Ezúttal az angol játék javult fel, ahogy haladt az Új-Zéland elleni sorozat
2023. szeptember 15. – Szerző: Krikettgalaxis
A nemrég lejátszott NH20-as sorozatban úgy alakult, hogy Anglia nyerte az első két meccset, majd Új-Zéland följavult és egyenlített. Most egy négyes ENN-sorozatot is játszottak egymással: ez új-zélandi győzelemmel indult, de utána Anglia javult fel, és végül 3–1-re nyert.
London látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első mérkőzésen az angoloknál Gus Atkinson ENN-ben is bemutatkozott, de a találkozó semmiképpen sem az ő játékáról marad emlékezetes, sőt, egyik dobó játékáról sem. Sokkal inkább az ütősökéről, ugyanis az ütéssel kezdő Angliában négyen is ötvenest értek el (Dawid Malan, Ben Stokes (aki több mint egy év után tért vissza az ENN-válogatottba), Jos Buttler és Liam Livingstone), míg a kergető Új-Zélandnál ketten (Devon Conway és Daryl Mitchell) is százast. Bár 4×50=2×100, de végül mindent összeadva a vendégek sokkal jobban jöttek ki, és a kergetésük már 46 játszmán belül sikerült. Érdekesség, hogy Conway mindössze egyetlen hatost ütött az egész félidőben, de pont az az egy ütés volt az, amellyel megnyerték a meccset.
A második, esővel sújtott meccsre fordult a kocka, bár eleinte nem úgy tűnt, hogy fordulni fog. Először is a rossz időjárás miatt 34–34 játszmásra kellett lerövidíteni, másodszor pedig amikor az angolok hozzáfogtak az ütéshez, egy kisebbfajta összeomlást láthattunk tőlük. Elsősorban az éppen 100. ENN-jét játszó Trent Boultnak, az új-zélandi dobónak köszönhetően, aki az első négy ütősből hármat is kiejtett úgy, hogy ez a három ütős összesen 7 futást tudott begyűjteni, sőt, a negyedikük is csak kettőt. Az 5–8 rend viszont megmentette Angliát, elsősorban Liam Livingstone, aki eddigi ENN-pályafutásának legmagasabb pontszámát, 95-neskit szerzett. Új-Zélandnak így 228-at kellett volna elérnie 34 játszma alatt, de náluk, bár Daryl Mitchell 50-est szerzett, utána az alsóbb rend omlott össze csúnyán, és előbb 111/3-ról 123/6-ra, majd 139/6-ról pillanatok alatt 147/10-re estek. Eközben Moeen Ali egy szép mérföldkőhöz érkezett: most szerezte meg 100. ENN-kapuját.
A harmadik összecsapás egyértelműen Ben Stokesról szólt: mellette még az is elhalványult, hogy Boult pályafutása során hatodszor szerzett öt kaput ENN-meccsen, így az egyedüli olyan új-zélandi játékossá vált, akinek ilyen sok ötös zsákmánya van. De miért, mit csinált Stokes, ami még ezt is túlszárnyalja? Azt, hogy 124 dobásból nem kevesebb mint 182 futásig szárnyalt! Eddigi egyéni csúcsa egyébként 102-neski volt még 2017-ből, de ez a 182 nem csak ezt döntötte meg, hanem az angol válogatott teljes történetének összes játékosát tekintve ez lett az új legmagasabb egyéni ENN-pontszám. Ezt az eredményt látva csak rálegyintünk arra, hogy Malan is 96-ig jutott ma... Sőt, ez a 96 még a végeredmény szempontjából sem számított semmit, mert Új-Zéland 181 futással kapott ki végül... ugyanis az egy szem Glenn Phillipsen kívül, akinek 72 pont áll a neve mellett az eredménylapon, senki sem jutott el még csak 20-ig sem.
A mai, negyedik találkozón Malan végre megszerezte azt a százast, amiről a harmadikon éppen lemaradt: ezúttal 127 futással végzett – így aztán a végén az egész sorozat legjobb játékosának őt választották, és nem sok kétséget hagyott afelől, hogy a világbajnoki keretben ő lesz az egyik első számú választás a nyitó ütős posztjára. Az angol csapat első félidőbeli 311 futásához több elejtett elkapás is hozzájárult – az egyik ráadásul új-zélandi szempontból igen szomorúan végződött, ugyanis Tim Southee, a válogatott egyik legjobb gyors dobója eltörte közben a jobb hüvelykujját... Így aztán a második félidőre ő már ütni sem jött ki, de ami még nagyobb baj: kétségessé vált a világbajnoki szereplése is. Várhatóan holnap mondják ki a pontos diagnózist és adnak becslést a felgyógyulási idejére. A mai meccsen a kergetés viszont nem miatta nem sikerült a csapatnak, hanem mert ismét nem volt kiemelkedő ütősteljesítmény. A legtöbb pontot éppenséggel a 7. rendbe beállított Rachin Ravindra szerezte: szám szerint 61-et. Az angliai dobók közül Moeen Ali muzsikált a legjobban, aki négyes zsákmányt gyűjtött be.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy Anglia meggyőző fölénnyel nyerte a sorozatot, így önbizalommal telve készülhet az október 5-én kezdődő világbajnokságra – amelynek nyitómeccse éppen egy Anglia–Új-Zéland lesz!
A két válogatott közötti férfi ENN-örökmérleg egyébként ezzel a sorozattal teljesen kiegyenlítetté vált: 95 mérkőzésből 44-et nyertek az angolok és az új-zélandiak is, 4 végződött eredmény nélkül és 3 holtverseny is volt.
