Jól sikerült India felkészülése, cserében Angliáé nem
2025. február 12. – Szerző: Krikettgalaxis
A Bajnokok Trófeája előtti utolsó, felkészülési sorozatukon 3–0-s győzelmet arattak az indiaiak a vendég angol válogatott fölött: egyre jobban úgy érződik, ők lesznek a torna egyik fő esélyesei.
A Tádzs Mahal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Jó régen játszottak már Indiában férfi ENN-meccset: egészen pontosan 2023 novemberében – az emlékezetes vébédöntőt, amikor India bizony csúnyán kikapott az ausztráloktól. Most, jóval több mint egy év elteltével Anglia ellen próbálhatták ki magukat – főpróbaként a hamarosan kezdődő Bajnokok Trófeája előtt. Az ezt megelőző NH20-as sorozaton India 4–1-re elpáholta a vendégeket, de azért az, hogy nem 5–0 lett, mutatta, hogy nem lefutott még sem ez a mostani sorozat, sem mondjuk a következő trófea. Amúgy ez volt Brendon McCullum első ENN-meccse az angolok edzőjeként: elsőre ez talán furcsán hangzik, hiszen ő már olyan régóta velük van, de ne feledjük, hogy fehér labdás formátumokban csak tavaly ősz óta.
Az első meccsen, amelyet Nágpurban rendeztek, India két ENN-újoncot avatott Jasaszví Dzsájszvál és Harsit Ráná személyében, míg nagy hiányzójuk volt a tegnap este a jobb térdén megsérült Virát Kohlí. Anglia viszont újra soraiban üdvözölhette Joe Rootot, aki az SA20-at hagyta ott a válogatott kedvéért. Az ütést választó Anglia Phil Saltnak és Ben Duckettnek köszönhetően igen jól kezdett, a 9. játszmára 75/0-ig jöttek föl, de utána gyors egymásutánban hárman is kiestek, többek között Ráná pályafutása első, majd második ENN-kapujának eredményeként. Az angoloknál később csak Jos Buttler és Jacob Bethell ötvenesei voltak biztatóak, bár mindkettő 80 alatti aránnyal született meg. Végül mind Ráná, mind Ravindra Dzsadedzsá 3 kapuval zárta a félidőt, Anglia pedig még az 50 játszmát sem tudta végigütni, és 248-nál elfogyott. A kergetést viszont India nem kezdte jól, többek között folytatódott Rohit Sarmá már jó ideje tartó gyengélkedése (ezúttal 2 futással esett ki), de aztán a 3. rendű Subman Gil 87 futást teljesített, az utána jövő Srejasz Ajjar és Aksar Patel pedig szintén átlépte az 50-et, így az, hogy az angolok a végén még 3 kaput gyorsan tudtak szerezni, még csak meg sem ijesztette különösebben a hazaiakat, a győzelmük nem forgott veszélyben: 68 megmaradó labdával és 4 kapuval meg is lett.
A második találkozót egy kevésbé frekventált pályán, Katakban rendezték, ahol az elmúlt 10 évben csak 5 nemzetközi meccs volt. Az infrastruktúra pedig nem is volt kifogástalan: többször is elromlottak a reflektorok, ami miatt meg kellett állítani a játékot, egyszer vagy fél órára is. India csapatában nagy hír volt Kohlí visszatérése, de az is, hogy a Húsz20-ban kiválóan játszó Varun Csakravartí most mutatkozott be ENN-ben is: több mint 33 éves korával ezzel ő lett India történetének második legidősebb ENN-debütánsa Fárukh Indzsínijar után. Az angoloknál Jacob Bethellről kiderült, hogy a bal combjával valami komolyabb probléma van, így Tom Bantont hívták be tartaléknak a bő keretbe, de ő játszani nem játszott ma. Anglia az ütést választotta, és nyitóik ismét jól kezdtek: Salt és Duckett párja csak a 11. játszmában bomlott fel 81 futás után. De a 3. rendű Joe Root még jobb volt: ő egyedül 69-ig jutott, amivel időközben megszerezte 56. legalább 50-es pontszámát ENN-ben, ami új angol rekordot jelent (eddig 55-je volt neki is és Eion Morgannek is). De későbbi ütősök is sok hasznos pontot szereztek, 30-akat, 40-eket, így Angliának sikerült átlépnie a lélektani határnak számító 300-at is. A dobók közül Ravindra Dzsadedzsának volt 3 kapuja, a többieknek legfeljebb egy – és amúgy Csakravartí is szerzett egyet. A kergetést a sokak által kritizált és kiöregedőnek titulált Rohit Sarmá és Subman Gil kezdte, és Sarmá ezúttal rácáfolt az kritikusokra: nem kevesebb mint 119 futásig jutott el. De Gil is szerzett 60-at, később pedig ketten is átlépték a 40-et, így hiába Kohlí csalódást keltő kiesése 5 ponttal, végül a 45. játszmában sikerült a kergetés, így India 2–0-ra jött föl a sorozatban.
A harmadik mérkőzés Ahmadábádban, a világ legnagyobb krikettstadionjában volt. Mivel a hazaiak már megnyerték a sorozatot, így megengedhették maguknak Dzsadedzsá és Mohammad Samí pihentetését is. Ott volt viszont továbbra is Kohlí és Sarmá: utóbbinak 13 futás hiányzott az összesített 11 000-hez – ám ez ma nem lett meg neki, mert a dobással kezdő angolok hamar kivonták őt a forgalomból. Nem úgy Subman Gilt, aki előbb Kohlíval, majd miután ő 52-vel kiesett, Srejasz Ajjarral is alkotott egy százas társulást, miközben ő maga is 100 fölé jutott. Ekkor még úgy nézett ki, akár a 400 is meglehet a végére Indiának, de a későbbiekben feljavult az angol dobójáték, és miután Adil Rashid négy embert is kiejtett a magas és közepes rendben, a többi ütős már nem tudott olyan sok futást hozzáadni, így India csak
356-ig jutott el. Angliának tehát nem igazán lett volna elég egy lassú kezdés, majd egy későbbi gyorsítgatás: bizony meg is próbáltak mindjárt az elejétől gyorsan haladni. Ez egy ideig sikerült is, de többre nem futotta tőlük: Salt és Duckett például az első 6 játszmában már 60-nál tartott, és azért még a 9 játszma utáni 84/2 sem volt éppen végzetes, de innentől egyre döcögősebbé vált a játékuk, az ütőseik pedig folyamatosan estek ki. A legmagasabb egyéni pontszám angol részről ma a 38 volt, amit ketten is elértek: Tom Banton 41, míg a 8. rendű Gus Atkinson 19 dobásból. A dobók többsége éppen két kaput szerzett ma, de legalább egyet mindenki, így a 35. játszmában, 214 ponttal máris elfogyott a teljes angol csapat. Ez pedig újabb nagy, ezúttal 142 futásos vereséget jelentett számukra.
A két válogatott férfi ENN-beli örökmérlege ezek után még jobban India felé húz: 110 mérkőzésből 61-et nyertek ők, míg csak 44-et az angolok, 3 eredmény nélküli találkozó és 2 holtverseny mellett.
