Új-Zéland sikere lényegében tét nélkülivé tette az A csoport végét

2025. február 24. – Szerző: Krikettgalaxis

Második mérkőzését is megnyerte Új-Zéland, a másodikat is elvesztette Banglades a BT A csoportjában, így már most eldőlt, hogy Új-Zéland és India jut tovább, Pakisztán és Banglades búcsúzik. A hátralevő két találkozón már csak a csoportelsőség lesz a tét, más nem.

Jellegzetes új-zélandi táj valahol Canterbury régióban (illusztráció)

A kép szerzője: Phillip Capper (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Mielőtt elkezdődött a találkozó, addig még semmi nem dőlt el, de ezen a mérkőzésen akár minden (is) eldőlhetett, legalábbis az A csoport továbbjutóit illetően. Új-Zéland esetleges győzelme ugyanis máris biztossá tette volna, hogy ők és India jutnak tovább a csoportból, míg Banglades és Pakisztán búcsúzik – tét nélkülivé téve így a csoport utolsó két találkozóját. De ha a jóval esélytelenebbnek tűnő Banglades itt ma valahogyan meglepetést tudott volna okozni... akkor még bármi, ismételjük: bármi előfordulhatott volna a végén. Érthető módon így aztán a pakisztáni szurkolók most egykori keleti országrészüknek, azaz Bangladesnek szorítottak...

A találkozónak Ravalpindi adott otthont: első alkalommal ezen a tornán. A pénzfeldobást Új-Zéland nyerte, és a dobás mellett döntött. A felkészülési tornán fejsérülést szenvedett Rachin Ravindra mára már visszatért hozzájuk: nehéz kérdésnek tűnt, hogy kinek a helyére tegyék be, mert igazából mindenki jól teljesített, de egy sajnálatos eset mégis megoldotta a kérdést: Daryl Mithcell ugyanis nem érezte jól magát, így akkor eldőlt, hogy Ravindra az ő helyére jön. Ezen kívül a dobók között is cseréltek egyet: Nathan Smith helyére Kyle Jamieson érkezett, aki 2023 óta most először játszott ENN-t. Szintén kettőt változtattak a bengáliak is: ott Szaumja Szarkár és Tándzsim Hászán Szákib helyét vette át a kisebb sérülése után visszatérő Máhmudulláh, illetve az igazán gyors dobó, Náhid Ráná.

Nyitóként Tándzsid Hászán és Nádzsmul Hoszen Sánta érkezett meg, ám utóbbi mindjárt az első dobásból kisebb bajba került: majdnem kiesett LKE-ből. De szerencséjére, hiába használt el Új-Zéland máris egy videózást, a labda a láb-karók vonalán kívül pattant. Utána viszont az első 8 játszmát, amikor még sebes dobók próbálkoztak, szépen végigvitte a társulás, 45 futást begyűjtve – de nem véletlenül fogalmaztunk így. A 9-edikben ugyanis megjött az első pörgető, Michael Bracewell, és második labdájából máris kiejtette Hászánt, így az első erőfölény végül 58/1-gyel zárult. Ez annyira nem volt rossz, de mivel a 12. játszmában Mehedí Hászán Mirádzs is kihullott, az öröm nem lehetett teljes. A folytatásban voltak lassabb időszakok is, végül a 20. játszma 97/2-re végződött – majd, még mielőtt a csapat 100-asa meglehetett volna, a lassabb időszakok fő felelőse, Táohíd Hridaj is búcsúzni kényszerült, megint Bracewell dobásából. Sőt, a dobó hamarosan a meccs eddigi hősévé vált, ugyanis a 23. játszmában Musfikur Rahimot is búcsúztatta: az ütős egy fejszés söpréssel próbálkozott, de pont a mélységi középpályáshoz szállt az ütése. De legalább Hoszen Sánta még mindig bírta: sőt, a következő játszmában már az 50-esét is megszerezte – viszont aztán még egy rutinos társat veszített maga mellől: most meg Máhmudulláh esett ki, megint Bracewell által, aki így máris négyes zsákmánynál tartott (25 éve az első új-zélandi 4-es volt a Bajnokok Trófeájában). Amúgy elég elkerülhető kiesés volt, hiszen egy vad ütési kísérletből született – de ennyit tesz a sok nullás labda miatt kialakult nyomás. Márpedig az a folytatásban még tovább nőtt: ez után a kiesés után a 28. játszmában volt egy négyes, a következő határ viszont csak a 36-odikban született. Viszont amíg Hoszen Sánta még a pályán volt, bármi megtörténhetett volna – csakhogy a 38. játszmában ő is kiesett: 77 megszerzett futás után egy magasra felütött labdáját többen is elkaphatták volna, végül Bracewell lett az, aki most elkapóként is hozzájárult egy újabb kapuhoz. Banglades így a 40. játszma végére is még csak 172/6-ig jutott el, igaz, ekkor felbukkant egy utolsó utáni reménység, Risád Hoszen, és 100 fölötti aránnyal gyűjtött be 26 futást, amivel a 44. játszmára (amikor ő is kiesett) már közel 200-ig hozta föl együttesét. Sőt, a végére, elsősorban Dzsáker Álínak köszönhetően a 250-et is megközelítették, de az végül nem lett meg, mert a 49. játszma elején az ütősök elindultak egy mellé extrára, de a kapus gyorsabb volt, és a 45-nél tartó Álít kifutották. Így Banglades végül 236 futással zárt, ami, tekintve, hogy a talaj nem tűnt rossznak, elég kevéskének érződött.

A második félidőt Tászkin Áhmed kezdte dobással, méghozzá a lehető legjobban: egy szűzzel kapuval! Bár Will Young azok után is türelmes maradt, és védekezni próbált, hogy öt labdán át képtelen volt pontot szerezni ellene, a védekezésre nem sikerült, és a labda betalált a kapujába. A másik kezdő dobó Náhid Ráná volt, aki az elejétől fogva bőven 140 km/h fölötti bombákkal sorozta meg az ellenfelet, és már a 4. játszmában ez is eredményre vezetett: Kane Williamson élezett egy ilyen labdát a kapushoz. Ennek és Áhmed egy újabb szűz játszmájának ellenére is azonban Devon Conway és Rachin Ravindra jópár négyessel mégis pályára tudta állítani Új-Zélandot: 10 játszma után már 54/2-nél tartottak. A 13-adikban Ravindra már pályafutása 1000. ENN-futását is megszerezte – mindössze 26. játékrészében, viszont Conway néha nem a legmagabiztosabban ért hozzá: már a 14. játszmában is kis híján ráütött egy labdát a saját kapujára, a 16-odikban pedig már nem csak majdnem tette meg ugyanezt: 72/3. A 20. játszma végéig Ravindra és Tom Latham juttatta el a csapatot, méghozzá 94/3-ig, így az előbbi megtorpanás után ekkor megint jócskán ők érződtek esélyesnek. A következő játszmában Ravindra már az egyéni 50-eséig is elért, és a társulás haladását csak az akasztotta meg egy pillanatra, hogy a 27. játszma után valaki kívülről berohant a pályára. Amikor a biztonságiak elfogták, levitték, és folytatódhatott a játék, maga Hoszen Sánta is megpróbálkozott ledobni egy játszmát (azért ez nagy szó!), de miután Ravindra egy hatost és egy négyest is beütött ellene, inkább a háttérbe vonult a folytatásra. De a többi dobó sem ért el semmi eredményt: a 35. játszmában Ravindra már 100-asnál járt, Új-Zéland győzelme pedig egyre elkerülhetetlenebbé vált. Igaz, még a 38. játszma elején Máhmudulláh elejtette Ravindrát, de ezen sem múlt sok: egyrészt azért, mert az ütős úgyis kiesett 7 dobás múlva, másrészt azért, mert aztán meglett Latham 50-ese is, és bár egy Máhmudulláh-féle közvetlen rádobással hamarosan kifutották, a hátralevő 23 futást már nem volt nehéz begyűjtenie a következő társulásnak, hiszen még több mint 8 játszma állt rendelkezésükre. Végül ebből a 8-ból majdnem 4 meg is maradt, és úgy értek be a célba, továbbjuttatva saját magukon kívül Indiát is, és kiejtve Bangladesen kívül Pakisztánt is.