Öt kacsa, teltház és hazai győzelem az eddigi legnagyobb rangadón
2023. október 8. – Szerző: Krikettgalaxis
Alacsony pontszámokat hozó mérkőzésen mutatkozott be az utolsó két válogatott is a világbajnokságon: a házigazda Indiát az ausztrálok alacsony cél elé állították, de a kergetés is sokáig tartott. Végre tele volt a stadion, így sokan láthatták többek között azt is, ahogy a jó öreg Szacsin Tendulkar két kisebbfajta rekordja is megdől.
Csennai talán legismertebb épülete, a központi pályaudvar (illusztráció)A kép szerzője: MrPanyGoff (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Előzetesen 3, vagy talán 4 válogatottról lehetett kijelenteni, hogy igen jó esélyeik vannak a világbajnokság megnyerésére: mostani két szereplőnk mindenképpen ezek között található.
A torna előtt ez a két válogatott már találkozott egymással egy felkészülési ENN-sorozatban, amit 2–1-re India nyert, de azért hozzá kell tenni, hogy akkor a válogatottak nem pont ugyanazokat a játékosokat próbálták ki, akiket végleges keretnek szántak az éles világbajnokságra. Ám nem csak taktikai okok miatt játszottak ma részben mások, mint akkor: az indiaiak terveit például felborította az is, hogy egyik legjobb formában levő ütősük, Subman Gil elkapta a dengue-láz nevű betegséget, ezért már el sem utazott Csennaiba, a mai meccs helyszínére! Helyette Ísán Kisan játszott ma.
Érdekesség, hogy 36 évvel ezelőtt majdnem napra pontosan (1987. október 9-én) éppen ugyanebben a stadionban, ugyanez a két csapat játszotta a világbajnokság A csoportjának nyitómeccsét. Akkor az ausztrálok egyik nyitó ütőse Geoff Marsh volt, akinek a fia, Mitchell Marsh ma az egyik nyitó ütős. Akkor Ausztrália igen nagy izgalmak után egyetlen futással nyert... és ma? Egy biztos volt már az elején: a nézősereg lassan, de biztosan gyülekezett, és bár a kezdéskor még sok volt az üres hely, végül a hivatalos nézőszám elérte a 33 000-et: és mivel mára (valószínűleg biztonsági okokból) nem nyitották meg az összes lelátót, ez bizony a lehetőségekhez mérten teltházat jelent. Végre – mondhatjuk, hiszen a korábbi meccseken bizony messze voltunk ettől.
A pénzfeldobást megnyerő ausztrálok ezúttal az ütést választották (eddig a vébén nem ez volt a divat): talán azért, mert az utóbbi időkben sokkal többet nyertek itt azok a csapatok, akik az ütéssel kezdtek. De az rögtön az elején kiderült, hogy a talaj dobóbarát: az imént említett Marsh nulla ponttal ki is esett elég hamar. Ám David Warner és Steven Smith jól tartották magukat, ráadásul Warner hamarosan összesítésben elérte az 1000 világbajnoki futást is: ekkor dőlt meg a bevezetőben említett egyik Tendulkar-rekord, ugyanis Warnernek ez a 19. játékrészében sikerült, míg az eddigi leggyorsabb Tendulkarnak 20 játékrész kellett az 1000 vb-futáshoz. Miután azonban Warner a 17. játszmában kiesett, nagyon lelassult a pontszerzés. Később Alex Carey is kacsázott, a többiek pedig még a 70-es ütési arányt sem tudták hozni – lényegében az egy szem Mitchell Starc kivételével, aki 35 dobásból 28 pontot szerzett. Volt olyan időszak is, amikor több mint 12 játszmán keresztül nem láthattunk határütést! Amikor pedig ennek az időszaknak a végén végre becsúszott egy, akkor a következőre ismét majdnem 7 játszmát kellett várni... Így aztán a vendégek még annak is örülhettek, hogy sikerült a végére 199 pontot összehozniuk, ami legalább egy lélektani határt jelent, hiszen így a cél éppen 200 lett.
Egy könnyű talajú pályán ezt a 200-at India akár még egy Húsz20-as félidőben is le tudja (néha) kergetni, de tapasztalhattuk, hogy a Csidambaram sávtalaja ma elég jól térít, így a pörgetőknek sok teret ad: az első félidőben az első hét rendű ütősből hat is pörgetés áldozata lett. Így aztán senki nem mondhatta, hogy a meccs a félidőben eldőlt. Sőt, ha visszaemlékszünk a 2011-es világbajnokságra: ott egy alkalommal ezen a pályán Anglia egy 171-es pontszámot sikerrel meg tudott védeni Dél-Afrika ellen.
És most pedig... most pedig Ausztráliának sikerült úgy kezdenie a második félidőben, ahogy ilyenkor muszáj nekik: az első játszmában Mitchell Starc kiejtette Ísán Kisant, a második játszmában pedig Josh Hazlewood Rohit Sarmát és Srejasz Ajjart is, ráadásul mindkhármukat kacsával! Ilyenre, hogy egy ENN-meccsen a két indiai nyitó ütős nulla ponttal essen ki, utoljára 2004-ben volt példa (de India akkor is nyert), olyan pedig még soha nem történt, hogy az első három kapujukat kacsával vesszék el! De ezek voltak az utolsó pillanatok, amikor Ausztrália még érezhette a győzelem esélyét: a következő társulás, Virát Kohlí és Kannaur Lokes Ráhul ugyanis megtalálta az ellenszert a dobókra, és sikerrel kezdte gyűjtögetni a pontokat. (Bár a 8. játszmában egyszer Kohlít majdnem elkapták, de Marsh elejtette a labdát.) Ez a két ütős sem volt túl gyors, de végül mindketten átlépték a 80-at, sőt, Ráhul majdnem a 100-ig is eljutott, de amikor följött 97-re, vége lett a meccsnek: Indiának sikerült ugyanis a kergetés! Igaz, hogy több mint 41 játszma kellett hozzá, így az NFA-juk nem lesz egyelőre túl magas, de a legfontosabb a 2 pont, amit a győzelemért kaptak. Ja és közben megdőlt a második Tendulkar-rekord: neki ugyanis 2719 futása volt összesen fehérlabdás ICC-tornákon, míg Kohlí ezt a számot ma átlépte.
