Folytatja menetelését a Kings
2025. április 1. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár még nem biztos, hogy két egymás utáni győzelmet menetelésnek lehet nevezni, de talán a sikerek magabiztossága miatt mégis így fogalmazunk. Ma este ugyanis a tavalyhoz képest teljesen újjászületett Punjab Kings újabb, egyértelmű, ráadásul idegenbeli győzelmet aratott a Lucknow Super Giants fölött.
Az indiai Pandzsáb állam egyik leghíresebb épülete, az amritszari aranytemplom (illusztráció)A kép szerzője: Julian Nyča (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
Jé, Punjab Kings, ilyen is van? Tényleg, már el is felejtettük! Hiszen már egy hete játszottak utoljára, és miközben rajtuk kívül a többiek több mint felének már 3 meccse is van, nekik még csak egy. Érdekesség viszont, hogy az öt 3 meccses csapat az öt utolsó helyet foglalta el a tabellán – ami azt jelenti, hogy a pandzsábiak annak ellenére is a felsőházban voltak, hogy csupán egyszer játszottak. De ellenfeleik sem álltak rosszul: a Lakhnau egy győzelemmel és egy vereséggel a 3. helyről várta a mai találkozót.
A szuperóriások múltkor sikeresen megállították a korábban elképesztően magas pontszámot felállító Sunriserst – most pedig az a Kings jött velük szembe, akik a szezon eddigi második legtöbb futását szerezték abban az egy játékrészükben. Vajon velük is elbánnak? Ne feledjük: ez a mérkőzés Lakhnauban volt, az IPL egyik legdobóbarátabbnak tartott pályáján! Igaz, a mai találkozót egy vörös talajú, a szokásosnál ütősbarátabbnak látszó, de egyenletesen rövidre nyírt fűvel borított sávon rendezték, ami, a nagy pályaméretekkel kombinálva mégiscsak segíthette a dobókat is.
A pénzfeldobást a királyok nyerték, és a dobást választották. Csapatukban egy cserét eszközöltek a múltkori fellépésükhöz képest: Azmatulláh Omarzí helyére egy tavalyhoz képest új szerzeményük, Lockie Ferguson jött be. Ugyancsak egyet változtatott a Lakhnau is: Prinsz Jádav helyett az a Mitchell Marsh kezdett, akit múltkor a második félidőre cseréltek be.
Marsh pedig máris ott volt, mint nyitó ütős, Aiden Markram mellett. Azonban amint a 3 dobás után rá került sor, ő aranykacsával búcsúzott: Arsdíp Szinh veszélyesen görbülő labdáját csak elkapást érően tudta megütni. Ez a játszma határ ráadásul nélkül telt, ahogy a második is Ferguson jóvoltából, de a következőben Markram már beindult – köszönhetően többek között annak, hogy egy alkalommal Arsdíp Szinh nem tudta elkapni a felé visszaütött labdát, mert az túl gyors volt. De miután az ütős 28-ig elszáguldott, Ferguson egy szép labdával megdöntötte a kéz-karóját. Risabh Pant kapitány így egy kicsit a tervezettnél korábban, már most pályára kényszerült – de nagyon gyorsan le is kényszerült onnan, mert Glenn Maxwell amúgy nem különösebben veszélyes labdáját éppen a rövid ferde láb mezőnyjátékoshoz ütötte. Az erőfölény így 39/3-ra végződött, amivel a vendégek lehettek elégedettebbek. Nicholas Poorannek és Ájus Badonínak tehát volt javítanivalója: és bizony javítottak is! Bár voltak csendesebb időszakaik, de a félidő felére már 76/3-nál jártak, és amikor Pooran a 12. játszmában végül kiesett, már 44 futása volt. Badoní ekkor még nem villogott különösebben: a nála jóval később beállt David Miller például majdnem utol is érte őt a 16. játszmában, de Miller ekkor kiesett. Utána Badoní végül eljutott 41-ig, és Abdul Szamad villámgyorsan 27-ig, így aztán két játszmával a vége előtt akár egy 180–190-es eredmény lehetősége is felvillant, de Marco Jansen és Arsdíp Szinh szépen visszafogta a végén az LSG-t, akik így csak 171-ig jutottak el. Ez egy kicsit talán átlag alattinak érződött.
A játék tehát eddig egész érdekesen hullámzott – a folytatás viszont nem annyira, itt már kevesebb fordulat volt. Az ütést Prijáns Árja és Prabhszimran Szinh kezdte, akik közül ma már az elején is Szinh tűnt a veszélyesebbnek. A 3. játszmában ráadásul két kiejtési lehetőség is érkezett Árja ellen: az elsőt még Marsh, a katona elejtette, de három dobás múlva egy magasra felütött labdát Sárdul Thákur már el tudott kapni. A harmadik rendű ütős Srejasz Ajjar volt, aki Szinhhel igen jó párost alkotott: az erőfölény végéig máris 62/1-ig jutottak el, amiből egyébként 45 fűződött Szinh nevéhez. Aztán a 7. játszma egyrészt elhozta az 50-est is számára, másrészt Ajjar első hatosát is, ami megadta neki a lendületet, és innentől már ő is begyorsított: a félidő felénél még mindig ők voltak bent, és már 110/1-ig emelték a csapatot. Igaz, ezek után a 69-nél járó Szinh rögvest kiesett, méghozzá egy nem mindennapi elkapással: a mélységi középpályán Badoní várt a labdára, el is kapta, de érezte, hogy a lendülettől rá fog lépni a pálya határára, és így érvénytelenné válna az elkapás, ezért még gyorsan elhajította a labdát úgy, hogy a mélységi keresztlábról érkező csapattársa, Ravi Bisnoí elvetődve el tudja azt kapni! Szóval szép volt, de sok hasznot nem hozott: a 4. rendű, amúgy csereként behozott Nehal Vadherá is igen jól ütött a folytatásban. A 16. játszma végére máris 171-en álltak, vagyis egyetlen futás hiányzott nekik a győzelemhez – már csak az volt a kérdés, Ajjar eléri-e az egyéni 50-est, mert ahhoz egy határeseményre (vagy mezőnyhibára) lett volna szüksége. Végül beütött egy hatost, így neki is meglett a mérföldkő, és a csapat is megszerezte a győzelmet.
Ezzel a sikerrel a Pandzsáb máris a tabella második helyén találhatja magát, míg a Lakhnau lesüllyedt a hatodikra. Apró érdekesség, hogy jelen pillanatban a 10 csapat közül az a tabellán az első 4, akik csak 2 meccset játszottak, és az az utolsó 6, akik hármat.
