következő játszmában Imran Tahir is lecsapott mindjárt az első mai labdájából – bár itt inkább Faf du Plessis dicsérhető, aki futott, majd hátrafelé vetődött a labdáért, hogy végül sikeresen elkapja. Sőt, pár dobás után a 3. rendű Jordan Hermann ellen is LKE-t ítélt a bíró, így a Sunrisers hamar nagy bajba került – ám itt a videózás kiderítette, hogy ez a csalóka labda túl csalóka volt, és mellément volna. Az erőfölény összességében 55/2-re végződött, ami olyan átlagosnak érződött annak ellenére, hogy idén ez volt a SEC legjobb erőfölénye... A 8. játszma táján már elmúlt a szürkeség, sütött a Nap, de a napkeletiek napja inkább lejjebb áldozott: kiesett ugyanis Tom Abell, majd rövid időn belül Hermann is, így a félidő felénél 79/4-nél tartottak, ami már korántsem volt olyan jó nekik. De ahogy sokszor volt rá példa, a most jövő Aiden Markram–Tristan Stubbs társulás meg tudta változtatni a dolgokat: a 16. játszma végére már 131/4-re javítottak, és bár Stubbs ekkor Tahir dobásából kiesett, de a javítást Markram és Marco Jansen tovább folytatta. Elsősorban a 19. játszma hozott nekik sokat a konyhára: ezt is szegény Sipamla dobta, aki már az elején is nagyon pazarló volt, most pedig 29 futás született ellene ebben az egy játszmában! Ezzel a dobó 72 hagyott futással fejezte be a játékrészt, ami a valaha volt 2. legrosszabb mutató az SA20 történetében! A Sunrisers pedig ennek is köszönhetően 184-ig jött föl, ami ilyen dobókkal, amilyenekkel ők rendelkeznek, már egész védhetőnek érződött.

Egyelőre azonban ezek a dobók még nem annyira villogtak, Jansen például négy darab széleset is megeresztett a 2. játszmában – igaz, akkor például határt nem ütöttek ellene a nyitók, Faf du Plessis és Devon Conway. Ütöttek viszont négyeseket Craig Overton és Richard Gleeson ellen – aztán viszont Jansen végre kiejtette Conwayt: ez a végre pedig annak is szólt, hogy Húsz20-ban ez a két játékos már olyan sokszor szembekerült egymással, hogy Conway 88 futást szerzett összesen Jansen ellen anélkül, hogy egyszer is kiesett volna – de ennek vége szakadt, miután az ütős az elmaradt lábmunka következtében a kapushoz élezett egy Jansen-labdát. A folytatásban olyan közepes sebességgel haladt a JSK (Du Plessis és King), így az erőfölény 49/1-gyel zárult, a 8. és 9. játszma fordulóján viszont 3 dobáson belül mindketten kiestek, és mivel a pontszerzés továbbra sem gyorsult be, így a félidő felénél 71/3 volt az állás, ami már bőven 11 fölötti SZPA-t jelentett a Super Kingsnek. A mostani pár, Bairstow és Wihan Lubbe elég ellentétesen játszott: Lubbe szenvedett, és végül 70 körüli aránnyal esett ki egy olyan Overton-játszmában, ami szűz is lett és még Moeen Ali kapuját is elhozta (!), de Bairstow, szinte egyetlenként a csapatából, képes volt a gyors haladásra: a 15. játszmában, 16 dobásból összegyűjtött 37 futás után dobta ki Liam Dawson egy jorkival. Ekkor már csaknem 14 volt a szükséges pontarány, viszont a hátralevő ütősök ennek a nyomában sem jártak: hiába kedvezett nekik a sors, amikor egy megadott elkapást visszavontak a videóbíró segítségével, a cél csak távolodott, és végül a Sunrisers nyert 32 futással.

Ezzel akkor a Joburg idei hadjárata véget ért, míg a gqeberhaiak holnap játszanak ugyanitt a Paarl ellen a döntőbe jutásért.