Krunál jött ki jobban a Pándjá testvérek csatájából

2025. április 7. – Szerző: Krikettgalaxis

A nagy Mumbai Indians–Royal Challengers rangadón belül egy kisebb, de annál érdekesebb csata volt ma este a két Pándjá, azaz Hárdik és Krunál csatája. Mindketten kulcsszerepet játszottak ma saját csapatuk teljesítményében, de végül az idősebbik, azaz Krunál örülhetett, ugyanis az RCB ezt a meccset is behúzta, míg az MI hajója tovább süllyed.

A Bengaluru-palota Bengaluruban (illusztráció)

A kép szerzője: Basavarajmin21 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Tíz nappal ezelőtt a Royal Challengers egy 17 éves rossz sorozatot szakított meg azzal, hogy végre nyerni tudtak Csennaiban a házigazdák ellen. Most csak egy 10 éves átkot kellett volna megtörniük: utoljára ugyanis 2015-ben tudták legyűrni a Mumbai Indianst a Vánkhere stadionban. Erre viszont ma viszonylag jónak mutatkoztak az esélyek, annak ellenére is, hogy az MI eddigi egyetlen idei mérkőzését megnyerte otthon – ugyanis összességében mégsem voltak jó formában a hazaiak, az RCB pedig összességében annak ellenére is jó formában volt, hogy legutóbb éppenséggel kikaptak a Titanstól.

Igen ám, de a Mumbai a mai naptól kapott egy nagy pluszt: Dzsaszprít Bumráh, az egész világ egyik legjobbnak tartott gyors dobója felépült sérüléséből, és már bevethető volt. Ahogy újra játszhatott a múltkor apróbb térdsérülést szenvedett Rohit Sarmá is – igaz, az ő játéka kérdéses volt, hogy mennyire lesz hasznos, mert eddig 2025-ben igen gyengén teljesített. Mindenesetre Sarmá egyelőre csak a cserepadon kezdett, a múltkor csereként beállt Tilak Varmá pedig már az elejétől kezdve pályára lépett. Eközben Rádzs Bává mellett Bumráh Asvaní Kumárt szorította ki a kezdő 11-ből. A Bengaluru pont ugyanazzal a csapattal kezdett, mint legutóbb.

A játék a 8. számú sávon zajlott, ami jó kemény volt, viszonylag egyenletes fű borította néhány csupasz folttal. A jelenlevő élénk szél a labdák röppályáján kívül a harmatosodást is befolyásolhatta. A pénzfeldobást a hazai csapat nyerte, és a mezőnyjátékot választották.

Az elején persze még nem lehetett tudni, milyen fordulatokat és hullámzást tartogat még ez a meccs, de azért az első két labda már adott belőle egy kis ízelítőt. Az elsőt ugyanis Phil Salt még 4-esre ütötte Trent Boult ellen, de a másodikból a dobó visszavágott, és labdája elsurrant az ütő mellett, belevágódva a kapuba. Aztán a 3. rendű Devdatt Padikkaltól jött egy újabb négyes, majd öt pöttyös labda: újabb minihullám. A következő időszakban azonban egyenletessé vált a játék: egyenletesen kiválóvá bengalurui szempontból. Padikkal és Virát Kohlí ugyanis sorra kínálta meg az ütősöket jobbnál jobb ütésekkel, köztük sok határral (még Bumráhot is), így az erőfölény 73/1-re végződött: 10 éve ez volt a legjobb erőfölény egy vendégcsapat részéről az MI ellen ezen a pályán. Végül az áttörést az idény egyik felfedezettje, Vignes Puthur hozta el a 9. játszma végén, amikor dobásából elkapták Padikkalt, de a félidő felére így is éppen meglett a 100 a Royal Challengersnek, és még ott volt a pályán az egyébként időközben már az 50-et is átlépő Kohlí is, meg a jó formában levő Radzsat Pátídár is... Igaz, hogy most egy apróbb hullámvölgy jött az ütési sebességet illetően, de a 14. játszma megint gyorsítást hozott – a 15. pedig megint egy áttörést hazai részről, ezúttal Hárdik Pándjának köszönhetően, akinek sikerült kiejtenie a már 67-nél tartó Kohlít: a nézősereg újra megtalálta a hangját! Hát még akkor, amikor két (érvényes) labda múlva Pándjá a frissen beszálló Liam Livingstone-nal is végzett, megszerezve ezzel 200. Húsz20-as kapuját! Úgy tűnt, akár egy fordulat is benne lehet a meccsben – ehelyett viszont a Bengaluru tért vissza a saját vágányára: Pátídár és Dzsites Sarmá újabb tűzijátékot rendezett, és bár Bumráh hátralevő játszmái takarékosak voltak, és a végefelé Pátídár ki is esett 64 ponttal egy Boult-labdából, de a csapat így is 221-ig robogott el. És még egy pillanatra visszatérve Bumráhra: a gazdálkodása ma messze neki volt a legjobb a csapatából, de kaput nem szerzett – csak egy pillanatra tűnt úgy, hogy igen, a legeslegutolsó dobásból, amikor a bíró LKE-t ítélt, de végül azt videózás után visszavonták.

A kergetést a (természetesen) becserélt Rohit Sarmá és a másik szokásos nyitó, Ryan Rickelton kezdte. És jól is indultak, 9 labda után már 21 futásnál tartottak, de aztán Jas Dajál labdája kifektette Sarmá láb-karóját, így az ütős kálváriája tovább folytatódott: ma sem jutott el még csak 20 futásig sem. Csak 17-ig: ugyanannyiig, mint Rickelton, ugyanis őt meg a 4. játszmában LKE-zte ki Josh Hazlewood, aki ráadásul a 6. játszmát mindössze 2 futással hozta le, így az erőfölény végén, amikor 54/2 volt az állás, egyértelműen a vendégek álltak jobban. Ekkor cserélt be a Bengaluru is egy embert, méghozzá Szujas Sarmát, aki azonnal le is dobott egy újabb határmentes játszmát: az MI lába alatt forrósodni kezdett a talaj! Sőt, a 10. játszmában az idősebbik Pándjá, Krunál Pándjá is becsatlakozott a kapuszerzők közé, egy felpattanóval kiejtve Will Jackst, így a félidő fele 84/3-mal érkezett el. A 12. játszma egy szerencsés és egy szerencsétlen pillanatot hozott mindkét csapat számára: Szúrjakumár Jádav ugyanis kétszer is felütött jó magasra egy labdát, de az elsőt Jas Dajál és Dzsites Sarmá egymást zavarva elejtette, a másodikat viszont Livingstone elkapta: 99/4-nél már úgy érződött, nem lesz izgalmas a folytatás. És mégis az lett! Az 5. és 6. rendű Tilak Varmá és Hárdik Pándjá ugyanis nagyon rákapcsolt, és a 18. játszma közepére hiszik vagy nem, kedves olvasók, de máris 188-ig emelték a csapatot. Ekkor az 56-nál járó Varmá ugyan kiesett, de a 12 dobásból megszerzendő 28 futás egyáltalán nem tűnt még lehetetlennek a Mumbai számára. Hazlewood aztán újra egy kicsit az RCB felé billentette a mérleget Pándjá kiejtésével, de az utolsó játszmára így is csak 19 futás hiányzott a hazai sikerhez: miért ne csúszhatott volna be három hatos, ha eddig is olyan sok becsúszott? Hát azért nem, mert az utolsó játszmát Krunál Pándjá dobta, és mindjárt két kapuval nyitott – aztán igaz, hogy a mesterhármas nem lett meg neki, de azért később még egy ütőst kiejtett, és bebiztosította a Bengaluru győzelmét. Ami végül 12 futásos lett.

Igaz, hogy a Royal Challengers nem jött följebb a 3. helynél, ahol eddig is álltak, a Mumbai pedig nem süllyedt lejjebb a 8-adiknál, ahol meg ők álltak, de kulcsfontosságú eredmény volt ez a mai. Hiszen az RCB most már nem csak a nettó futási aránya miatt előzi meg a sok 4 pontos csapatot, hanem azért is, mert most már 6 pontjuk van – míg a Mumbai 5 meccsből szerzett 2 pontot, ami a vesztett pontok tekintetében rosszabbá teszi őket még a mögöttük álló Csennainál is.