Jól kezdett, de összeomlott Zimbabwe a 2. teszt 1. napján
2025. április 28. – Szerző: Krikettgalaxis
Teaszünetben még 161/2-re állt a zimbabwei csapat a ma kezdődött második teszten, ám ezek után magukra találtak a bangladesi dobók, és még a szerencse is a hazaiak mellé állt, így a nap 227/9-re végződött.
Piros krikettlabda (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Megérkeztünk délkelet-Bangladesbe, Csittagong városába, ahol egy újabb teszt várt ránk, vagyis Bangladesre és Zimbabwére. Méghozzá nem is akármilyen jelentőségű: bár semmiféle bajnokságba nem számított bele, de a presztízs igen nagy tét volt. Zimbabwe, ha most nyer, 2011 óta először nyerhet meg egy tesztsorozatot, sőt, az a bizonyos utolsó 2011-es siker sem valódi sorozat
volt, mert csak egy meccsből állt: többmérkőzéses sorozaton utoljára 2004-ben győztek! (Egyébként akkor is Banglades ellen.) A házigazdák természetesen ezt szerették volna megakadályozni: edzőjük, Phil Simmons türelmet kért a szurkolóktól és a kritikusoktól, mondván, a csapat átalakulóban
van, és egy ilyen időszakban a sebek
elkerülhetetlenek a további túlélés érdekében. Kérdés, meddig lesznek még türelmesek a bengáli szurkolók, akiknek mostanában nem sok jutott ki a sikerélményből.
A mai mérkőzésre Banglades három cserét is végrehajtott: kimaradt Máhmudul Hászán Dzsaj, Kháled Áhmed és a PSL-be távozó Náhid Ráná, akik helyére Enámul Hak, Náím Hászán és egy debütáns dobó, Tándzsim Hászán Szákib került. De Zimbabwe sem ugyanazt a csapatot küldte pályára, amivel múltkor nyertek: náluk Victor Nyauchit és Nyasha Mayavót Tafadzwa Tsiga és egy újonc, a balra pörgető dobó, Vincent Masekesa váltotta.
Az idő meleg volt, párás, és csak gyenge szél fújt. A pénzfeldobást Zimbabwe nyerte, és az ütést választották. A kezdés előtt pár perccel David Boon, a meccs felügyelője ünnepélyes keretek között egy emléktárgyat kapott, hiszen a nagy bajuszú, sörkedvelő játékvezető ez után a mérkőzés után visszavonul. Pályafutása során több száz nemzetközi meccsen működött közre, köztük (ezzel együtt) 87 teszten is.
Az ütést Brian Bennett és Ben Curran kezdte, a második nyitó dobó pedig az újonc Hászán Szákib volt. Őt Bennett már az első játszmájában két 4-essel üdvözölte, hamarosan pedig egy figyelmeztetést is kapott a játékvezetőtől, hogy ne lépjen a védett területre – majd Curran is beütött ellene egy négyest, szóval egyelőre nem éppen álomszerűen indult a pályafutása. Három játszma után vissza is vonták őt, és máris megérkezett egy pörgető, Mehedí Hászán Mirádzs: neki pedig máris a második labdájából egy nagy veszély alakult ki – csakhogy Curran élezését Szádmán Iszlám, a katona elejtette, pedig nem volt nehéz lehetőség! Az ütősök aztán később őellene is hozták a 4-eseiket – viszont amikor a 11. játszmára Hászán Szákib visszatért, már máshogy tért vissza: ezúttal sikerült megszereznie élete első tesztkapuját Bennett ellen, aki csak az ütő élével piszkált bele a labdájába egy kereszthajtási kísérlet során. 13 játszma után, 42/1-nél tartottak egy ivószünetet, ami talán egy kicsit kizökkentette Zimbabwét, vagy legalábbis a 3. rendű Nick Welchet, ugyanis utána az első labdából máris kiesett – vagyis mégsem! Mert a videózásból kiderült, hogy csak az alkarjával ért bele, így nem számít elkapásnak, ami utána történt. Zimbabwe ezek után még bátrabban folytatta a játékot, és a 16., a 17. és a 18. játszmában egy-egy hatost is összehoztak – de lendületüket ekkor törte meg Táidzsul Iszlám, akinek pörgő labdájába Curran csak úgy tudott beleérni, hogy a labda a saját láb-karóját találta el. A 21. játszmában Welch egy LKE-t is megúszott, amikor a videóbíró nem talált meggyőző bizonyítékot arra, hogy a labda valóban a lábával érintkezett először, és nem az ütőjével. A 28. játszma után megtartott ebédig Welch és Sean Williams már lassabban vitte el a csapatot: a lassú labdák ugyanis igen veszélyesen térültek ki, és erre természetesen a bangladesi dobók is rájöttek... Az állás a szünetben 89/2 volt.
Természetesen a hazaiak a folytatásban is két pörgetővel kezdtek, egyelőre hatástalanul: Zimbabwe a 32. játszmában elérte a 100 futást. A 33. játszma már hozott egy nagy esélyt egy újabb kapura, de kimaradt: egy futás során Williams kétszer is megcsúszott, így a végén vetődnie kellett, hogy beérjen a vonal mögé, de a mezőnyből gyengén jött a hajítás, így megúszta. Viszont bele is sérült egy kicsit, amiért ápolni is kellett, de szerencsére semmi komoly baja nem lett. Ezek után folytatódott a viszonylag eseménytelen játék, hamisítatlan tesztstílusban, alacsony, de megfelelő ütési aránnyal. A 48. játszmában Welch elérte az 50 futást, az 50-edikben a csapat a 150-et, az 51-edikben pedig Williams szintén az 50-et. Banglades nem találta rajtuk a fogást, csak kis LKE-gyanúk voltak néha, de azok olyan kicsik voltak, hogy még videózást sem kértek rájuk... Az 54. játszmában egy hatodik dobóval, Mamimul Hakkal is megpróbálkoztak, aki eddig 70 tesztmeccsen 10 kaput szerzett, szóval ez is elég kétségbeesett lépésnek tűnt részükről. És most sem tudott felmutatni semmi eredményt, így a teaszünet így az 56. játszma végén 161/2-vel érkezett el. Welchnek már többször is mintha görcsölt volna a bal keze itt a végén, szóval neki biztosan jól jött a szünet... De a bengáliaknak is, hogy ki tudjanak ötleni valami újat.
A folytatásban azonban alig telt el három labda, Welch úgy érezte, nem bírja, így sérültet jelentve visszavonult: helyére Craig Ervine érkezett. A 63. játszmában aztán Williamsnek is görcsölni kezdett a lába, amiért ápolni is kellett, de ő nem vonult vissza. Ekkor egyébként már sötét felhők vonultak át a pálya fölött, a világítást is be kellett kapcsolni, a szél pedig igencsak felerősödött. A pályamunkások a pályán kívüli gyakorlósávokat már le is fedték ponyvákkal, de az eső nem eredt el, a játék pedig folytatódott. Méghozzá igencsak felgyorsulva! A 66. játszmában Ervine egy olyat tett, amire utoljára a 49-edikben volt példa: ütött egy határt, egy négyest. Aztán Williams egy olyat, ami még régebben volt: egy hatost mutatott be! Ééés aztán a következő játszmában Náím Hászán egy olyat, ami majdnem ugyanolyan régen volt, mint hatos: ő meg kaput szerzett! Ervine élezte a labdáját a kapushoz, aki nem hibázott. És ha az üzlet így beindult, rögtön folytatódott is: a 70. játszmában a már 67-nél járó Williams is kiesett, most Hászán Mirdázs dobásából és Hászán Szákib szép elkapásából a széles ferde lábon. Innentől a következő társulás, Wesley Madhevere és Tsiga 0–0-ról indult, de nagyon lassan – viszont legalább közben a felhők elvonultak. Tsiga a 18. vele szembeni labdából szerezte meg az első pontját, de Madhevere sem ütött valami nagy aránnyal. Azért a 78. játszma végére csak eljuttatták a csapatot 200-ig, de tovább nem – mármint ez a társulás tovább nem, mert felbomlott: Táidzsul Iszlám kiváló labdáját Madhevere a kapushoz élezte, így az állás 200/5-re változott. Amikor letelt a 80 játszma, a dobók azonnal kikérték az új labdát, pedig ez a régi sem volt rossz nekik – de mint kiderült, az új sem! Megint Iszlám volt a főszereplő, aki ellen Wellington Masakadza ugyan egy hatossal is beköszönt, de utána két labdából kiesett ő is és Richard Ngarava is: előbbi LKE-ből (hiába videóztak), utóbbi pedig egy úszó labdából kidobással. A dobó máris mesterhármas kapujában állt, de az újonc Masekesa megúszta, mert elütött labdája nem jutott el a rövid csúcs mezőnyjátékoshoz. De a 85. játszmában az afrikaiak ajándékba adtak egy kaput ellenfelüknek: Tsiga és Masekesa egy szimpla futás után máshogyan gondolkodott a dupláról: Tsiga elindult, Masekesa viszont nem, csak nagyon késve, így simán kifutották. Elveszett tehát a 8. kapu, így a sérült Welch úgy döntött: inkább visszajön. De úgy tűnik, a pihenő nagyon kizökkentette: szinte azonnal megpróbálkozott egy nagy lendítéssel, de csúnyán melléütött, és a kapujába csapódó labda ötös zsákmányt ért Táidzsul Iszlámnak. A hátralevő pár játszmát aztán Tsiga és Blessing Muzarabani már kihúzta kiesés nélkül, így a záráskor az állás 227/9 volt. Ezzel inkább Zimbabwe lehet csalódott, hiszen a jó kezdés ennél sokkal többet ígért nekik...
