Muzarabani hetes zsákmánya körül forgott a zimbabwei teszt első napja
2025. február 6. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár két írországi ütős is szépen harcolt az első játékrészben, de a zimbabwei dobó, Blessing Muzarabani hét kapujának köszönhetően inkább a hazaiak várják kedvezőbb helyzetből a folytatást: hátrányuk a teszt 2. játékrészében 188 futás, egy vesztett kapuval.
Piros krikettlabda (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Régóta téma a tesztrajongók berkeiben, hogy kicsit igazságtalan a rendszer: a 12 tesztre jogosult válogatott közül csak 9 szerepel a világbajnokságon, és nincsenek világos kritériumok azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne közéjük bekerülni. Így aztán Afganisztán, Írország és Zimbabwe sokkal kevesebb tesztet játszik, mint mások, és ezek is tét nélküliek. Most annyival vigasztalódhattak azok, akik több tesztlehetőséget szerettek volna látni ezeknek a csapatoknak, hogy legalább egy tesztet beiktattak a naptárba Zimbabwe és a vendég Írország között.
Írország éppen Zimbabwe ellen játszotta utolsó tesztjét, de annak már több mint fél éve – ráadásul az hazai pályán volt, most viszont Bulawayóban csaptak össze a felek.
A hazaiak összeállításával kapcsolatban fontos hír volt, hogy nincs a csapatban sem Sean Williams, sem Craig Ervine: utóbbi valamilyen családi vészhelyzet miatt nem tudott itt lenni. Illetve azt már korábban tudni lehetett, hogy Sikandar Raza sem lesz elérhető, hiszen ő az ILT20-ban játszik – sőt, csapata, a Dubai Capitals tegnap be is biztosította helyét a torna döntőjében. Visszatérve erre a tesztre: a zimbabweiek érdekes módon kapitánynak egy újoncot választottak: Jonathan Campbellt – ilyen, hogy egy tesztválogatottban újonc legyen a kapitány, leszámítva egy-egy csapat történetének első meccsét, még csak 3-szor fordult elő a világon korábban! De rajta kívül is volt még két debütáns a csapatban: Nyasha Mayavo, a kapus és Nick Welch, egy ütős.
Írország a ragyogó kék ég alatt az ütéssel való kezdést választotta, nyitóik Andy Balbirnie és az éppen Zimbabwében született Peter Moor voltak. Az első játszmában csak Moor nézett szembe labdákkal: nullások mellett egy négyese volt, de több labda nem jutott neki, ugyanis a hatodikból elkapták – Blessing Muzarabani négy rövid és egy hosszú labda után újra egy rövidet eresztett meg, amibe az ütős rosszul ért bele. De nem sikerült jól az új embernek, Curtis Camphernek sem, aki egy nem túl rövid labdába próbált belehúzni, de csak a saját kapujára sikerült... És még az első fél órában az írek elvesztették Balbirnie-t is, aki túl korán mozdult rá egy labdára, ami azonban egy pillanatra megragadt a talajon, így rossz beleérés és elkapás lett a vége. Írország már most gödörbe került, az pedig csak tovább mélyült: a 7. játszmában Muzarabani a mai harmadik kapuját is megszerezte, ezúttal a 0 pontos Harry Tector ellen, aki a kifelé varratozódó labdát rosszul találta el, így a katona eldőlve el tudta kapni. Ki más menthette volna meg a vendégeket, mint Paul Stirling – de hoppá, a megmentés neki sem sikerült! Hiába szedett össze 10 futást, utána egy gyors, pattanós labdával ő sem tudott mit kezdeni, ebből is elkapás lett, és Muzarabani máris négyes zsákmánynál tartott. Erről a katasztrofális 31/5-ről Lorcan Tucker és Andy McBrine tudott javítani, méghozzá nem is kicsit: 82-ig, vagyis egy 50-es társulást is összehoztak, közben Tucker az ír válogatott történetében elsőként elérte az összesített 500 futást is – de ekkor, a 16. játszmában Trevor Gwandu is feliratkozott a kapuszerzők listájára, miután Tucker ráütötte a labdát saját kapujára egy ferde hajtási kísérlet során. De Gwandunak azért csak belerondítottak a napjába a 20. játszma során: akkor amellett, hogy két rosszat is dobott, az ILT20-ból már (csapata kiesése után) visszatért Mark Adair (aki egyébként az ILT20-ban Muzarabani csapattársa volt) három négyest is beütött ellene, így ebből a játszmából 15 futás született – Írország pedig 110-re jött föl. Aztán 22 játszma elteltével máris megtartották az ebédet: ekkor 111/6 volt az állás.
Szünet után, legalábbis az eddigi eseménydús játékhoz képest, szinte már unalmas időszak következett. Adair és McBrine szépen állta a sarat, gyűjtögette a pontokat, amikor pedig a 29. játszmában az első veszély teremtődött azáltal, hogy Adair beleélezett a labdába, akkor meg a kapus ejtette el (igaz, nem volt könnyű eset). Írországnak persze kedvezett ez a típusú játék, hiszen lassacskán (sőt, néha egyáltalán nem is lassacskán) egész sok pontot begyűjtöttek: a 33. játszmában Adair elérte az 50-est is – majd a következő két labdából is történtek említésre méltó dolgok: előbb a mezőnyben egy labda fejbe találta Welsht (szerencsére nem esett baja), aztán pedig Muzarabani zsonglőrködött
egy kicsit az Adair által elütött labdával, de végül nem sikerült megfognia, és a labda a földre esett. McBrine egyébként a fejbetalálós labdakor jött föl 47 pontra, azaz a 34. játszma elején, de az 50-est csak a 41-edikben érte el – végülis a lényeg, hogy elérte. Pillanatok múlva pedig Írország is a 200-at: pedig ez az elején még távoli álomnak tűnt! Örömüket aztán a 45. játszma végén Muzarabani rontotta el – pontosabban lopta el, hiszen az öröm átszállt őrá: megszerezte ugyanis tesztpályafutása második ötös zsákmányát, amikor kiejtette a 78-nál tartó Adairt. És még mielőtt elérkezett volna a tea, a 6-os is meglett neki, méghozzá a 0 pontos Barry McCarthy ellen. Így aztán a szünet 211/8-nál érkezett el: sokkal jobb, mint amire Írország az ebédkor számíthatott, de rosszabb, mint amit pár játszmával ezelőtt reméltek.
Amellett, hogy vajon mennyit tud még hozzátenni az ír sorvég a 211-hez, az is érdekes kérdés volt, hogy Muzarabani jut-e még tovább a hatos zsákmánynál. Erre a második kérdésre szünet után hamar megkaptuk a választ: jutott – ugyanis az 51. játszmában Craig Young kiejtésével ő lett a harmadik zimbabwei a történelem során, akinek a 7 is meglett! Közben viszont McBrine is egyre közelebb zárkózott a 100-ashoz, csak kérdés volt, nem veszik-e el előbb a 10. kapu, mint hogy sikerülne elérnie azt. Az 55. játszmában egyszer már úgy tűnt, hogy elveszett, ugyanis Matthew Humphreyst elkapta a katona – csakhogy Richard Ngarava jócskán túllépett a vonalon... De az 57-edikben már mégis összejött a Ngarava–Humphreys kapu: McBrine bentragadt 90-nel, Írország pedig 260-nal elfogyott. De ez már egyáltalán nem volt olyan rossz eredmény.
Bár a második játékrészre visszatért a nemrég egy időre megszűnt napsütés, de az árnyékok már a fél pályát beborították: nem biztos, hogy ez rosszul jött a dobóknak. A zimbabwei nyitók Takudzwanashe Kaitano és Ben Curran voltak, akik úgy tűnt, különösebb gond nélkül indulnak: 5 játszma után is még 4-es összesített pontaránynál tartottak, majd még 6 újabb futást begyűjtöttek pár labdából, de akkor Írország megszerezte az első kaput: Curran rosszul mérte fel McCarthy labdájának hosszát, beleélezett, a kapus pedig begyűjtötte az amúgy nem túl könnyű esélyt. Kaitano mellé Welch jött be a harmadik rendben (neki az édesapja is ott volt a lelátón), a két ütős pedig ugyanúgy folytatta, ahogy a nyitó pár kezdte: vagyis elég jól. Eleinte több triplájuk is volt, majd a 12. játszmától megérkeztek az első négyesek, az ír dobóknak pedig nem lehetett más öröme, mint egy-egy olyan játszma, ami mondjuk közel volt a szűzhöz... A 21. játszma végén ért véget a nap: ebben a záró időszakban semmi különösebb kiesési veszély nem alakult ki. Zimbabwe 72/1-gyel fejezte be, és jó esély kínálkozott rá, hogy holnap ledolgozzák a hátrányukat.
