Visszatalált az útra és döntőbe jutott a Vipers
2025. február 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Két vesztes meccs után ma ugyanazt az eredményes játékot láthattuk a Desert Viperstől az ILT20-ban, mint a szezon elején: a második elődöntőben igen könnyedén verték ugyanis a sorozatban 4 győzelem után levő Sharjah Warriorzt. A DV ezzel bejutott a döntőbe, az SW pedig eddigi legjobb eredményét elérve bronzérmes.
Egy sivatagi vipera (egészen pontosan: szarvasvipera) (illusztráció)A kép szerzője: Holger Krisp (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
Felgyorsultak az események az ILT20-ban: tegnap este játszott a Warriorz a végselejtezőben, most pedig, kevesebb mint 24 óra elteltével máris itt volt a következő meccsük, ahol ráadásul még nagyobb volt a tét: a döntőbe jutás. Ellenfelük az a Desert Vipers volt, akik úgy kezdték a szezont, hogy hamarosan mindenki fő bajnokesélyesnek kiáltotta ki őket – most azonban ott tartottak, hogy még a döntőbe jutástól is elválasztotta őket ez a meccs, miután kikaptak az első elődöntőben.
És hogy nem csak az ILT20-ban, de a világban is mennyire zajlanak az események, azt az is jelzi, hogy például megjelent a Sardzsa csapatában Moeen Ali is, aki tegnapelőtt még az SA20-ban játszott – csak csapata onnan kiesett, így Ali gyorsan átrepült ide. Rajta kívül még Karím Dzsanat is új ember volt ma az előző meccset befejező 11-hez képest, miközben Harmeet Singh elutazott az amerikai válogatotthoz, Ashton Agarnak pedig meghúzódott a lábikrája, ezért kimaradt. De a viperák is elszenvedtek néhány veszteséget: Lockie Ferguson szintén sérülés, Vanindu Haszaranga pedig nemzetközi kötelezettség miatt nem volt elérhető, valamint nem játszott Dhruv Parásar sem, így a múltkori befejező összeállításhoz képest három új ember jött be: Ázam Hán, Nathan Sowter és Alí Naszír. Kapitányuk Ferguson helyett Sam Curran volt.
A DV a dobást választotta, így nyitó ütősnek Tom Kohler-Cadmore és Johnson Charles érkezett. Kohler-Cadmore Mohammad Ámir első labdáját rögtön az első katonához, Max Holdenhez élezte, ám a mezőnyjátékos elejtette az elkapást: odalett az álomkezdés a viperáknak! Ám Kohler-Cadmore a következő két vele szembeni labdát sem találta el jól, sőt, az utolsót (1.1) olyannyira nem, hogy elülső éléről a dobóhoz, David Payne-hez pattant vissza a labda, ő pedig nem hibázott az elkapásban: mégiscsak meglett az a korai kapu. És hogy tovább súlyosbodjon az SW helyzete: ez a játszma aztán szűz is lett. Charles ezek után belekezdett a szépítésbe két határral, de a 3. játszma végén ő is kiesett Ámir dobásából (akinek a kezét aztán még ápolni is kellett) és Ázam Hán elkapásából. A következő társulás, Jason Roy és Tim Seifert tiszta lappal indult, de aztán elég sok dolgot felírtak erre a lapra: kezdésként Roy 4 darab 4-est, aztán Seifert is egyet, így az erőfölény végére már 45/2-re szépítettek, és már-már a Warriorz felé kezdett billenni az esélyességi mutató, de akkor Seifert elhibázott egy fejszés söprést, és a zárt hosszún el tudták kapni. A félidő fele 71/3-mal érkezett el, a folytatás pedig arról szólt, hogy Roy jól haladt előre, de bárki, aki bejött mellé – hát ő nem. Matthew Wade 5 futás után búcsúzott, Moeen Ali elég lassan gyűjtött be 17-et – miközben Roy a 14. játszmában már az 50-eséig is eljutott. Még a 7. rendű Karím Dzsanat volt az, aki valami érdemlegeset mutatott fel három hatossal, de egyértelműen a 73-ig jutó Roy vitte a hátán a csapatot. Ő csak a 20. játszmában esett ki (egy szép jorki kidobásból), amikor egyébként Huzaima Tanvír ezen kívül egy másik kaput is szerzett. Figyelemre méltó volt azonban, hogy hiába nem ütöttek sok határt a Warriorznál, viszont a nullás is elég kevés volt, és sok szimpla azért, mint tudjuk, sokra megy, így egy akár védhetőnek is tűnő 162-t tudtak összehozni összesítésben.
A második félidőre Rahmánulláh Gurbáz és Alex Hales jött ki nyitni, az első játszmát pedig Adam Milne dobta. Egyelőre ez a játszma neki sikerült jól: 3 futás (ebből 2 extra) után egy, a pattanáskor a varrat miatt élesen befelé térülő bombája eltalálta Gurbáz kapuját. De körülbelül eddig tartott a Sardzsa öröme: Hales és Holden az erőfölény végére már 9 négyesnél járt (ebből négyet Hales egy játszmán belül ütött), és lényegében csak egy elszalasztott kifutás volt az egyetlen esély, amiből kieshetett volna valamelyikük. És nem elég, hogy az erőfölény 54/1-re végződött, utána az első három dobás megint 4-esre ment (ismét Hales), és amikor a 9. játszmában a csereként beállt Dilsán Madusanka végre kiejtette (megakadályozva ezzel az 50-esét), már kicsit későnek érződött a Warriorz számára – a félidő felénél látott 92/2 már nagyon erősen jósolta a DV sikerét. Igaz, hogy ahogy Halesnek, úgy Holdennek sem lett meg az 50-es, mert 48-nál Milne egyik dobása kidöntötte a láb-karóját, de Dan Lawrence és Sam Curran is jól folytatta az ütést. Mindketten két hatost is bemutattak, valamit Lawrence egy, Curran pedig 3 négyest, így igen hamar, azt is mondhatnánk, meglepően hamar, a 17. játszmában befejeződött a kergetés. Közben Curran egyébként megszerezte összesítésben a 4000. Húsz20-as futását is – de ennél sokkal lényegesebb volt a csapat eredménye: hiszen 2023-hoz hasonlóan a Vipers így ismét bejutott a döntőbe! A végső meccs vasárnap lesz Dubajban, ahol a házigazda Capitals lesz az ellenfelük.
