A mai eső nem nevezhető igazságtalannak

2025. február 28. – Szerző: Krikettgalaxis

Igaz, hogy Ausztrália úgy vált biztos továbbjutóvá, hogy a mai BT-meccs is eredmény nélkül végződött az eső miatt, de valószínűleg ezen nem borul ki senki: az ausztrálok ugyanis, amíg még zajlott a játék, igen kedvező helyzetet harcoltak ki maguknak Afganisztán ellen, így érződött, hogy ha végigjátsszák, akkor is ők jutnak tovább.

Eső (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Melyik Ázsia legerősebb krikettválogatottja? Minden bizonnyal az indiai. Na de melyik a második legerősebb? Minden bizonnyal Pakisztán – vágták volna rá legtöbben az elmúlt években, esetleg néhány vérmes Srí Lanka-szurkoló kivételével. Ma azonban elgondolkodnánk a válaszon. Elképzelhető, hogy... lehetséges volna... hogy Afganisztán???

A világranglista szerint nem, hiszen például ENN-ben ott jelenleg a 4-edikek az ázsiaiak közül. De a pillanatnyi formát tekintve (beleértve ebbe az elmúlt néhány hónapot is) bizony nem néznénk bolondnak, aki azt állítja, hogy ők a másodikok.

Most viszont az az Ausztrália jött velük szembe, akiket történetük során ebben a formátumban még soha nem győztek le, és akiknek most szintén nagyon kellett volna a győzelem, ha biztosak akartak volna lenni a továbbjutásukban. Bár egy hatalmas Dél-Afrika elleni angol győzelem esetén akár egy vereség is elég lehetett volna az ausztrálok továbbjutásához, de ilyesmire építeni semmilyen sportban sem szabad. És mi lett volna, ha az eső ezt a meccset is elmossa? Hiszen mostanra is jósoltak esőt, igaz, nem annyit, mint Ravalpindiben, ahol két meccs is elmaradt el elmúlt napokban. Akkor Ausztrália biztos továbbjutó lett volna, Afganisztán pedig egy, még az előzőekben említettnél is hatalmasabb, már-már elképzelhetetlen nagyságú angol sikerben bízhatott volna csak.

Szóval az afgánok még sosem győzték le Ausztráliát ENN-ben. De emlékszünk azért a 2023-as vébémeccsükre? Amikor Afganisztán már a győzelem kapujában állt, de aztán Glenn Maxwell olyat mutatott, amit élő ember ritkán, és mégis megnyerte az ausztráloknak? Akkor úgy fogalmaztunk a hírünkben, hogy erről az összecsapásról még sokáig fognak beszélni a krikettrajongók. És tessék, valóban beszélünk róla még ma is, és nem csak mi.

A mai meccsen az afgánok nyerték a pénzfeldobást, és a dobást választották, mivel egy jó, de korábban már használt sávon zajlott a játék, ahol Hasmatulláh Sáhídí kapitány reményei szerint a pörgetők majd később megfelelő támogatást kapnak a talajtól. De Steven Smith, az ausztrál kapitány is elmondta, hogy ők úgyis a dobással való kezdést választották volna, mert harmatosodást és esetleg esőt vár későbbre. Mindkét csapat azonos összeállításban lépett pályára, mint legutóbbi meccsén.

Az ütést Rahmánulláh Gurbáz és Ibráhim Zadrán kezdte, de Gurbázt Spencer Johnson már az első játszmában meglepte egy jorkival, ami átszivárgott az ütő és a lábszárvédő között, és eltalálta a kaput. Érdekesség amúgy, hogy már az elején milyen sok extra született: 3 játszma után például, amikor 18/1 volt az állás, ebből a 18-ból 14 extra volt! Ebben része volt annak is, hogy a gyors labdák igencsak görbültek, ezért több eset is volt, amikor egy mellét vagy széleset még a kapus sem ért el... De érthető módon a pontszerzés is igen nehéz volt. Viszont azért Zadrán és Szedikulláh Atal lassacskán ráérzett a játékra, és egyre eredményesebbek lettek: az első erőfölény végére már 54/1-ig jutottak el. Az első pörgető dobások a 13. játszmában érkeztek meg (éppen maga Maxwell részéről), majd Adam Zampa is csatlakozott – és ők ketten lettek azok, akik a közeljövő áttöréseit elérték. Először is Zampa a legnagyobbat: harmadik mai labdájából a hátsó csúcson elkapták Zadránt, majd a 19. játszmában Maxwell búcsúztatta a nemrég beállt Rahmat Sáhot, aki a kapushoz élezte a labdát. 20 játszma után így 94/3 volt az állás, a pontszerzés pedig eléggé lelassult – amin aztán főként Atal javított a folytatásban, mivel társa, Sáhídí igen alacsony aránnyal ütött. Atal néhány 4-es mellett háromszor is megcsinálta, hogy egy-egy játszma első dobását hatosra ütötte – igaz, egyszer volt ellene egy eset, amikor a bíró nem adott meg egy LKE-t, az ausztrálok meg hittek a játékvezetőnek, és nem kértek videózást, pedig igazuk lett volna... Így 30 játszma utánra már 156/3-ig jöttek föl az afgánok, és megvolt a jó alapjuk akár egy 300-as eredményre is. Csakhogy aztán visszatért Johnson, és második dobását Atal úgy hajtotta meg, hogy nem tudta eléggé leszorítani, így elkapás lett a vége: az ütős 85 ponttal fejezte be. És most már a lassan haladó Sáhídí bentléte sem tartott sokáig: a 36. játszmában Zampa ejtette ki őt: 176/5. Még nagyobb baj volt Afganisztán számára, hogy a következő játszma Mohammad Nabí kiesését is elhozta, ráadásul egy teljesen elkerülhető módon: a kapus elsőre nem tudta begyűjteni a labdát, de másodszorra igen, miközben a dobó, Johnson is odaért már a kapu mellé, Nabí pedig kint bóklászott – így az ausztrálok végül összehoztak egy kifutást... És még a 40. játszma vége előtt Gulbadín Naib is kiesett: bár Matthew Shortnak először éppen nem sikerült egy világklasszis szintű elkapás, de két labdával később a kapusnak már sikerült egy valamivel könnyebb, így az állás 199/7-re változott. Érdekes kérdés volt, mennyire próbál meg agresszív stílust Azmatulláh Omarzí és Rásid Hán a hátralevő időben, vagy mennyire próbálják meg inkább lassan, de kihúzni a végéig. A válasz az lett, hogy olyan pont közepes módot választottak: becsúszott egy hatos is, de azon kívül sok nullás meg szimpla és dupla, amivel például Omarzí a 44. játszmában elérte az összesített 1000 ENN-futást. Hánt viszont néhány 4-es után elkapták, így Núr Ahmad jött be a helyére. A 47. játszmában egy sportszerű jelenetet láttunk az ausztráloktól: 5 dobás után Ahmad azt hitte, vége a játszmának, és elmozdult a helyéről, viszont a labda még játékban volt: a kapus ledöntötte a kapuját és apellált. Smith kapitány azonban jelezte a játékvezetőnek, hogy az apellációt ne vegye figyelembe, így akkor Ahmad, bár a szabályok betűje szerint kieshetett volna, maradt a pályán. Ezek után Omarzí teljesítette az 50-est, majd gyorsan elrobogott 67-ig, és a legvégén kiesett – de Afganisztán így is eljutott 273-ig. (Érdekesség, hogy ebből 37 extra volt, ami Ausztrália eddigi több mint 1000 ENN-meccse közül a 4. legtöbb, amit a dobóik elértek...) Egy ekkora, 273-as pontszámmal persze Ausztrália bármikor elbánik – de ki tudja, hátha jön valami összeomlás, és mégsem?

A második félidőre nyitni Travis Head jött be, valamint az a Matthew Short, akiről a szünetben azt rebesgették, hogy nincs 100%-os egészségügyi állapotban. De akár így volt, akár nem, igen hasznosan kezdett, több gyors határral, aminek köszönhetően a 4. játszma végére máris 42/0-ra húztak el. És bár utána Omarzí bizonyította, hogy milyen kiváló mindenes, és dobóként is eredményes volt Short ellen, de akkor meg Head és Smith folytatta a gyors menetelést, és többek között összehozták a Bajnokok Trófeája történetének leggyorsabb csapat-50-esét (29 dobás kellett hozzá), majd a 10. játszma végére máris 90/1-nél jártak. Aztán szinte pontosan 19 órakor, a 13. játszmában, 109/1-es állásnál megjött a várva várt eső, ami miatt megállt a játék. A lelátókat mintegy 3/4 részig megtöltő (főként afgán színekbe öltözött) nézők többsége rohant valami menedéket keresni, ugyanis a helyek nagy része nem volt fedett... És igaz, hogy olyan háromnegyed óra múlva megszűnt a csapadék, de a pálya teljesen átázott, és csak egyetlen szürcshenger dolgozott rajta... Valamivel 21 óra előtt az illetékesek felmérték a helyzetet, és úgy döntöttek: akkor ez ennyi volt, a meccs eredmény nélkül ért véget.

Ausztália ezzel biztosan továbbjut a csoportból, és Afganisztán is szinte biztos, hogy búcsúzik. Ez utóbbi azonban matematikailag még nem 100%: ha például holnap Anglia 207 futásos vereséget mér Dél-Afrikára, akkor Afganisztán fut be a második helyre.