Duckett tornatörténeti rekordjára rekordkergetés volt a válasz
2025. február 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Ausztrália a Bajnokok Trófeája történetének legmagasabb célját érte el, miután az angolok Ben Duckett 165-ös eredményének is köszönhetően 351-et teljesítettek a mai mérkőzés első félidejében.
Az Uluru (vagy Ayers-szikla), Ausztrália egyik jelképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Szuperhétvége a Bajnokok Trófeáján! El lehet képzelni nagyobb rangadót, mint egy Anglia–Ausztrália? Igen, esetleg a Pakisztán–India lehet, ami nagyobb, de van, aki fordítva gondolja. Akárhogy is: ezen a hétvégén mindkettő párosítást megkapjuk, megkaptuk! Elsőként itt volt tehát a nagyobb múlttal rendelkező csata, az angolok és az ausztrálok viadala.
Nehéz elhinni, de mindkét válogatott egy elvesztett felkészülési sorozat után érkezett meg ide – és bizony nem könnyű eldönteni, melyik volt a súlyosabb. Anglia simán, 3–0-ra kapott ki Indiában, Ausztrália viszont két nagy vereségbe szaladt bele Srí Lankában.
Az ausztrálokat ráadásul a rengeteg hiányzó is sújtja: elsősorban gyors dobóik között, hiszen a nagy hármas
, Pat Cummins, Mitchell Starc és Josh Hazlewood sincs bent a keretben, sőt, Marcus Stoinis, a mindenes is elég váratlanul jelentette be a trófea előtt, hogy most azonnal visszavonul az 50-játszmás formátumtól. Az újonnan bekerült gyors dobókról, Spencer Johnsonról és Nathan Ellisről nem lehet azt mondani, hogy gyenge játékosok lennének, de azért inkább Húsz20-ban rendelkeznek több tapasztalattal... Angliánál ekkora felfordulás nem történt, de azért egy szokatlan döntést már napokkal ezelőtt bejelentettek: 3. rendű ütősük a vádlisérülésből visszatérő Jamie Smith volt, aki amúgy is kevés nemzetközi tapasztalattal rendelkezik, de ebben a pozícióban meg szinte nullával (2019-ben egyszer már ütött itt egy Surrey–Kent meccsen).
A tornán ez volt az első meccs, amit Lahorban rendeztek. A felújított pálya egy pár nappal ezelőtt megrendezett felkészülési tornán már bemutatkozott, és akkor igen sok futás született rajta. Annak ellenére, hogy nem Pakisztán játszott, a lahori közönség igencsak kitett magáért: rengetegen érkeztek a stadionba, és kitűnő hangulatot teremtettek – ne feledjük, rendkívül régen volt már Pakisztánban nagy nemzetközi torna! A pénzfeldobást ezúttal Ausztrália nyerte, és a dobást választották. Egy apró érdekesség még a mérkőzéssel kapcsolatban: az egyik eredetileg kijelölt játékvezető, Chris Gaffaney nem érezte jól magát, így a korábban tartalékbírónak jelölt Ahszan Razá lett a rendes bíró.
A két angol nyitó Phil Salt és Ben Duckett volt. És bár Salt már az első játszmában lehozott egy 4–6-ot, a másodikban máris elkapták – méghozzá az ezúttal nem kapusposzton játszó Alex Carey, egy igen látványos, ugrásos-egykezes mozdulattal a zárt közép táján, ami egyébként nem rövid ENN-pályafutásának első elkapása lett kint a mezőnyben... És hamarosan jött a második is, ezúttal egy könnyebb: a 6. játszmában kapta el Smitht, akivel kapcsolatban tehát nem vált be az angol kísérlet, hogy a 3. rendbe tegyék be. De ez a két korai kiesés nem jelentette azt, hogy a pálya valami aknamező lett volna: Duckett és a 4. rendű Joe Root igen szépen tudott rajta ütni. 10 játszma elteltével 73/2-n álltak, és mivel a talaj sem a varratos, sem a pörgető dobóknak nem kínált valami sokat, a társulás csak haladt és haladt tovább: a 18. játszmában Duckett már 50-est ünnepelhetett, 20 játszma után a csapatnak már 132-je volt, a 23. játszmában pedig, szinte észrevétlenül, ahogy gyakran szokta, Root is eljutott az 50-ig. 30 játszma után 200/2 volt az állás, és ahogy mondani szokták: ez az eredmény a meccs végére akár meg is duplázható – vajon bárki bármikor el tudott volna képzelni egy angol 400-at Ausztrália ellen? Most bizony felderengett. De a dolgok egy kicsit aztán máshogy alakultak: pár dobással később egy bíró szavás LKE-vel Root kiesett, és bár a következő játszma elhozta Duckett 100-asát, nem sokáig ünnepelhettek az angolok, ugyanis a friss ember, az éppen ma 26 éves Harry Brook egy igen rövid bentlét után távozni kényszerült – a változatosság kedvéért megint Carey elkapásából. A hátralevő angol ütősök már messze nem voltak olyan jók, mint a 3. kapus társulás (bár Jofra Archer a végére még bevadult, és egy gyors 21-et összehozott), viszont Duckett tovább menetelt előre, és a 45. játszmában, pillanatokkal azok után, hogy Anglia átlépte a 300-at, ő maga is elért 150-ig. Végül 165-tel esett ki, ami a Bajnokok Trófeája történetének a legjobb egyéni eredménye lett – ahogy végül az Anglia által elért 351 is tornatörténeti csúcsot jelentett.
Egy ekkora cél vadászata során nagyon sok múlhatott Travis Headen, aki Matthew Short mellett az egyik nyitó volt. Márpedig ha ez így van, akkor igen rossz előjel lehetett Ausztrália szempontjából, hogy Head már a 4. játszmában kiesett, miután véletlenül visszaütötte a labdát a dobónak, Archernek, aki, bár nem volt könnyű dolga, sikeresen elkapta. Sőt, az 5. játszma elején Mark Wood egy újabb 150 km/h fölötti bombával Steven Smitht is meglepte: az ütős elrontotta a hajtását, és beleérését a katona derékmagasságban el tudta kapni. De ahogy Angliának, úgy az ausztráloknak is volt a tarsolyukban egy igen jó 3. kapus társulás: Short és Marnus Labuschagne. A 15. játszmában egy Short-négyessel az ütős megszerezte a maga 50-esét, egyben a csapat 100-asát is, és csak a 20. játszmában bomlott fel a pár: ekkor Adil Rashid pörgetését Labuschagne a fedezethez ütötte. És ahogy az elején, úgy most is kis különbséggel, párban érkeztek a kapuk: hamarosan Short is visszaütött egy labdát a dobónak (ezúttal Liam Livingstone-nak), akinek sikerült az alacsonyan érkező labdát tisztán begyűjtenie. Mostantól Josh Inglisen és Carey-n volt a sor, hogy 136/4-ről még visszahozzák az egyre kisebbnek tűnő ausztrál esélyt: ők pedig nem roppantak össze a teher alatt, és a 30. játszma végén már 197/4-nél tartottak. Azaz gyakorlatilag egy olyan Húsz20-as második félidőbe kellett most belekezdeniük, ahol 155-öt kergetnek, 4 vesztett kapuval indulva: nem lehetetlen! A 33. játszmában Inglis is elérte az 50-et, majd a 38-adiknak a végén Carey is – egyébként egy olyan dobásból, amit Archer elejtett a középpályán... Ebben az időszakban egyébként már érezhető volt a harmatosodás, ami közismerten a dobók dolgát nehezíti, így Anglia körül lassan szorulni kezdett a hurok: 10 játszmával a vége előtt már csak 87 futás kellett az ausztráloknak, és bár a 42. játszmában Carey-t Brydon Carse dobásából csak sikerült búcsúztatni, de Inglis és az új ember, Glenn Maxwell be tudott gyorsítani: a 45. játszmában Inglisnek is meglett a 100-as, és a pár folyamatosan hozta a további határokat is. Így végül a 48. játszmában, egy újabb Inglis-6-ossal be is értek a célba, végrehajtva ezzel nem csak a Bajnokok Trófeája, de bármilyen, ebben a formátumban rendezett ICC-világesemény legmagasabb sikeres kergetését.
