Az Emírségek után Indiában is a Capitals éve lehet ez
2025. április 10. – Szerző: Krikettgalaxis
Azok után, hogy nemrég a Dubai Capitals az ILT20-ban megszerezte a Capitals család első bajnoki címét a világon, most az IPL-ben az anyaegyesület, a Delhi Capitals is igen jó pályára állt abba az irányba, hogy hamarosan meglegyen a második is. Sorozatban negyedik találkozójukat is sikerrel vették, ezúttal az erősnek tűnő Royal Challengers Bengaluru otthonában.
Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A helyezések alapján talán az idei eddigi legnagyobb rangadó készült most: a második, veretlen Delhi és a harmadik, csak a jelenlegi listavezetőtől kikapó, azon kívül mindenkit legyőző Bengaluru csatája. Méghozzá utóbbinak a pályáján – ahol érdekes módon gyengébben szerepel az RCB, mint idegenben: idén is (mindhárom győzelmük otthonuktól távol született), de amúgy is az elmúlt hosszabb időszakban is ez volt rájuk jellemző.
A mai találkozót megelőzően az ég már beborult, de eső nem esett. A játék a 7. számú, pontosan középen elhelyezkedő dobósávon zajlott, amelyet igen keményre hengereltek, így az a pár füves vagy kopasz folt, amelyet tartalmazott, nem igazán zavarhatta az ütősöket.
A mérkőzés talán legérdekesebb színfoltja Faf du Plessis visszatérése lehetett a Csinnászvámíba – ellenfélként. A dél-afrikai a közelmúltban több éven át nem csak sima játékosa, de kapitánya is volt a Bengalurunak, most viszont a Capitals színeiben lépett pályára. Ő egyébként a Delhiben múltkor egy kisebb sérülés miatt nem játszott, de most visszatért, és szintén bekerült a kezdőbe a múltkor csereként behozott Mukes Kumár is, míg Abhisek Porel és Szamír Rizví kiszorult. Eközben az RCB ugyanazzal a 11-gyel kezdett, mint legutóbb.
A pénzfeldobást a vendégek nyerték, és a dobást választották, így nyitó ütősnek Virát Kohlí és Phil Salt érkezett a pályára. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a mérkőzés később micsoda hullámokat vet, de már az első játszma is két kisebb szélsőség között zajlott: Mitchell Starc érvényes dobásaiból csak két futás gyűlt össze, de amellett dobott egy 5-öt érő széleset is... Aztán a 3. játszma (amit újra Starc dobott) elképesztő jeleneteket hozott: elsősorban Salt jóvoltából, plusz néhány újabb extrából csak ebben az egy játszmában nem kevesebb mint 30 (!) futás gyűlt össze, így a Bengaluru 3 játszma után már 53/0-ra állt, a levegőben pedig már most rekordszag terjengett... De most megint jött egy hatalmas fordulat: előbb egy szimpla futási kísérletbe kezdtek az ütősök, de Kohlí visszafordította társát, aki meg is csúszott, így kifutás lett a vége, aztán a következő két játszmában mindössze 2 szimpla futás mellett 10 (!) nullás labda érkezett, amiből az egyik kiesést is hozott: Mukes Kumár ejtette ki a 3. rendű Devdatt Padikkalt, a játszma pedig szűz lett, így az erőfölény 64/2-vel végződött. Messziről nézve átlagos eredmény, de hogy hogyan jött össze, az nem semmi! És ugyanez lejátszódott kicsiben a 7. játszmában is: Kohlí előbb ütött egy hatost, majd hamarosan kiesett a fiatal Vipradzs Nigam labdájából – a lelátók népe teljesen elnémult. A folytatásban Radzsat Pátídár még szintén hozott egy maximumot, de utána nagyon lelassult a haladás, a félidő feléig újabb határ már nem is volt, ráadásul Liam Livingstone is alacsony pontszámmal búcsúzott közben, így 10 játszma után 91/4 volt az állás. Az új embernek, Dzsites Sarmának aztán még rosszabbul ment a játék, 9 dobás után csak 3 pontja volt, aztán a következőből majdnem kiesett (a bíró szava mentette meg az LKE-től), az az után következőből pedig már valóban búcsúzott elkapásból. Ez a szenvedés pedig a 18. játszma végéig kitartott, amikor is 127/7-et mutatott az eredményjelző: a 3 játszma utáni eredményt arányosítva ekkor 318-nak kellett volna lennie! (Persze tudjuk, ez csak gondolatkísérlet.) Ezek után viszont még jött Tim David, és szépített egy kicsit az álláson: míg eddig 8 labdából gyűjtött 4 futást, az utolsó 2 játszmában az összes dobással ő nézett szembe, és ebből a 12-ből újabb 33-at kaszált be, néhány extrával együtt fölhozva így az RCB-t legalább 163-ig. Kevés, kevés, de talán nem reménytelen – gondolhatták.
A talaj viszont egy kicsit tapadósnak tűnt, ami nehezíthette az ütősök dolgát a második félidőben is. És valóban: Bhuvnesvar Kumár 1 futás híján szűzre hozta le az első játszmát Du Plessis és Jake Fraser-McGurk ellen, majd a 2. és 3. játszma fordulóján 3 dobáson belül mindketten ki is estek (mintha versenyeztek volna egymással, hogy melyikük tud magasabbra felütni egy labdát...). Így aztán egyrészt a csereember, Porel, másrészt a kapus, Kannaur Lokes Ráhul kényszerült kissé idő előtt följönni a pályára. De az 5. játszmában Porel is leutánozta az első két kiesőt: ő is az égbe küldött egy labdát, amit persze a kapusnak nem volt túl nehéz megkaparintania. Az erőfölény végére így a fővárosiak 39/3-mal érkeztek el, vagyis a hazaiak számára máris kézzelfogható esélyek látszottak a sikeres védésre. Ráadásul a most becserélt dobójuk, Szujas Sarmá tovább növelte ezeket az esélyeket: első játszmájában például négy egymás utáni pöttyös labdával, a másodikban pedig Aksar Patel kiejtésével – a félidő fele így 66/4-gyel érkezett el. Szujas Sarmá ezek után lehozott még egy roppantul takarékos játszmát (1 futás), így a Delhi számára már közel 11-es játszmánkénti arányra lett volna szükség a folytatásban. Ráadásul a két bent levő ütősük, Ráhul és Tristan Stubbs sem éppen parádézott eddig: előbbinek 29 futása összegyűlt már ugyan, de ugyanennyi labdából, míg Stubbs 6-ból kapart össze 5-öt... De ebben a pillanatban, a 11. játszma végén valami történt. Valami, amitől minden megváltozott, és a társulás mindkét tagja egy csapásra máshogy kezdett játszani: ellenállhatatlanul és sikeresen. Miközben egy pár esőcsepp is megjelent már a levegőben, annál több elütött labda süvített mindenfelé a légtérben, többnyire ki a pályáról, így a Capitals pontszáma meredek emelkedésnek indult. Végül az eső miatt nem is kellett megszakítani a játékot, ami már a 18. játszma vége előtt (!) véget ért, mert a Delhi addigra teljesítette a célt – Ráhul egyébként egymaga 93-neskiig száguldott el. Nem mellesleg ez a társulás lett a DC történetének valaha volt legeredményesebb 5. kapus társulása: az eddigi rekord 110 volt, de ők most 111-et teljesítettek közösen.
A csapatok helyezése nem változott, vagyis a Delhi maradt a második, de ők még eggyel kevesebbet játszottak, mint az előttük ugyancsak 8 ponttal álló Gujarat Titans. A Bengaluru pedig a 3 hatpontos csapat között jelenleg első ugyan, de az LSG-nek például eggyel kevesebb meccse van.
