Az NH20 még jobban sikerült az amerikaiaknak
2025. február 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Levezetésképpen a négy, tétre menő egynapos mérkőzés után az amerikai válogatott még ott maradt Ománban, és a házigazdákkal lejátszott 3 NH20-at is. Ezeket, bár néha megszorongatta őket Omán, mind a vendégek nyerték.
Los Angeles látképe (illusztráció)A kép szerzője: Nserrano (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Az első meccsen Omán két, míg az USA egy újoncot avatott: hármuk közül csak Mudzsibur Álí volt abszolút újonc, míg Hasznain Sáh és Sanjay Krishnamurthi ENN-ben már játszott a válogatottban. Az ütésre kényszerülő Omán végig egészen jól haladt: egyik nyitójuk, Ámir Kalím a teljes félidőt végigjátszotta kiesés nélkül, mialatt 72 futást kaszált be, de rajta kívül is hárman voltak még, akik elérték a 20 futást, és mindegyikük viszonylag jó aránnyal. Így hiába Harmeet Singh három kapuja, a hazaiak 190-ig jutottak el, ami, főleg Steven Taylor gyors kiesése után igen nehéz célnak tűnhetett az amerikaiaknak. Csakhogy a 3. rendű Saiteja Mukkamalla még Kalímnál is jobb napot fogott ki, és 48 dobásból 100-asig jutott: a meccset pedig éppen azzal a 4-essel nyerték meg a 19. játszma végén, amivel neki is meglett a 100.
A második mérkőzés szintén megmutatta, hogy túl nagy tét nincs: most is több újonc lépett pályára, sőt, még az előző meccsnél is több. Ománnál Dzsiten Rámánandí és az a Mohammad Imrán volt az új, akinek körülbelül ahány helyen nézzük, annyi különböző születési dátumát találjuk... Az amerikaiaknál az MLC-ben tavaly már látott Ali Sheikh, valamint a még ott sem szerepelt Stephen Wiig debütált. Az USA megint a dobást választotta, az omániak pedig most is igen jól kezdtek: Kalím és Dzsatindra Szinh előbb 48-ig jutott el még az erőfölényen belül, később pedig Szinh az egyéni 50-et is átlépte. De aztán a haladás lelassult, és özönleni kezdtek a kapuk: a 3. rendtől lefelé 11 volt a legmagasabb pontszám, miközben 7-en is kiestek ebből a körből. A legjobb dobók az újonc Sheikh (2 kapu a magas rendből és takarékos gazdálkodás), valamint Ali Khan voltak (3 kapu és szintén elég takarékos). Az USA-nak egy 142-es célt kellett lekergetnie, ez azonban nehezebben ment, mint múltkor – de azért ment. Első 4 emberük közül 3-at (köztük Mukkamallát) rendkívül kevés ponttal elvesztettek, de Monank Patel 73, majd később például Aaron Jones 35 futása elég volt nekik ahhoz, hogy 3 megmaradó dobással sikerüljön a kergetés. Az omániaknál is kiemelkedett az egyik debütáns dobó: Imrán 3 ütőst ejtett ki.
A harmadik alkalom hozta a legsimább vendéggyőzelmet. Omán ezúttal szándékosan döntött az ütéssel való kezdés mellett, miközben egy újabb, sokadik újoncot is bevetettek, ezúttal Bilál Sáhot. Bár ő dobó, és csak a 11. rendben szerepelt, mégis sor került rá: ebből könnyű kitalálni, hogy ezek szerint Omán sorozatban vesztette el a kapuit. És valóban: az egyik nyitó, Dzsatindra Szinh 50-esén kívül a többiek szinte semmit sem mutattak (na jó, azért a 8. rendű Sakíl Ahmed 14 dobásból elért 24 futása is szép volt), például 0 ponttal négyen estek ki. Összességében csak 123 futást tudott begyűjteni a csapat, miközben Juanory Drysdale három kaput szerzett, de többen kettőt is. A kergetés során Mukkamalla ismét elég hamar kiesett, de addigra mégis begyűjtött 19 futást, a többiek pedig még jobbak voltak, főként Milind Kumar, aki egy viszonylag gyors 50-essel hamar olyan helyzetbe hozta a csapatot, hogy onnan már művészet lett volna elveszteni. Nem is vesztették, sőt, 29 megmaradó dobással nyerték meg.
Mivel ez a két ország NH20-ban korábban soha nem találkozott, ezért a történelmi örökmérleg most alakult csak ki köztük: 3–0.
