Máris megismétlődött a világbajnoki döntő, csak most NH20-ban
2023. november 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Alig telt el pár nap az ENN-világbajnokság vasárnapi döntője után, India és Ausztrália ismét összecsapott egymással: most egy barátságos NH20-as sorozat első mérkőzésén. Az igen sok futást hozó találkozó utolsó játszmája nagy izgalmakat tartogatott, végül Indiának sikerült a visszavágás a vasárnapi vereségért.
A Tádzs Mahal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Itt az ideje visszaállítani az agyunkat az ENN-ről a Húsz20-ra, hiszen most jó ideig ritkán láthatunk majd ENN-t, ellenben igencsak közeleg a BBL, a BPL, az SA20, az ILT20, aztán nem is folytatjuk – szóval jönnek a nagy Húsz20-as ligák. De egy kis ráhangolódásként előbb pár nemzetközi Húsz20-at is láthatunk hasonlóan magas szinten: most például az ausztrálok maradtak ott a világbajnokság helyszínén, Indiában, hogy a házigazdákkal mérkőzzenek meg, méghozzá 5 alkalommal. Az első meccset telt ház előtt, a visákhapatnami stadionban játszották.
De mivel ez más formátum, így aztán a keretek is jócskán kicserélődtek a vébéhez képest. Jó, ott volt most is Steven Smith és Szúrjakumár Jádav, de a többieket nem vagy nem sokat láttuk a világbajnokságon, nagy részük benevezve sem volt. Még mondjuk Marcus Stoinis vagy Josh Inglis neve csenghet ismerősen azok számára, akik most, a vb alatt kezdték el követni a krikettet. Összességében elmondható, hogy főként az indiai csapatban hemzsegtek a viszonylag fiatal, de igen tehetséges krikettezők, és azért a vendégeknél is bekerült több ilyen.
Az ütésre kényszerülő ausztráloknál azonban mégsem a fiatalok parádéztak, hanem a 34 éves Smith és a 28 éves Inglis: előbbi 52, utóbbi pedig 110 futással zárt, és ezzel egy-egy rekordot is beállításra illetve megdöntésre került. Inglis ugyanis nem több mint 47 dobásból érte el a százat, ami ausztrál játékosnak még soha nem sikerült ennél gyorsabban NH20-ban (de Aaron Finchnek tíz évvel ezelőtt ugyanennyiből már igen), kettejük 130 futást hozó társulása pedig 6-tal lett eredményesebb, mint az eddigi csúcstartók, ha az ausztrál második kapus társulásokat tekintjük. Most ezen a meccsen kettejüknek köszönhetően 208 pontig repült a csapat – de látható volt, hogy a talaj igen ütősbarát (a külső pálya is villámgyors), ezért nem volt elképzelhetetlen, hogy India ezt a magas célt is le tudja kergetni.
Ők pedig ennek megfelelően is álltak hozzá. Bár az első játszmában Riturádzs Gájkvárt úgy futották ki, hogy előtte egyetlen dobással sem nézett szembe (ezt nevezik gyémántkacsának), a második játszma pedig Jason Behrendorff jóvoltából szűz lett, de ezek után elsősorban a 3. rendű Ísán Kisannak és a 4. rendű Szúrjakumár Jádavnak köszönhetően a házigazdák begyorsítottak: főleg utóbbi játszott kiemelkedően, hiszen 42 dobásból 80 pontot gyűjtött be. Az utolsó játszmához már úgy érkeztünk el, hogy mindössze 7 futás hiányzott a győzelemhez a kergetők számára, és még csak 5 ütős esett ki. Ráadásul az a Rinkú Szinh állt a dobóval szemben, aki tavasszal már bemutatta, hogy akár 5 db hatost is képes beütni egy utolsó játszmában... Most csak
egy négyessel kezdett, de aztán minden megváltozott. Jött egy testet érintve mellé, majd pedig Aksar Patel ütött vissza egy labdát a dobónak úgy, hogy érvényes elkapás lett a vége. A következő dobásban Ravi Bisnoí elhibázott egy húzást, de nem érdekelte, szinte vakon futni indultak – persze ki is futották. Utána Rinkú Szinh visszakerült ugyan aktív pozícióba, de ők meg új párjával, Arsdíp Szinhhel kettőt próbáltak meg futni, amikor csak egyre volt idő – újabb kifutás! Ezek után már csak egy dobás volt hátra, Indiának egy pont kellett a győzelemhez: Rinkú Szinh pedig ezúttal megtartotta a hidegvérét a három egymás utáni kapu ellenére is: stílusosan, egy hatossal zárta le a félidőt – azaz zárta volna, ha nem lett volna rossz dobás is ráadásul, így aztán mivel a rosszért járó extrával az indiaiak megnyerték a meccset, a hatost már meg sem adták Szinhnek a pontozók.
Egy érdekes, jó meccset láthattunk tehát, ahol Indiának sikerült a visszavágás – persze valószínűleg lemondtak volna 100 ilyen barátságos győzelemről is egy világbajnoki címért...
