Nem történt meg a visszaelőzés az IPL-tabella élén
2025. április 5. – Szerző: Krikettgalaxis
A délutáni meccs eredményeként a Delhi Capitals leelőzte az addigi első helyezett Punjab Kingst, utóbbiak viszont ma este játszottak, és meglett volna a lehetőségük, hogy azonnal visszaelőzzék a fővárosiakat. De mivel a Rajasthan Royals ma a játék minden elemében föléjük nőtt, így ez nem történt meg, sőt, a királyok még lejjebb süllyedtek.
A híres dzsajpuri rózsaszín palota, a Havá Mahal (illusztráció)A kép szerzője: Chainwit. (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
A mai nap reggelén még két veretlen együttes létezett az IPL-ben. Az este kezdetén is, ugyanis délután a kettő közül az egyik, a Delhi, újabb győzelmet aratott. Most a Punjab Kingsen lett volna a sor, hogy ők is megtegyék ugyanezt, és megőrizzék hibátlan mérlegüket, egyben vissza is szerezzék az elvesztett listavezető helyüket. Ellenfelük, a Rádzsasztán azonban szinte a poklok poklát járta, az utolsó előtti helyről várta a mai találkozót, így a papírforma a hazaiak győzelmét jósolta. A hazaiak
szó természetesen a pandzsábiakat jelölte: ők most játszották idei első mérkőzésüket tavaly felavatott első számú otthonukban, Mullánpurban.
Ez a stadion jópár kilométerre fekszik a nagyvárostól, szinte a semmi közepén, így egyelőre talán ez is magyarázat lehetett arra, hogy nem volt teltház a lelátókon. Talán pár év múlva körbenövi a város, sokaknak könnyebb lesz ide eljutnia, és akkor más lesz a helyzet.
A mai sáv szinte pontosan középen helyezkedett el, az ütővonalak közelében egy kis élő füvet is tartalmazott, de a többi részén kopaszabb volt, és néhány igen száraznak látszó folt is díszlett rajta. A tévés szakértő, Michael Clarke úgy vélte, talán olyan 170–180 futásos pálya lehet ez.
A pénzfeldobást a hazaiak nyerték, és a dobást választották. Múltkori kezdőjükből Prijáns Árja hiányzott most, viszont ott volt a múltkor csereként behozott Nehal Vadherá. A vendégeknél egy kisebb sérülés miatt kimaradt Tusár Despánde, aki helyett Juddhvír Szinh játszott. De talán ennél is érdekesebb változás volt, hogy Szandzsu Szaimszant már teljesen egészségesnek nyilvánították, így, bár játszani eddig is játszott, de nem ő volt a kapitány: mától viszont igen.
Ráadásul nem csak kapitány, de természetesen nyitó ütős is volt, Jasaszví Dzsájszvál mellett. Ez nem újdonság, az viszont az volt, hogy az egyik sávvégről Marco Jansen kezdte a dobást. Az első játszmája (ami a 2. volt összességében) nagyon jól is sikerült (3 futás), de például a következőben már 3 határral is megajándékozták őt. De nem csak neki nem ment különösebben az eredményes dobás: bárki próbálkozott (a korábban sokáig a Royalst erősítő Judzsvendra Csahalt is beleértve), az nem bírt ezzel a társulással, így az erőfölény 53/0-ra végződött, sőt, még az első 10 játszma után is ők voltak bent, az állás pedig 85/0 volt. De ennél tovább már nem bírták: Szaimszan még az ütőjét is eldobta csalódottságában, miután pár labda múlva elhibázott egy ütést, amiből könnyű elkapás lett. Dzsájszvál viszont még menetelt tovább: a következő játszmában már az 50-ese is meglett, amit rögtön utána egy 6-ossal toldott meg, hamarosan pedig még egy 6–4-párral. Mókájának azonban itt volt a vége: Lockie Ferguson dobására túl korán lendítette az ütőt, így pár szempillantás múlva már azt láthatta hátranézve, ahogyan kéz-karója a földből kifordulva cigánykerekeket hány. De Riján Parág és Nitís Ráná sem szállt be rosszul a játékba – legalábbis Parág biztosan, Ránáról pedig az elején tűnt úgy. Aztán viszont egy nagy ütés után elkapták a mélységben, így a helyére Shimron Hetmyer állt be – aki gyorsan be is ütött három határt, igaz, az egyiknél nagy szerencséje volt, mert úgy lett hatos, hogy a labda átsuhant Csahal kezei között... A 19. játszmában még volt egy kis játékmegszakítás, mert az egyik világítós pálca elromlott, de miután folytatódott a játék, újabb határok jöttek Parágtól és a kieső Hetmyer helyére bejövő Dhruv Dzsureltől, aminek köszönhetően a rózsaszín-kékek egészen 205-ig jöttek föl. Ami amúgy ezen a pályán az első legalább 200-as eredmény volt. (De mint tudjuk, ez egy elég új pálya, rövidke történelemmel.)
A kergetés tehát nehéznek ígérkezett. Hát még az első játszma után! Akkor ugyanis máris 11/2 volt az állás, hiszen Jofra Archer az első labdából eltalálta a csereember, Prijáns Árja kéz-karójának tetejét, majd miután Srejasz Ajjartól bekapott két négyest, őt is kidobta. A 4. játszmában, talán kissé meglepő módon aztán Szandíp Sarmá is lehetőséget kapott dobásban, és meg is hálálta: ő Marcus Stoinisszal végzett, majd hamarosan az 5. rendű Nehal Vadherá is kis híján elkapás áldozata lett – csakhogy ezt a lehetőséget Dzsurel elejtette. Az erőfölény vége így 43/3-mal érkezett el, de talán nem is itt érdemes meghúzni egy határt, amikor kiemeljük az állást: inkább 6.2 után, amikor a még a kezdés óta bent levő Prabhszimran Szinh is kiesett, 43/4-re módosítva az állást. Ez viszont tényleg egy vízválasztó időpont volt: innentől kezdve Vadherá és Glenn Maxwell egész jól elkezdte visszahozni a meccsbe a Pandzsábot. A félidő felére már 78/4-nél jártak, a 15. játszma vége előtt pedig már 131/4-nél: ekkor még, ha nem is nagyon sok, de azért csak-csak reális esély mutatkozott számukra a győzelemre. A következő két dobás azonban mindent átírt: előbb Mahís Tíksana ejtette ki Maxwellt, majd a 16. játszma elején Vanindu Haszaranga Vadherát, és innen már nem volt visszaút. De olyannyira nem, hogy még csak megközelíteniük sem sikerült a célt: egészen innentől kezdve csak egy árva négyesre futotta tőlük (hatosról ne is álmodjunk), és az is a mérkőzés utolsó labdájából jött, elérve azt, hogy ne 54, csak 50 futással kapjanak ki...
A Kings nettó futási aránya így aztán eléggé leromlott, ezért a második helyről visszaestek a negyedikre. A Royals ellenben a hátulról második helyről följött a hátulról negyedikre: persze csak azért fogalmazunk ilyen nyakatekerten, mert így jobban látszik a szép szimmetria. De hogy jobban értsük: a 9. helyről léptek fel a 7-edikre.
