Eddigi legnagyobb győzelmét aratta ma a Kvetta
2025. április 12. (utolsó módosítás: 2025. április 13. 16:05) – Szerző: Krikettgalaxis
Legalábbis futásban mérve új csapatrekordot állított fel a Quetta Gladiators, miután a délutáni PSL-meccsen nem kevesebb mint 80 futással múlták felül ellenfelüket, a Peshawar Zalmit. A lilák így természetesen a tabella élén jelentek meg.
Kvetta éjjel (illusztráció)A kép szerzője: Beluchistan (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0
Alig kezdődött el a PSL, máris dupla napot láthattunk szombaton. Az első, azaz délutáni mérkőzésen két ősi rivális
(már amennyire 9 év alatt ősi rivalizálás tud kialakulni), a 2017-es döntő két résztvevője találkozott. Tavaly mindketten elérték a rájátszást, de a döntőbe egyikük sem jutott be, így most külön motivációt adhatott számukra, hogy elég lesz talán csak egy kicsit jobbnak lenni, mint tavaly, és meglehet a nagy álom.
A Kvetta új kapitánnyal vágott neki a mostani idénynek: Szaúd Sakíllal, ami talán egy kicsit a sötétbe történő ugrásnak tűnhetett, hiszen Sakíl mindössze 10 PSL-meccset játszott eddig életében. Megerősödtek viszont többek között két neves új-zélandi játékossal: a robbanékony ütőssel, Finn Allennel és a két méter fölé magasodó sebes dobóval, Kyle Jamiesonnal – de csatlakozott hozzájuk Sean Abbott, az ausztrál gyors dobó (aki ma még nem játszott, pontosabban csak egy ideig, helyettesítőként) és a Srí Lanka-i ütős, Kuszal Mendisz is. A Zalmi talán nem volt ennyire jól ellátva nagy külföldi nevekkel, de azért Mitchell Owenre az után a bizonyos januári BBL-döntő után bizonyára sokan felkapják a fejüket: vajon tud bizonyítani Pakisztánban is? És azért valljuk be, Alzarri Joseph neve sem csengett rosszul. Sőt, néhány hete még úgy tűnt, Corbin Bosch is fel fog tűnni a csapatnál, hiszen a börzén gyémánt kategóriában kiválasztották maguknak, de a dél-afrikai később megszegte a szerződését, és átigazolt az IPL-be a Mumbai Indianshoz (ahol egyébként eddig nem is kapott játéklehetőséget...). Döntéséért egyébként egy évre teljesen el is tiltották őt a PSL-től.
Ami a hazai merítést illeti: a nagyobb nevek közül Fahím Ásraf most játszott először a Kvettában, ahol megjelent a 43 éves Soeb Malik is, míg a Zalmi ebben a kategóriában sem mutatott fel nevesebb új embereket.
A mai meccs semleges pályán, Ravalpindiben zajlott, de ennek ellenére igen sok néző gyűlt össze a lelátókon. A dobósávon egyáltalán nem volt fű, és sok repedés sem: elsőre ütősbarátnak tűnt. Az idő tiszta és napos volt.
A pénzfeldobást a Zalmi nyerte, és a dobást választották, így ütni Szaúd Sakíl és Finn Allen érkezett meg az elején. Ők ketten pedig egyrészt bizonyították a pálya ütősbarátságát, másrészt saját tudásukat is, és már az erőfölény végére kiesés nélkül 65-ig jutottak el. Ekkor ugye lazult a mezőnykorlátozás, így várni lehetett, hogy talán az ütősök kicsit visszábbfogják magukat – de nem tették: a 7. játszmában Allen például három hatost is beütött egymás után (igaz, az egyik szabadütés volt, mert a dobó az előzőnél túllépett a vonalon). Sőt, a következő labdából egy újabb 4-essel az ütős már az 50-est is elérte – de akkor jött a dobó, Szufijan Mukím bosszúja, aki kiejtette az új-zélandit: Allen éppen a zárt hosszú mezőnyjátékos kezei közé ütötte a labdát. Az Allen helyére beálló Haszan Naváz egyelőre kisebb lángon égett, de a félidő felére Sakíllal így is 110/1-ig emelték a csapatot. Ezek után egy furcsa időszak következett: sok nullás meg szimpla közé be-beékelődött egy-egy hatos, így olyan nagyon nem romlott le a csapat pontaránya, ráadásul Sakíl is elérte időközben az 50-est. Ő végül a 16. játszmában esett ki egy viszonylag ismeretlen játékos, a PSL-újonc Alí Ráza dobásából: róla még lehet, hogy sokat hallunk a jövőben, hiszen még csak 17 éves! És mivel rövidesen Naváz is búcsúzott (neki nem lett meg az 50, csak 41), mostantól a Rilee Rossouw–Kuszal Mendisz légióspár harcolt – ők pedig újra a legmagasabb fokozatra kapcsolták a váltót, és az utolsó 4 játszmában 158-ról 216-ig repítették a gladiátorokat.
De egy ilyen talajon akár ez a 216 is befoghatónak tűnt, főleg, ha például Bábar Ázam megfelelő napot fog ki. Vagy éppen nyitó párja, Szaím Ajúb. Namármost a valóság az lett, hogy Ázam napja a lehető legrosszabb lett, míg Ajúbé egészen pompás: előbbi már az első játszmában, 0 ponttal kiesett, utóbbi viszont már a 2. játszmában bemutatott egy hatost, és a folytatásban is szépen menetelt. Igaz, közben a 4. játszmában, Abrár Ahmed pörgetéseiből (és egy elkapásából) elvesztette maga mellől Mohammad Háriszt és 0 futással Tom Kohler-Cadmore-t is, így a kergetés máris veszélybe került. Az erőfölény végéig viszont nem esett újabb kapu, így 6 játszma után az állás 45/3 volt. Ez még kevéskének érződött, de Ajúb és Huszain Talat még visszahozta a reményeiket: elsősorban a 8. játszma sikerült nekik kiválóan, amikor ketten három hatost gyűjtöttek be, de azon kívül is volt még néhány maximumuk a félidő első felében, így 10 játszma elteltével az eredményjelző már 86/3-at mutatott. Viszont a 11. játszmában újra párban érkeztek a kapuk: most Uszmán Tárik duplázott (és az egyik kiesés megint a dobó elkapása lett), így már a harmadik kacsázást láthattuk ebben a félidőben. És a következőben ott volt a negyedik! Most Jamieson volt a dobó, és miután kiejtette az éppen 50-nél járó Ajúbot, a következő labdamenetben az új ember, Joseph lett kifutás áldozata, amikor egy túl kockázatos futásra indultak el, amit nem is sikerült teljesíteniük. Az állás 103/7-re változott: a mérkőzés eldőlt. De a változatosság kedvéért láttunk még egy duplakaput: a harmadik egymás utáni játszmában, ráadásul mindig az 5. és 6. dobásból! Ezt ismét Abrár Ahmed szerezte, aki így 4-es zsákmányig jutott, és értelemszerűen itt volt a félidő ötödik (!) kacsája is. Az érdekes módon csak a 7. rendbe betett Mitchell Owen itt a legvégén még gyorsan beütött 13 dobásból 31 futást (nem semmi!), de ez csak a szépítésre volt elég: végül a Zalmi 80 futással kikapott. A Gladiators történetének így ez lett a valaha volt legnagyobb különbségű győzelme, ha azokat hasonlítjuk össze, amikor valahány futással nyertek.
